Archív

Ennél nagyobb nem igen lehetne a kontraszt a Ludwig Múzeum két jelenlegi időszaki kiállítása között, amelyek szeptember 11-éig láthatóak. A Nők Chanelben és a Bálna, amely tengeralattjáró volt című kiállítások a kortárs művészet igencsak ellentétes pólusait képviselik. Míg előbbi divatfotó kiállítás, addig utóbbi Albánia és Koszovó elmúlt, háborúkkal és diktatúrákkal terhelt, 10-15 évét dolgozza fel főleg videóinstallációk formájában.

Mivel eredetileg a Nők Chanelben című kiállításra érkeztem, így ezzel kezdtem a második emeleten. Nem ez az első alkalom, hogy a Ludwig divatfotó kiállításnak ad otthont, hiszen megcsodálhattuk itt már Martin Munkácsi vagy éppen Helmut Newton alkotásait is. A mostani kiállítás azonban egy egyedülálló kooperáció eredménye a magyar származású Peter Farago, felesége Ingela Klemetz-Farago és a Chanel divatcég jóvoltából. A Chanel szabad hozzáférést biztosított a művészházaspár számára a Haute Couture és a Pret-a-porter kollekciójához, a ruhakölteményeket pedig északi, balti, cseh, magyar, lengyel és román szupermodellek öltötték magukra. A kiállítás tulajdonképpen egy válogatás az így létrejött két fotósorozat képeiből: a 2010-es Északi nők Chanelben és a 2015-ös Nők Chanelben projekt legjobbjai kerülnek bemutatásra.

Bár alapvetően divatfotókról van szó, elég sokszínű a kiállítás és nem csak azért, mert a fekete-fehér és a színes képek váltogatják egymást. Vannak itt portrék, egyszerű pózok, kifacsart művészi pózok és tipikus divatmagazin-címlapfotók is. Néhány kép egyszerű műteremben készült, néhány pedig sziklaszirten, egy régi szobában vagy éppen a Hortobágyon. Igen a mi Hortobágyunkon, és ha jól tippelek, akkor néhány kép készülhetett a Skanzenben vagy valami azokhoz hasonló tájházban – a feliratok a helyszíneket nem közölték –, ugyanis a modellek között három magyar lány is látható: Palvin Barbara, Mihalik Enikő és Axente Vanessa. A kelet-európai sorozatban pedig, amelynek ők is részesei voltak, a népművészeti motívumok külön hangsúlyt kaptak.

Fotók: Glódi Balázs / Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum Adattára

Egy félreeső részen helyet kapott egy Bare Moments elnevezésű kis képsorozat is, ami az Északi nők Chanelben fotózásai során készült. Minden egyes modellről készítettek egy-egy intim polaroid portrét, hogy ne csak a művi beállításokban láthassuk a hölgyeket. Emellett található néhány digitális installáció a fotózásokról – bár lehet, hogy némelyik werk-videó, ez sem derült ki – amelyek között volt egy-két igen ötletes is.

Igazán sok arcú ez a kiállítás, nem csak a divat kedvelői számára lehet érdekes, hanem mindazoknak, akik szeretik a letisztult eleganciát. Néhány képnek van valami olyan furcsa bája, ami miatt vissza-visszatértem hozzájuk. Talán azért is néztem meg egy-egy fotót többször is, mert az egész kiállítás alatt az a kérdés motoszkált a fejemben, hogy vajon a nők teszik különlegessé a ruhákat vagy a ruhák teszi különlegessé a nőket? Ez utóbbi kérdésen elmélkedve még kicsit belelapoztam a kiállított teljes fotósorozatokat tartalmazó könyvbe, majd mivel volt még időm és a jegyeladó olyan lelkesen dicsérte nekem a múzeum másik időszaki kiállítását, így úgy döntöttem, ha már ott vagyok, megnézem azt is.

Gyanútlanul mentem le az első emeletre, hogy megnézzem A bálna, amely tengeralattjáró volt, kissé furcsa névre hallgató kiállítást. Annyit tudtam, hogy egy kortárs koszovói és albán művészeti kiállításról van szó. Mikor beléptem, kicsit összezavarodtam. Az előző kiállítás olyan egyértelmű volt. Itt meg egyik oldalt szőnyegek lógnak a falon, a másik oldalt makettek találhatóak, szemközt pedig egy tv-n mutatnak be egy performanszt. Egy kicsit beljebb merészkedve pedig meghökkentő és felkavaró videóalkotásokba botlik az ember. Az egyiken egy három éves kislány mesél egy mesét, amelyben sajátos módon dolgozza fel a hazájában (Albániában) kialakult polgárháborús helyzetet és az emiatt való emigrálást. Egy másikon a Disney-klasszikus Alice csodaországban című rajzfilm jelenetei vannak összevágva angol feliratokkal és híradós felvételekkel, szintén az albán polgárháborús helyzetről. Egy harmadik installáción pedig inkább a hangok dominálnak. Egy férfi stúdió körülmények között a háború hangjait utánozza.

Itt főleg videó installációk, régi fényképek újragondolva, egy-két festmény és egy-két egyéb installáció található. A könnyedebb divat világgal ellentétben itt a két balkáni ország háborúit, diktatúráit ismerhetjük meg. Történelmi események, tárgyak, fogalmak kerülnek górcső alá és olyan kérdéseket boncolgatnak, mint hogy ki és hogyan írhatja át egy közösség emlékezetét? Sokat mesélnek ezek az alkotások a két kis ország, Albánia és Koszovó történelméről és jelenéről, főleg, mert itt a Nők Chanelben kiállítással ellentétben igen sok magyarázó szöveget kapunk az egyes kreációk mellé.

Mindkét kiállítás különleges a maga nemében, és bárki számára izgalmas lehet. Ki-ki döntse el saját belátása szerint, melyikkel szeretné kezdeni, de a két kiállítás között lehet nem árt egy kis szünetet tartani, a kontraszt még így is mellbevágó lesz.

Nagy Andrea
Borítókép: Glódi Balázs / Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum Adattára

Még több Ludwigos kiállításról itt olvashattok!
Még több divatról pedig itt!

Megosztom.

Comments are closed.