Archív

EP, két nagylemez, fesztiválbulik, egy hónapos (nem mellesleg sikeres) USA turné, és még sorolhatnánk, mi mindent pakolt le a Run Over Dogs rövidke pályafutásuk alatt. Legutóbb például egy olyan zenekar előtt játszottak, akik nélkül gyökeresen máshogy alakult volna a rocktörténelem; a Mudhoney előzenekara voltak a Hajón. Tavalyi Cold Sweat of Lust c. albumuk az év egyik legerősebbje volt, abszolút megérdemelten tartanak ott, ahol. De hol is? A Mudhoney buli kapcsán faggattuk egy kicsit a zenekar jelenéről a frontembert, Czeglédi Szabit.

Olvassátok el a Cold Sweat of Lust kritikáját itt!

Milyen érzés volt egy ennyire nagy múltú és nagy hatású zenekar előtt játszani?
Szabi: Amikor megkeresett minket az A38, természetesen egy pillanatig sem gondolkodtunk rajta, hogy mi legyen, egyből igent mondtunk. Amellett, hogy megtisztelő volt, nagyon örültünk, hogy jól sült a koncert, sokan érkeztek időben, hogy minket is meghallgassanak. Sőt Mark Arm a kezdés előtt mondta, hogy ő is kíváncsi, mert kb 10 rajongóval beszélt, akik közül 2-3 megemlítette, hogy milyen jó, hogy mi játszunk előttük, úgyhogy leskelődni fog hátulról. A koncert után pedig egy nagyon bensőséges beszélgetés alakult ki a backstageben, amire mindig öröm lesz visszagondolni.

Fiatal korotokban (vagy akár most) mennyire volt hatással rátok a Mudhoney zenéje? Vagy akár a Nirvanaé?
Szabi: Rengeteg Nirvanat és Pearl Jamet hallgattam (és egyébként hallgatok a mai napig), néha Soundgarden és Sonic Youth is felkerült a lejátszómra. Eléggé elkapott a Sub Pop Records hangulata, de nyilván gyerekként a Nirvana volt a nagy kedvenc. Háromféle Kurt Cobaines pólóm és millió plakátom meg kivágott újságcikkem volt. A Mudhoneyt csak jóval később ismertem meg, de a Superfuzz Bigmuff 1990-es változatát ekkor elég sokszor hallgattam.

Májusban nyomtátok az USA turnét, aminek az indító buliján mi is ott voltunk. Erről meséljetek egy kicsit!
Szabi: Szerintem mindannyian mondhatjuk, hogy életünk talán legjobb egy hónapja volt. Ha jól emlékszem 15 koncertet játszottunk, egy lakókocsival végig nyomultunk New Yorktól Los Angelesig Philadeplhián, Nashvillen, Vegason, San Franciscon, stb. keresztül. Voltak nagyon jó hangulatú klubkoncertjeink, illetve egy-két gyengébb hétköznapot is kifogtunk, de azok is nagyon működtek, minden koncertre fel tudtunk pörögni és átragadt a közönségre a hangulat. Sok új havert ismertünk meg, és dolgoztunk ígéretes promóterekkel, úgyhogy legközelebb, ha visszamegyünk, már tudjuk, kikkel érdemes felvenni a kapcsolatot, és esetleg ki az aki nem tett hozzá sokat a történethez. Ezen kívül pedig rengeteg varázslatos helyen jártunk, és elég jó házibulikat tartottunk a bérelt lakókocsinkban, jó volt ezeket a srácokkal együtt megélni.

A többi részt itt tudjátok megnézni, klikk!

Milyen volt a Nagy-szín-pados koncert? Ráadásul kétszer :) Ha jól tudom, azért nem mindenki lelkesedett azért, hogy bekerültetek.
Szabi: Már azért megérte, mert az Akvárium nagytermében játszhattunk a döntőben egy csomó ember előtt, ami elég menő érzés volt. Az elődöntős koncert pedig vasárnapra esett, ám ennek ellenére nagyon sokan eljöttek és az egyik kedvenc koncertünk volt. Annyian dicsérték a hangzást ezeken a bulikon, hogy azóta, ha ráér, Rikk Dávid a koncerteken a hangmérnökünk. Egyből elkapta a fonalat, hogy mit is szeretnénk hallani. Nem mindenki örült? Nem tudok erről, biztos Roni akart nektek vagánykodni, amikor a mizantróp énje tört a felszínre, de nekem úgy tűnt, hogy mindannyian meg akartuk csinálni, sokat készültünk ezekre a bulikra. Tény, hogy nem a mi világunk a televíziós, élő műsoros, szavazós miliő, de mi nem is erre koncentráltunk, hanem csak a koncerteket vártunk, amik úgy érzem, elég jól sültek el.

A Nagy-szín-padnak és a CSTP-nek van/volt érezhető hatása a zenekarra?
Szabi: Ha a taxiban nagyon beszélgetni akar a sofőr és feljön a kérdés, hogy és amúgy mivel foglalkozom, mondom, hogy zenélek. Klasszik “Igen? És Hol?” kérdésre megmondom a zenekar nevét, akkor mostanra egész jó arányban nem csak csóválják a fejüket, hanem az van, hogy “Hmm, mintha valahol már hallottam volna rólatok.” Ezzel azt akarom mondani, hogy nyilván egy szélesebb réteghez eljutottunk a TV-n, rádión keresztül, de persze a rockzenével (pláne angol nyelven) manapság nem fogunk Ocho Machoi magasságokba törni, hogy a Nagy-szín-pad témánál maradjak.

Elég heavy az idei évetek, őszre mik a tervek?
Szabi: Nagyon jól működött a tavasz. Hazai, amerikai turné, Nagy-szín-pad, aztán nyáron pedig a legnagyobb hazai fesztiválokra is odaértünk. Kicsit elkezdett hiányozni a kreatív rész, így ősszel valószínűleg kevesebbet játszunk és új anyagon kezdünk dolgozni. Ebből semmilyen következtetést ne vonjatok le, hogy hamarosan lemez, de lehet, hogy jó lendületet kapunk, akár legutóbb.

Décsy Eszter
fotó: Zsiga Pál

A srácokat legközelebb a Lo Sound Desert bulin láthatjátok majd, részletekért klikk ide!

NOW_8622

Az NKA – Cseh Tamás Program támogatásával

Megosztom.

Comments are closed.