Archív

Nehéz lenne megmondani, mit is vártam pontosan az első Kolorádó fesztiváltól, mikor néhány hónapja megszellőztették a hírét. Talán azt, hogy olyan lesz, mint a Nagyvásártelepes bulik, a szervezők ugyanis itt is a Külkolorosok. Egy jó Nagyvásártelep-extended. Nagyon reklámozniuk sem kellett a fesztivált, a komplett pesti éjszakai élet ráizgult egy pillanat alatt.

“Itt, a János-hegy egyik kevésbé ismert gerincének titkos tövében a nyár harmadik hétvégéjén, három napon át lehet nagyokat túrázni, sátrazni, kurrens zenékre vidáman megőrülni, fűszállal a szájban hemperegni, és ezért csak negyed órát kell utazni a Moszkvától.” Hangzatos kis promószöveg, nem? Kurrens zenék, azok kellenek nekünk. Meg a vidáman megőrülés, úgyhogy pénteken vidáman neki is indultunk a Moszkvának. Először is, a “csak negyed óra” valójában a Moszkva-Hűvösvölgy táv, ahonnan még busszal fel kellett menni Adiligetre, és onnan még egy kellemesen bő félórás séta fák és mezők között a naplementében. Volt ugyan busz, ami 500 Ft-ért bevitt volna, de az pont egy sör, maradt a séta és a közeli lovarda illata. Egy régi cserkészpark bejáratához vitt az út. Bár kapu nem volt, igen lassan sikerült bejutni a romantikusan bozótos fák közé, a színpadok még arrébb voltak. Kezdetnek becéloztuk a Gólya szabadtéri kirendeltségét, amihez színpad is tartozott. Első észrevétel: a szép piros kolorádós szoci fogmosópohár feelingű repohár 300 Ft és nem visszaváltható. Második észrevétel: az árlista legtöbbször inkább csak iránymutatás mintsem kőbe vésett szabály. Még első nap lévén viszonylag kevés program volt, de épp jó helyen voltunk egy kis Szabó Benedek és a galaxisok koncerthez. Még tavaly Bánkitón hallgattam bele messziről; irgalmatlan vicces szövegek, szigorúan hatnyolcados alter gitárzene, nem túl pontos dobok. Ott valahogy nagyon viccesnek találtam, itt inkább szomorkásnak; egy kaptafára készült dalok közepesen jól előadva. Az őket követ követő Vasárnapi gyerekek sem volt sokkal jobb, úgyhogy megkezdtük a céltalan lézengést és nagyobb mennyiségű fröccs magunkhoz vételét.

NOW_1114

A cserkészpark egyébként nagyon jó szpot egy ilyen fesztiválhoz. Kellemesen természetközeli, nulla térerő (kivéve a kivételes telenorosoknak, nekik azért csak odavittek egy mobil-tornyot), napközben madárcsicsergés és napsütés, éjszaka rohadt hideg és csillagos, holdfényes ég. Színes fények a fákon, kis hinta, szalma az úton, raklapok. A kitelepült helyek igyekeztek visszaadni a megszokott dizájnt, meglepően sok apróságra odafigyeltek, hogy az ember úgy érezze magát, mintha még mindig a Madách téren lenne. A kajáldák számát nem vitték túlzásba, de elégnek bizonyult (a tócsnis különösen nagyon bejött, meg a Hokedli szilvás linzere), a pultok kapacitása talán egy kicsit lehetett volna nagyobb, de ez amúgy is minden kezdő fesztivál gyerekbetegésge, és ehhez képest ezt is jól csinálták (ellentétben mondjuk az ezeréves EFOTT-tal, akik sosem tanulnak…). Szóval, a nagy lézengésben elvetődtünk a Csűrhöz, ahol épp hangolt a Kőszivű Ember Fiai. Csűrdöngölős stoner, pont erre vágytunk a napnak ebben az órájában. Utána éles váltással jött a minimál reggelig. A komplett fesztivál ide gyűlt össze és bulizott együtt kurrens módon, ki meddig bírta.

NOW_1221

Másnap a fesztivál már teljes kapacitással működött, elkészültek a többi színpadok is, és már kora délutántól voltak kis koncertek. Tökéletes chillben, lassan, ráérősen történt mindez, legalábbis ezt mesélték a kinnragadt cimborák. Mi csak késő délután értünk ki. A kapuhoz került kordon, a rendőrautók száma megszaporodott. Na, de irány a Gólya, nézzünk egy kis élő zenét. Épp a Camp Koala nyomta a koszos garázst. Úgy tűnt, a Gólya kirendeltsége mini-Rakétává avanzsált és remek érzékkel begyűjtötték az összes olyan pesti zenekart, akik a zenekarnév-választás óráról sűrűn és sokat hiányoztak; halál;orgazmusKula BandGazsi Rap Show – Ice Knife – HúrkúrókRicsárdgírCsaknekedkislányPanel Surfers, és még sorolhatnánk. Na, de jött a Gustave Tiger, de a kezdő dal után otthagytunk a Székelykapu színpadon hangoló iamyank live bandért. A színpadra felkerült néhány halványan izzó neonháromszög, holdfény és a csillagok a háttérben és az óceán sötétjének hangulata. Zseniális volt. Először láttam őket, és nagyon tetszett, ezt a zenét mégis inkább egy nagy, tágas (jó hangcuccal felszerelt!) klubban tudnám elképzelni, bár a holdfény kétség kívül jól állt neki. Az őket követő Fixi4, akiket a hip-hop téma miatt eddig kerültem, de a zene nagy meglepetés volt, és épp iszonyatosan adta a beinduló estéhez, ott is ragadtunk a koncert végéig. Whiskey, vodka, Technokunst meg csűr, így mulat a városi jónép, vidáman, reggelig, hogy egy bokor tövében ébredjen a természet lágy ölén.

NOW_1264

Nem tudom, mennyi valósult meg a promó-illúzióban lefestett vidáman, szájban szalmaszállal kirándulgatásból meg a délutáni frizbizgetésből a réten, de a madárcsicsergést fixen elnyomta a fesztivál. Tény, hogy a megidézett vidék-feelinget élvezte a pesti betondzsungelben edződött bagázs, minket is beleértve. Bár utolsó napra kissé elveszett a lendület, épp csak belenéztünk ebbe-abba (a makrohang pl különösen kurvajó volt), és már csak az érzést hajtottuk. Ha nem is adott sok extrát a Kolorádó, és a Külkoloros vidámparkot is hiányoltuk, elsőre megrendezett fesztiválhoz képest tök jól összerakták az egészet. Nagyjából minden gördülékenyen működött, a parti is magaséleten pörgött, nyitottan mindenre, mintha csak a szokásos helyeken lennénk a belvárosban, tele ismerősökkel, cimborákkal. Mondjuk, pont nem ezt keresem egy kis fesztiválon, de sebaj, megkapták a pestiek, amit vártak. Megvolt a maga bája, és igazából remélem, jövőre is megszervezik, van helye itt a város határában. Kicsit a fellépőkre ráerősíthetnének, de azért panasz nem érheti a csűr elejét, kivonulunk jövőre is.

Décsy Eszter
fotó: Zsiga Pál

Olvassatok még több fesztivál beszámolót itt!

NOW_1207

NOW_1171

 

Az NKA – Cseh Tamás Program támogatásával

Megosztom.

Comments are closed.