Archív

Rockzene, esztétika, LSD, fantasztikum, Pynchon, Burroughs, Philip K. Dick – ezekkel a húzószavakkal jellemezte a fülszöveg Makai Máté első kötetét, a Koriolán dalát, ami az idei könyvhétre jelent meg a Fiatal Írók Szövetségének gondozásában. Nekem betalált, imádom Dick és Burroughs írásait, a rockzenéről nem is beszélve, úgyhogy kíváncsian vettem kezembe ezt a novellafűzért.

A Koriolán dala borítója minimalista, a ’80-as évek tudományos-fantasztikus filmjeit (plakátjait) juttatja eszembe. A kötetben 15 novella kapott helyet, és a Csapda cíművel indul. Erősen bele is csap a lecsóba ezzel a klasszikus időcsavaros történettel. Lassan körvonalazódik bennem az írói stílus, jellemzően szikár, modern szájízű leírásokkal dolgozik. Az erőmű egy érdekes, cyberpunk világot vázol fel, hangulatában korábban hasonlóval Nemes András Entropláza c. könyvében találkoztam, csak abban sokkal több volt a “Meztelen ebéd szájíz”. Leginkább itt érezhető a Dicki cybervilág hatása. A kisagyba dugott csatlakozó, mint olvasóeszköz, az eBook egyfajta fricskájaként értelmezhető, az egyre gyorsuló tartalomfogyasztás görbe tükre, miközben boncolgatja az irodalom (jövőbeni) létjogosultságát, megfejelve azzal a poénnal, hogy túl is adagolható. Ez az írás kifejezetten szórakoztatott. Nagyon szerettem a Fegyverkezés a Dél-Kínai-tengerent is, nagyon jó hangulata van, kalandos, okosan könnyed, és ez volt az első novella a kötetben, amin hangosan felnevettem. Eszembe juttatta Spielberg Kapj el ha tudsz c. filmjét. Nagyon jó kis személyi legendaépítés (ahogy a Ki az űrbe és az Országúton is hasonló), izgalmas háttérrel, és külön pacsi a Brian Jonestown Massacre említéséért. A versrészletek elhelyezése és használata is nagyon ül, tényleg ez “Minden idők legmenőbb vers-performansza“.

Az Aurél a vászon előtt egy igen izgalmas ötletfelvetés, történet egy festőről, aki soha nem fejezi be a képeit, de a poén erősebb kihegyezése helyett inkább filozofálgat, kicsit olyan érzésem volt, mintha a novella pusztán azért született volna, hogy a szerző leírja véleményét egy Beksinski képről. Az Országúton, ahogy már említettem, szintén inkább legendaépítés, de ebben már erősen érezhető a “jó magyaros szájíz”, az ex-szoci atmoszféra, ahogy Mantával mennek a Balatonra. Mint egy magyaros rövid road movie. Az utolsó előtti novella a Bolondok űrhajója, aminek címe érzésemre (leginkább mert látszólag Koriolán dala a központi téma) finom utalás Hobo egyik dalára. Itt is a szerző írással, irodalommal való nexusa a vezérfonal, mert “…a sajátos logikájú szenvedélyeknek hódolók közül az írók a legveszélyesebbek, megállapította, hogy az írás az emberi függőségek egyik legsúlyosabb fajtája, mely újabb függőségekre ingerel, és kegyetlenül megbontja a tudatot…”. Az űrhajó az író képzelete, a benne keletkező káosz a kizökkent gondolatmenet, az ott történő események a kreatív építkezés, teremtés, amiből visszatér a való világba. 

Az írásokban gyakori, talán túl gyakori a filozofálgatás, ami néha kissé öncélúvá válik, mintha ezeket (az amúgy elgondolkodtató és érdekes) elméleteket mindenképpen el kellene mondania, ezért köré kerít egy novellát, ilyen pl. Távcső a múltba. Majdnem mindenhol alternatív világban járunk, ahol a modern kütyük csupán hátteret adnak a lényegi gondolatoknak, amik központi témája a lét, a zene, az irodalom és más művészetek. Ezek adják az amúgy lazán kapcsolódó novellák kohézióját. Rengetek rockzenei utalás van elejtve a kötetben, ami elszakítja a hagyományos irodalmi szövegektől, illetve gyakoriak az egyéb pop-kult utalások is, érdekes felfedezőút ezeket összegyűjteni, kiásni, és ez igazán élvezhetővé teszi és lazítja az amúgy gyakran tömény novellákat. Makai Máté abszolút ígéretes szerző, aki jól és gyakorlottan bánik a tollával, a Koriolán dala pedig igen erős kezdés. 

Décsy Eszter
borító: Makai Dorka

Makai Máté: Koriolán dala, Fiatal Írók Szövetsége, 2016. 

Megosztom.

Comments are closed.

Tavasz van, rock & roll, és…

…iratkozz fel, hogy ne maradj le semmiről!