Archív

Három remek zenekart – a Köztársaság Bandája, a Muriel, Császári Pillanatművek – tekinthettünk meg impozáns környezetben tegnap este Óbudán, a Zichy kastély belső udvarán, vagyis a KOBUCI kertben.

Az estet nyitó Köztársaság Bandája azt a fajta világzenét játssza, amit kevesen művelnek nálunk, saját elmondásuk alapján a népzenei feldolgozásokat városias, fiatalos, naprakész formába öntik. Valóban nagyon izgalmas ez a modern megszólalás és külön dicséret illeti a zenekart abból a szempontból is, hogy kevésbé ismert dalokat dolgoznak fel. Az együttes tagjai népzenészek, táncházi muzsikusok, melyet mi sem mutat jobban, mint hogy virtuóz hegedű- és nagybőgőjátéknak lehettünk tanúi. A színpadkép is rendben volt, bár a színpadi jelenléten lehet a továbbiakban egységesíteni. Gergő tökéletes a frontember szerepre és többet is mozog a színpadon, mint a banda többi tagja. Ez mindenképpen előremutató a továbbiakra nézve, vagyis jó az irány és a hozzáállás. Veronika énekhangja is biztos alapokon nyugszik, tehát megvannak a feltételek a folyamatos fejlődésre. Mindezeket figyelembe véve bátrabban lehet egyrészt összekovácsolódni a színpadon, másrészt a nagyon jó zenei ötleteket tovább tökéletesíteni és bátrabban, erőteljesebben használni a ritmusszekciót. Nagyon izgalmas produkciót láthattunk; különösen a népdalszövegekből adódóan lehettünk részesei egy varázslatos zenei élménynek.

Az est második fellépője teljesen más műfajban tevékenykedik; a fővárosi Muriel nevű formáció 2013-ban került be a magyar zenei körforgásba. Azóta jelentkeztek dupla kislemezzel, valamint játszhattak a Carbonfools, a 30Y és a Kiscsillag előtt is. 2014-ben jelent meg első lemezük, majd ebben az évben már kiforrottabb anyaggal rukkolt elő a banda; kiadták második nagylemezüket Fountain of Fun címmel.
A popot, rockot, funkot (és egy kis reggae-t) keresztező négytagú zenekar valahol a Red Hot Chili Peppers vonalán mozgolódik. Bár főként a vokál szempontjából egyértelmű hasonlóságot érzünk, esetükben a „hatás” nem egyenlő a zenét romboló másolással. Ezen az estén hegedűvel kiegészülve egy nagyon egységes produkciót láthattunk, hallhattunk. Adrián megjelenése és hangja is elég karizmatikus ahhoz, hogy úgymond elvigye a show-t, de ott van még a banda többi tagja is, akik biztosan kezelik a hangszereket és rutinosan mozognak a színpadon. Szóval teljes egészében rendben voltak, bár nem tekinthetünk el attól a ténytől, hogy Anthony Kiedis úgymond visszaköszön a számokon és valahogy ettől nem nagyon lehetett elvonatkoztatni. Azonban az élő fellépés is igazolta a kritikákban leírtakat, miszerint rengeteg kreatív megoldás rejlik a zenekarban és a Muriel útkeresése nem ért véget. Biztos vagyok abban, hogy mindez a közeljövőben még inkább jellemző lesz a bandára és a Red Hot burok fokozatosan átalakul a Muriel sajátos zenei világává.

IMG_0474

Az estet záró Császári Pillanatművek Császári Gergely énekes-dalszerző akusztikus, csöndes-ülős poszt-pop zenekara. Saját szavaikkal élve a banda hangulatfestményeket és pillanatcsokrokat hoz létre koncertjein a köréjük önállóan szerveződő színes, kreatív társasággal karöltve. A formáció az Erik Sumo Band tagjaként, illetve számos más zenekar kapcsán (pl. Kiscsillag, Kaukázus, Péterfy Bori & Love Band) is ismert Császári Gergő dalszerzői klubestjéből kinőtt zenei műhely. Mint ahogy elmondták, repertoárjukban megtalálhatunk oly sok mindent a sajátos feldolgozásoktól a tudományos-romantikus szerzeményekig. Nos, az élő fellépés során egyértelmű volt, hogy a hangszerelés kifogástalan. A mégoly egyszerűbb számok is nagyon szépen szóltak; az ízlésesen, finoman használt bőgő és szakszofon színesítette a dalok hangzását. Ami először eszembe jutott a szerzeményekről az az, hogy mennyire finoman meghangszerelt és mennyire nem tolakodó zenéről van szó. A másik pedig, hogy némely dal a sanzonok világát idézte fel, de volt olyan is, amely akár egy francia filmzenéhez volt hasonlatos a szakszofonnak és a szomorkás-melankolikus dallamvezetésnek köszönhetően. Sőt, jazzes elemek is felfedezhetőek voltak némely szerzeményben egészen a Helló-Belló c. országosan ismert slágerig bezáróan. Valóban egy poszt-pop zenei élményben lehetett részünk.

Libus Ágnes
fotók: Gajárszki Ákos

IMG_0508

Az NKA – Cseh Tamás Program támogatásával

Megosztom.

Comments are closed.