Archív

Ahogy már korábban egy interjú kapcsán is írtam, tizenéves korom óta nem voltam ekkora izgalomban egy éven át fesztivál miatt. Sőt, az elmúlt években nem sikerült olyan jól egyik sem, mint a tavalyi Bánkitó Fesztivál, pedig a merítés igen nagy. Gyönyörű nógrádi dombság, a tó víztükrén megjelenő romantikus naplementék és -felkelték, hangos zene, izgalmas programok, boldogság; idén is ott jártunk a Bánkitón!

Idén azonban nem volt akkora szerencsénk az idővel, mint tavaly (végig kánikula, pancsolás, vidámság). Szerdán viszonylag későn értünk le a nulladik napra, amikorra igen komoly vihart és vagy 15 mm esőt jósoltak. A Bar72 már javában üzemelt, meg persze a Tilos, de nem sokkal később már óriási kékeslila villámok cikáztak keresztbe-kasul az égen, egyelőre szél és eső nélkül. Lenyűgöző és egyben félelmetes látvány volt. És persze örültünk, hogy legalább a sátor már áll, jó lesz az a fröccs, a vihar meg majd elmegy. Aztán nem ment, inkább jött. Először még azt mondták be a Tilosnál, hogy ez nem zavarja a fesztivált, aztán végül, mikor már javában esett, kitereltek az S*10-ből, hogy lebontsák a vihar idejére. Szerencsére felmenekülhettünk barátnőmék nyaralójába, ott vészeltük át néhány kör társas és sok sör társaságában az éjszakát. Utóbb kiderült, hogy a szervezők az egész fesztivált lekapcsolták biztonsági okokból, de szerencsére az ítéletidő elkerülte Bánkot, és akadtak azért spontán házibulik is itt-ott.

NOW_4450

Csütörtökre megérkezett a hideg, délelőtt is folyamatosan lógott az eső lába, de teljes fordulaton üzemelt a fesztivál. Nagy séták, laza fröccsök, gitározgatás a tóparton, és egy kicsit felmértük a változtatásokat is. A Nádas Kempinghez közeli kis réten húzták fel a színházsátrat, ahol minden nap kortárs színházi előadások voltak. Ez amúgy is profilja a fesztiválnak, idén végre saját helyszínt kaphatott, de ide kerültek kisebb jazzkoncertek és határterületi, kísérleti performanszok is. Napközben jóga, workshopok, redesign foglalkozások is voltak, a listát böngészve több izgalmasat is találtam. Idén is egész Bánkot bevonták a fesztiválba, a Bánkgyöngye Panziótól a Polgármesteri Hivatalon át a legkisebb füves rétekig mindenhol volt valami pop-up performansz, beszélgetés, előadás. A tópart is élt, a stégek a hűvös és a szél ellenére is megteltek, és akadtak bátrak, akik azért bemerészkedtek úszni egyet, egy óriási dinoszaurusz társaságában. Az estét a Tószínpadnál indítottuk Barabás Lőrinccel, a háttérben a lemenő nappal, ami fantasztikus atmoszférát adott a trombitásnak. Utána az iamyank live band koronázta meg az estét, sokkal jobban tetszett, mint első alkalommal, nagyon beéreztük mindannyian, ráadásul nekik is jól állt háttérben a tó, a sötét, a színes fények, az estére éledő emberek. Ezután leginkább a fesztiválterületen mocorogtunk, belenéztünk a Fran Palermoba, akik a hideg ellenére is varázsoltak némi karibi hangulatot az Északi színpad köré, ellenben nem értettem, az utánuk játszó Ivan and the Parazol mit is keresett ott, nekem sehogy sem illettek a képbe, arrébb is menekültünk onnan Lucrecia Protellor-ra, végül a Tilosnál lett a legnagyobb buli reggelig.

NOW_4417

iamyank live band

Péntekre megjött a jobb idő, kisütött a nap, élveztük, ahogy melengetnek a sugarak. Végre kezdett igazán bánkitós lenni a hangulat, a tószínpadra is felkerült a trambulin, csobbantak a nagy seggesek, üdülés volt, ameddig a szem ellátott. Kora délután a Fiatal Írók Szövetségével közösen csináltunk egy kis improvizatív irodalmi kísérletet a Polgármesteri Hivatal melletti parkban egy hatalmas fűzfa tövében, ahol tábortüzes hangulatban alkottunk közösen egy rögtönzött történetet a féllábú autómosóról, és miközben alakult a szöveg és egyből meg is semmisült a tűzben, a The Royal Freak Out akusztikus duója biztosította az igazi tábortüzes hangulatot.

Utána vissza a tóhoz, ahol már ránézésre is teltházat tippeltem, és mint utóbb kiderült, csütörtökön be is jelentették, hogy idén is elkelt az összes pénteki és szombati jegy. A Tószínpadnál a Sonar indított, jóféle instrumentális, post-rockba hajló progresszív zenével, sokkal komolyabb volt, mint az utánuk játszó Hó Márton és a Jégkorszak vagy Szabó Benedek és a Galaxisok, ez utóbbi továbbra is kis mennyiségben vicces. Tovább is álltunk lassan. Ezen az estén kapta el mindenki igazán a fesztiválhangulatot, amihez nagyban hozzájárult az enyhébb idő, a nagyobb (de abszolút élhető) tömeg. Az Északi színpadnál belekukkantottunk a Middlemist Red, majd a Volkova Sisters koncertjébe. A Volkova Sistersbe ritkán futok bele, és mindig rácsodálkozom, mennyire profik és mennyire egyediek nemcsak a hazai, de nemzetközi színtéren is. A lineupot itt a Vágtázó Halottkémek zárta, akiknek a programban felbukkanása számomra meghökkentő és kellemes meglepetés volt. Utána a kezdődő eső ellenére is korzózás a Bar72-Tilos vonalon, buli üzembiztosan, míg el nem kergetett a kezdődő dagonya.

NOW_4478

Az eső reggelre sem állt el, sőt, ha lehet, még jobban zuhogott, de Bánknak valahogy még ez a szomorkás idő is jól állt. Lelkiekben felkészültünk rá, hogy így is marad, a szervezők is lekommunikálták. Gumicsizma erősen javallott volt, én csak tornacipővel dolgoztam. Ahogy észrevettem, nem sok embert tartott vissza az időjárás, sokan voltak, sár pedig még több. A programokat mind megtartották, de sokat improvizatíve áthelyeztek fedett helyre (a civil-kult programok jórészét, és a Tószínpadosokat is). Belenéztünk az Agavoid bulijába (megoszlanak a vélemények, nekem bejött), egy S O N Y A aksztikba, Shell Beach-be, aztán jött a nagy csűrdöngölés a Bohemian Betyars koncertjén, e téren sosem okoznak csalódást. Az este folyamán hol alábbhagyott, hol rákezdett az eső, ami már elég fárasztó volt ennyi idő után, és a helyzet reggelre sem lett sokkal jobb.

Meglepett, hogy idén mennyire élesen és határozottan hirdették az idei húzószót – határ – és a hozzá kapcsolódó migrációs kérdéseket, határozott állásfoglalással, egyértelmű szimbolikával, rengeteg e köré csoportosuló programmal. Részemről itt állást nem foglalnék, ellenben üdvözlöm, hogy beindítottak jó néhány diskurzust. Az idei Bánkitó megkapta a leggenyább vis majort, amit fesztivál csak kaphat. Mindennek ellenére továbbra is szeretem ezt a fesztivált, ott a helye a szívem csücskében. A szervezőket dicséret illeti azért, ahogy az időjárási viszontagságokat kezelték és kommunikálták, nagyobb fesztiváloknak sem szokott így menni. Jövőre pedig pótoljuk a kimaradt fejeseket, 2017-ben is találkozunk Bánkon!

Décsy Eszter
fotó: Zsiga Pál

Kapcsolódó:
“Az év nyara” – Bánkitó Fesztivál 2015 összefoglaló
Bánkitó Fesztivál 2014 – Fejessel a közepébe
Építs totemeket a saját emlékeidből! – az idei Bánkitó civil-kult programjairól Barta Edittel beszélgettünk
MOST meg a Bánkitón… Élőben!

Az NKA – Cseh Tamás Program támogatásával

Megosztom.

Comments are closed.