Archív

Az utóbbi években már itthon is trend, hogy mindenki klipeket, szöveges videókat készít, tölti fel a tyúbra, megy a harc a nézettségért a klipdömpingben, de csak ritkán születnek igazán egyedi és maradandó alkotások. Ám akad egy fiatal srác, aki szürreális fotómontázsok után hasonló látványvilágú klipkészítésre adta a fejét, alig egy éve, de már most a legizgalamasabb klipek között vannak a munkái. Prokoláb Norberttel beszélgettünk.

Mi irányított a zene felé, és abból a klipkészítéshez? Miért pont klipek és nem kisfilmek?
Norbi: Mindig is nagyon audiovizuális típus voltam. Tizenhat évesen kezdtem dobolni, öt évig basszusgitároztam egy zenekarban, állandóan szól valami zene körülöttem, szóval ez a része adott volt. Aztán elkezdett érdekelni, hogy hogyan lehetne filmre vinni egy zenei produkciót. Amikor igazán megtetszik egy szám, nem is gondolkodom rajta, hogyan vigyem filmre, valahogy lejátssza magát, és ez nagyon jó. Amikor már gondolkodnom kell rajta, az egy kicsit erőltetett lesz, de ez nem is mindig kívánságműsor. Egyszer viszont volt olyan is, hogy egy német bandának készítettünk klipet [PYOGENESIS – Steam Paves Its Way – a szerk.] Tokay Péterrel, jöttek Magyarországra, de még nem volt kész a dal, és úgy raktam össze a klip 80%-át, hogy még nem hallottam a zenét. Forgatás előtt egy nappal kaptam meg a számot, akkor még gyorsan hozzáraktam pár snittet. De jobb, ha azért hallom a zenét előre, az inspirálja az ötleteket, hangulatokat.

;

Elég nagy költségvetésből dolgozol általában, de mi a helyzet szerinted a low-budget klipekkel? Lehet-e, vagy jó-e kis költségvetéssel dolgozni?
Norbi: A költségvetést koncepciója válogatja. Lehet jót csinálni kevés pénzből de akkor valami igazán nagyon kreatív ötletre van szükség. Ha komolyabb koncepcióval dolgozunk, több forrásra van szükség, hogy fizessük a stábot, statisztákat, komolyabb eszközöket. Persze itthon a zenészek élete nem könnyű, ez érződik a klipek, lemezek költségvetésén is, szubkultúrától függetlenül. Mára erősen telített a piac. Jó néhány éve bejöttek a DSLR kamerák, ma már telefonnal is tudsz egész jó videót rögzíteni, úgyhogy rengetegen csinálják is, akár értik a dolgukat, akár nem. És akkor jön a megrendelő, hogy minek költsön egymillát a klipre, amikor a haver megoldja olcsóbban, meg úgyis ugyan annyian nézik, mint az ötvenezerből készült klipjét. Persze, így ebben a formában anyagilag nem éri meg, de művészileg igen. Minőségben reprezentálni a zenekart, értéket létrehozni, képviselni. Így éri meg. Nagyon kreatív ötlet nélkül kényszerből kis költségvetésből dolgozni nem jó.

Ebből a klipdömpingből eléggé kiemelkednek a munkáid, mind minőségben, mind a szürreális, apokaliptikus vizuális világuk és hangulatuk miatt. Mi vonz ebben, vagy miből fakad ez a világ?
Norbi: Mindig jobban vonzottak a mélyebb dolgok, és szerintem a szürrealizmusban van gondolat, ezért könnyen nyúlok ehhez. Ha valaki beteg ábrákat fest, még nem biztos, hogy a lipótról jött, ellenben ezeknek általában mély mögöttes tartalma van. Néhány éve Eternal Illusion Design néven képeket, fotómontázsokat kezdtem készíteni, abszolút szürreál képi világgal, filmes analóg hatásokkal; zajos képek és pasztell színek. Sima lefotózott képek vagy stock fotók, amik önmagukban nem nyújtanak különösebb élményt, de belehelyezem őket egy olyan kontextusba, amitől egyből más lesz a hatása. Lesz hatása.

Tervezel esetleg ezekből a képekből valamilyen kiállítást?
Norbi: Egyelőre most a videózásra koncentrálok. Azt látom, hogy egyre több zseniális elme készít állóképeket, és néha úgy érzem, nem ütöm meg azt a szintet, hogy kiállítsam a képeimet. De valójában most nincs is időm ezzel foglalkozni. Van pár olyan sorozat ami már nagyjából összeállt, talán később előveszem őket újra.

Amikor megkeres egy banda, hogy készíts nekik klipet, mi az, ami alapján elvállalod vagy elutasítod?
Norbi: Elvállalom, ha tudjuk, meddig ér a takarónk. Sajnos gyakran vannak valóságtól elrugaszkodott igények, néha nevetségesen messze van egymástól a kettő. Hivatkoznak nagyobb munkáimra, hogy olyat szeretnének, de harmad akkora költségvetésből. Viszont, ha  a kettő összeér, abból nagyon jókat lehet kihozni. Bármi, amit elvállalok, azt szívvel-lélekkel csinálom. Akkor bízom leginkább egy projektben, ha első-második hallgatás után lejátszódik az egész a fejemben. Néha egy kicsit túl is vállalom magam, meg hajlamos vagyok ugyan annak a falnak többször is nekiszaladni. Egy év telt el azóta, hogy kamerát fogtam a kezembe, de nagyon sok minden történt, néha alig tudom követni. :)

NOW_9389.3small

Mennyire kapsz szabad kezet egy-egy megkeresésnél?
Norbi: Nagyrészt az a tapasztalatom, hogy bíznak bennem. Nem nagyon van olyan, hogy konkrét feladattal jönnek. Persze, jó, ha van valami alapötlet, az is segíthet elindulni, még ha az ötlet nem is feltétlenül jó. Ad egy támpontot az induláshoz. Aztán a stábhoz is mindig próbálok hozzám hasonló gondolkodású embereket keresni. Szeretek tehetséges, kreatív emberekkel dolgozni, gyakran látom felgyúlni a lángot az ő szemükben is, és így nagy élmény a közös munka.
A legutóbbi projekt a Perihelion zenekarnak, akikkel azóta is nagyon jóban vagyunk, nem akartak semmit a számba rágni, csak egy őszinte, lelkes embert kerestek, így kerültem a képbe. Épp ezért, én sem erőltettem rá semmit a zenére, az egész videoklip inkább csak egy érzet, alig vannak konkrét képek, minden a nézőre van bízva. Nekik is nagyon tetszett a végeredmény, én is imádtam csinálni.

Mi volt a legnagyobb elismerés, amit eddig kaptál? Melyik videóra vagy a legbüszkébb?
Norbi: Amikor elkezdtem az egészet, elsőre egyszerre két klip is forgott, egyszerre ment a gyártásvezetés, minden, szinte egyszerre is jelent meg a kettő. Az egyik az Altarive Final Breath c. klipje, a másik a Petofinek Az idő esete. A Petofi meg is kapta a Gumizsiráfon az Év underground videoklipje díjat, amit ráadásul én vettem át helyettük a díjat, mert ők épp koncerteztek aznap este.
Nem tudnám megmondani, melyikre vagyok a legbüszkébb. Eddig minden klip, amit publikáltam, teljesen felvállalható, nagyon jó referencia, és szerelem projekt volt. Egy szülő sem tudja megmondani, a gyerekei közül melyik a kedvence, mindegyikben mást szeret.

Volt valami kemény sztori a forgatásokon?
Norbi: Egyszer az operatőröm majdnem meghalt. Az egyik forgatáson volt egy kis utca Csepelen és a napot akartuk kitakarni egy 14m x 10m-es ponyvával, egy hatalmas nagy árbocot képzelj el, amit négy nagy paplanból raktunk össze. Felmentek a tetőre felrakni, és jött egy szél, ami belekapott az árbocba és elkezdte lefele rántani a tetőről. Elég magas volt az épület ahhoz, hogy ha onnan leesik, egyetlen porcikája se maradt volna egyben, de szerencsére a széle előtt meg tudott állni, és csak lehorzsolta magát kb. mindenhol, alig maradt rajta bőr. Ez a nap amúgy is azzal kezdődött, hogy karamboloztunk. :)

Mi az a cél vagy vágy, amit igazán szeretnél elérni?
Norbi: Szeretnék nagyjátékfilmekkel foglalkozni. Vannak most tervben kisfilmek, meg is van a forgatókönyv, csak még keresem a forrást hozzá. A videoklipezést sem engedném el. A lényeg, hogy ne legyen semmi kényszeres. Szeretnék maradandót alkotni, lehetőleg minél magasabb szinten. Viszont nem szeretnék csak egyetlen feladatot, mondjuk csak a rendezést csinálni, szeretek mindenben részt venni, még az utómunkában is, hogy átlássam, koordináljam a folyamatokat. Az utómuka amúgy is nagyon izgalmas, a digitális képalkotásban gyakorlatilag nincsenek határok. Felveszel egy stúdióban valamit zöld háttér előtt és a nézőnek fel sem tűnik, hogy a háttér nem valóság. Ez a fajta belenyúlás már a némafilmeknél is megvolt, ma meg már elképesztő magas szinten űzik.

Van most valami készülő projekt? Min dolgozol mostanában?
Norbi: Van egy terv, amit már nagyon várok, csak a kiadó, mivel az előadó nem olyan ismert, még futja a köröket, hogy mekkora büdzsé legyen. Egy nagyon slágeres, nagyon nyárias dal, remélem összejön, de ha csúszik, és decemberre jön ki, legalább majd megmelengeti az embereket. :) Nagyon bízom benne, szerintem nagyon jó dal. Aztán meg augusztus környékén jön majd ki a Leander Kills új videója, a Madár c. számhoz készítjük. Nagyon szép dal, nagyon sok érzést közvetít, izgalmas lesz a videó is.

Décsy Eszter
fotók: Zsiga Pál

Bad Moon Films a facebookon

Az NKA – Cseh Tamás Program támogatásával

Megosztom.

Comments are closed.