Archív

Éppen tíz évvel az első lemezük megjelenése után, 2009-ben ért az első, és egyben igen mély impulzus Gogol Bordello zenéjével kapcsolatban, és noha a kezdeti mindent elsöprő szerelem azóta jócskán csillapodott, kifejezetten szarul aludnék, ha kihagynám őket élőben. Mindig maradandó élmény. Hazai oldalról tegnap este a PASO támogatta meg őket.

A lassan húsz éve működő Gogol Bordello fura egy banda. A multikultiság mintapéldája. Jelenleg kilencen vannak, a világ gyakorlatilag minden tájáról. Első, 1999-es Voi-La Intruder c. lemezüket azóta még nyolc követte. Zenéjükben keveredő balkáni, folkos, cigányos dallamok épülnek az alapvetően egyszerű punk-rockba, nagyon jó szájízzel, amit többnyire értelmes, szarkasztikus és szatirikus, gyakran humoros szövegvilág egészít ki. Ez az az elegy, ami első pillanatra megfogott, és ehhez már csak egy óriási hab volt a tortán az, amikor először (és azóta is minden koncerten) láttam őket élőben. Garantált megőrülés, tánc összerogyásig, mint egy “jó esküvőn”. Szóval, teljes izgalomban indultam reggel a festői Velencei-tótól a Barba Negra Track felé.

NOW_3198

A Pannonia Allstars Ska Orchestra (PASO) ifjúkorom időszakosan fel-felbukkanó bandája, legelőször valamikor 2003 környékén láttam őket Szigeten egy apró színpadon, ahova fel se fértek egészen. Ekkortájt jelent meg első lemezük is, majd még jó néhány. Ska, raggae, dub, folk egyvelege, egy olyan énekessel, aki valószínűleg még álmában is ugrál, én legalábbis sosem láttam még megállni egy másodpercnél hosszabb időre. Sajnos az amúgy sem túl hosszú koncert elejét lekéstem, de a bő felét azért sikerült elcsípni. Nos, a srácok nem sokat változnak, ám rajtuk is fog az idő. Jó bulit nyomtak, de rutinból. Többször láttam már sokkal jobb formában őket, bár lehet, hogy csak túl nagy volt a kontraszt köztük, és az est fénypontja, Gogol Bordello között.

NOW_3110

Némi szünet után már izgatottan kóvályogtam egyre közelebb a színpadhoz, lestem, van-e már mozgás, aztán egyszer csak megjelent Eugene Hütz és csapata. Az első néhány dalnál (Sally, I Would Never Be Young Again, Not a Crime, Oh No és társaik) olyan érzésem volt, mintha valaki lenyúlta volna a saját Bordello-válogatásomat, a Dog Were Barking-nál már egyenesen megőrült mindenki, magamat is beleértve. Innentől nem volt megállás, táncolt az egész Track. Két dal között az jutott eszembe, hogy a zenekar alapból megtölti a színpadot, de soha nem látok ennyi be-beszaladgáló technikust, hogy összeszedje az elborult, elhajított állványokat, kellékeket, kütyüket, magyarul: szétkapták a színpadot elemeire. A két kedvenc Start Wearing Purple és Wonderlust King alatt Hütz locsolta a bort mindenfelé. A megőrülés mellett azért az az igazán lenyűgöző, hogy ezek a zenészek nagyon értenek a hangszerükhöz, még fejen állva is. Az etióp Tommy Gobena basszusgitározására mindig rácsodálkozom, simán elférne John Mayall mellett is. Az orosz Sergey Ryabtsev hegedűs, mint egy öreg ír kalóz, az egyik nagy kedvencem, az énekesről már nem is beszélve.

NOW_2990

A ráadást egy régen hallott dallal, a Pala Tute-val indították. Az Ultimate után Hütz a színpad sarkából, egy szál gitárral kezdte az Alcohol-t, olyan hangulata volt, mintha egy ukrán hegyi faluban lennénk hajnalban egy lagziban, ahol már csak néhányan vannak ébren. Zárásnak az Undestructable tette fel az i-re a pontot. Nagy együtt táncolás, hosszú-hosszú taps, alig akartuk elengedni őket. Egész hazafelé elképedve méláztam azon, hogy tudnak tényleg minden koncerten ekkora bulit csinálni, ekkora lendülettel zenélni, ekkora megőrüléssel beleadni mindent. Hatodszorra láttam őket, és még mindig lenyűgöz. Alig várom a következő koncertet!

Rengeteg kép alább!

GK
fotó: Zsiga Pál

Kapcsolódó:
A bajusz bűvöletében: Gogol Bordello @ Budapest Park, 2014.06.14.
Élményjelentés egyben – Sziget 2015 összefoglaló

NOW_3413

Az NKA – Cseh Tamás Program támogatásával

Megosztom.

Comments are closed.