Archív

Arra talán már mindenki ráérzett, hogy beköszöntött a nyár, a fesztivál és a strandszezon is feldübörgött, én pedig az idevágó idézettel fogok hát élni: lángos, tejföl, kisfröccs, életem ennyi kell. Aki legalább egy kicsit is osztja ezt az érzést és nem idegenkedik a nyakig zsírban sült étkektől, annak biztos van már favorit lángosozója, ha más nem a nyári szezon erejéig. Jómagam is így vagyok vele. Eddig is akadtak befutók a listámon, ám úton-útfélen kaptam ajánlásokat, olvastam ódákat zengő beszámolókat, illetve futottam bele kellemes meglepetésekbe. Fogtam hát magam, és a lassan de biztosan formálódó listával a fejemben felkerekedtem, hogy kóstoljak és újraízleljek. A tesztelés első fele érkezik emitt, rangsor nélkül, inkább az élményre és a friss kóstolás tapasztalataira kihegyezve.

Retró lángos büfé az Arany János utcánál

Az Arany János utca metrómegállónál, közvetlen, ahogy feltörünk a föld alól, botolhatunk bele a belvárosi bulibajnokok kedvenc lángosába. Évek óta változatlan formában és színes kínálattal falhatjuk itt a sült lepényt. Ők nem a konvencionális hazai ízekre utaznak, ám cserébe kifejezetten csábító darabok is akadnak az étlapon, amin van külön fül a hajtott/töltött, és a megszokott/lepény lángos felhozatalnak. Én magam is faltam már itt többedmagammal, több félét. Az egyik abszolút kedvencem az atomtámadás névre hallgat. Ő egy hajtott vadállat, tartalma: kolbász, sonka, bacon, három csípős és hagyma. Igaz, hogy én bírom, ha erős, ám a három csípős, fenyegetése ellenére, szerintem nem öl azonnal. Ellenben a szépszámú karakán tölteléknek köszönhetően, egy igazi sült, tekert húsos lepényt falhatunk, ha őt választjuk. Egy estébe nyúló italozásnak például kiválóan megágyaz.

Legutóbb egy mexikói chilisbabos vagányságot is kóstoltunk, ami egészen újhullámos ízvilág, ám mivel a chilisbabhoz kiválóan megy a sült, kelt tészta, akár köretnek is, ezért ha erre dobunk még sajtot, akkor az már nem lehet csalódás. Nem is az, hozza, amit kell, finom, a tésztája a vastagabbra nyújtott típus, csípni ugyan nem kifejezetten csíp, s nem is olyan tömény, mint a fentebb említett cimborája, ám abszolút jóllakat. Annyit azonban meg kell említeni, hogy amellett, hogy ettem már itt kevésbé jót is (a juhtúrós-újhagymás-sajtos nem igazán jött át, bár a töltött lángos olykor lutri), az árazás a felsőbb kategória felé hajlik. Ugyan nem a balatonmelléki túlképzésre kell itt gondolni, de azért az igazán izgalmas falatok 600-900 forint között mozognak.

Büfékocsi a Klinikáknál

A következő páciens szintén a kék metró vonalán telepedett meg (lehet, hogy a következő cikkem a lángosozz a metróvonalak mentén címet fogja viselni), a neves egészségügyi komplexum dolgozóinak és az arrafelé lakók (mint jómagam) nagy örömére. A lángoskínálat ugyan nincs túlragozva, ám a klasszikus sajtos-tejfölössel bezáródó felhozatalt profin nyújtják. A fokhagyma természetesen jár, aki ugyanis anélkül eszi a lángost, az gondolja újra eddigi életét… még nem késő változtatni. Ők a vékonytésztás iskola követői, de még abszolút a keretek között mozogva. Ne a papírvékonyra gondoljunk, ami már akkor átlyukad, amint kifizetted, ám azért kellemesen ropog. Mint említettem a felhozatal nincs túlspirázva, ám amit adnak, azt gazdagon megszórva, és jó áron. A fullos sajtos-tejfölös 500 forint. Akad még sütemény és kürtős kalács is, hasonlóan jó árban. Egyetlen hátránya, hogy ez a járgány bizony hétvégére odébbáll.

A Fény utcai piac lepényei

A kellemes méretű piac – mely egyébként sok más egyéb csemegét is rejt – legfelső emeletére mindenképp érdemes elzarándokolni, ha egy jó lángosra fáj a fogunk. Ezen a szinten ugyanis rögtön két jó hely is akad. Az egyik a Lángos Land névre hallgat, ám én a régebb óta ott lévő, Lángos Büfé Söröző névre keresztelt étkezdéhez jobban vonzódom. Az itteni favoritom egyértelműen a töltött-pörcös-füstöltsajtos, mert ez valami mennyei… már persze ha valaki bírja a zsírosabb falatokat. A tetemes mennyiségű sajt a szélein összeolvad a tésztával, ám a közepe táján már méretes patakként csordogál elő belőle, miközben a pörc szemek békésen roppannak a sajtárban és a fogunk alatt. Nem véletlen, hogy náluk kedveltem meg a töltött lángos műfaját, előtte kerültem, mint a rosszpénzt. Legutóbbi látogatásunkkor kértünk még egy sajtos-tejfölös-sonkásat is, melyet alapvetően nem szoktam preferálni, mivel a sonka a lángoson elég lutri. Ezzel itt s most meg voltunk elégedve, nyilván az említett hústermék nem a top kategóriából került ki, de semmi vész nem volt vele, békésen karon ragadta a sajtot, és táncot lejtettek a lepény felszínén.

Ár/érték arányban szintén kiválót hoz, ez egyik említett 530 magyar forintba fájt, a másik pedig mindössze egy tízessel többe. A Lángos Land kínálata és árai is hasonló szinten mozognak (kell az egészséges verseny), és a minőség is jól közelít, ám azt az apró pluszt nekem mégis a másik hely adta meg. Egyébként a szint két egymásnak átellenes sarkában találhatóak, így a falánkabbak akár egy füst alatt letesztelhetik mindkettőt.

u.i.: Folytatása mindenképp következik, de ajánlatok jöhetnek akár kommentben is, had bővüljön a lista.

GK
Képek: saját készítés

Olvassatok még több ennivalóságot, itt!

 Az NKA – Cseh Tamás Program támogatásával

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu