Archív

Pár éve egy cimborám ajánlotta a Holy Motors című igen kemény fantasyt, és a film után kutakodva futottam bele az azonos nevű zenekarra a festői Észtországból. Mégsem volt ez akkora véletlen, a nevüket ugyanis a filmtől kölcsönözték. Belehallgattam, és egyből megtetszett a fura, kissé sötét westernfilmzenés zenei világ. Aztán alig egy hete rábukkantam, hogy az Észt Intézet elhozza őket az A38-ra – hála nekik érte!

Felvezetésként a Pregnant Whale Pain játszott. Nagyjából egy éve jelent meg self-titled lemezük, amit néhány hallgatás után félreraktam, valahogy sehogy sem tudtam megszokni az éneket, pedig a garázsos, koszos hangzás, a dalok felépítése, a mély basszusok eléggé megfogtak. A rock- és metál alapok határmezsgyéjén mozgó zenekar úgy éreztem, még erősen az útkeresés fázisában van, kíváncsi voltam, mit hoznak majd (számomra először) élőben. Hát, a vártnál mindenképpen jobbat. Sokféle stílust pakolnak a dalokba, a könnyedebb-elszállósabb rocktól a jazzes beütéseken át, a stoneres szájízeken keresztül a metálosabb részekig, és nagyon jól hozzák a stíluselemeket, azonban pont ezért érzem még mindig, hogy még nem kiforrott, mit is szeretnének pontosan, mintha tapogatóznának. Szerintem jó felé. A kolompos dobszóló és a beugró trombita kifejezetten kellemes meglepetés volt, a színpadkép is mozgalmas volt és tök egyben, tetszettek az előbújó bassszustémák. Egy szóval, jó felvezetés volt az estéhez.

Utánuk S O N Y A játszott, az új felállásban már bemutatkoztak az idei Fishingen, és ott is az volt a benyomásom, hogy az átalakulás jót tett a zenekarnak. 2014-es kislemezük után idén januárban hoztak ki egy új dalt és klipet Krypta (Tales of Youth) címmel, és ha minden igaz, azóta már össze is állt a következő kislemez anyaga. Az In the Fear of the Vastness-szel indítottak, ami a Celine Gibassier mellett a másik nagy kedvencem. Az első daltól az utolsóig úgy éreztem, hogy tök egyben van a zenekar, jót tett nekik a változás, és egyáltalán nem hiányzik a másik dob. Szeretem, ahogy a zenéjükben a lassabb, feszültséggel terhelt részek és a gyorsabb, energikusabb részek váltakoznak, és ez tegnap este is szépen kijött. A Kryptával zártak, amit még csak másodszorra hallottam élőben, és meggyőződésem, hogy bátrabban gondolkozhatnának ilyen hosszabb, nagyobb ívű dalokban, abszolút jól tudják kezelni.

Belefeledkeztünk egy jó fröccsbe, amikor hirtelen felbukkant a Holy Motors. A hajó tetőteraszára azonnal rátelepedett az olyan jóféle sötét westernfilmes hangulat, mintha Hitchcock felügyelete alatt forgatta volna Tarantino a legutóbbi filmjét, David Lynch társrendezésével. Filmek iránti rajongásuk erősen átsüt a zenén, ahogy például a Stay the Night klipjéről is (lásd főcím, lovak, etc.), ami olyan, mint egy jó western és egy keményebb dán családi dráma keveréke. A dalt játszották is, a másik kedvenc, a Heavenly Creatures után. Meglepett, hogy egy ennyire kevéssé ismert zenekar koncertjére mégis mennyien eljöttek, de jók is voltak élőben. Profin, cipőorrnézegetősen, őszinte átéléssel hozták ezt az atmoszférikus vintage, kissé álomszerűen lebegős, jól átgondolt gitáralapokra épülő zenét. Az énekes (valamiért Wednesday-t juttatta az eszembe az Adams Familyből) hangja magával ragadó és karakteres, a finoman melankolikus gitárok is ott voltak, nagyon kellemes élmény volt élőben hallgatni őket, háttérben a kivilágított város emelte a hangulatot. Remek laza hétfő este volt!

GK
fotó: Deák Péter

Az NKA – Cseh Tamás Program támogatásával

Megosztom.

Comments are closed.