Archív

Az egyik legfinomabb rockzenei torta volt, amit az arcomba nyomtak két éve a hajón, amikor először láttam, hallottam a Mother’s Cake zenéjét. A tiroli srácok jódlizás helyett a klasszikus, Led Zepes prog-rock vonalon valami olyan elemi őserővel tolják a zenét, amitől leesett az állam, és úgy is maradt. Régóta vártam már, hogy újra erre járjanak, és tegnap este végre, a Gamma Baby és a Junkie Jack Flash felvezetése után be is hergelték az erősítőket…

NOW_9630

Az este a Gamma Baby-vel startolt. A trióról nem sok infót találtam elöljáróban, úgyhogy szimplán csak lementem megnézni, mit alkothatnak. Nagyjából a második számra értem be, ami egy jó kis funkys klasszik rock dal volt, kissé ki is kerekedett a szemem, a srácok első blikkre nagyon jónak tűntek. Ezután már inkább a kissé amerikai szájízű, egyszerűbb rockot nyomták. Egyszerű, de élettel teli. Mindemellett egy csomó dalnál volt olyan érzésem, hogy valamire nagyon hasonlít, viszont tényleg tökösen csinálták. Egyetlen dolgot nem értettem csak; hol a tökben volt a basszusgitár. Merthogy hallani hallottam a basszust, de ember az sehol. Elférne ott az a negyedik tag. (Update: volt basszusgitár, csak gitárnak álcázta magát ;) )

NOW_9705

Utánuk a mostanában igen gyakran felbukkanó Junkie Jack Flash játszott. A pécsi srácok épp a minap kezdtek izgatni minket az új lemezükhöz egy vadiúj klippel, és ilyentájt a zenekarok általában igen nagy lendületet kapnak. Legutóbb Orfűn láttam őket röviden, kíváncsi voltam, mit alkotnak székesfővárosunkban. Nem cifrázzák a klasszikus pörgős rock’n’roll receptet, csak nyomják, keményen, húzósan, és jól. A szövegvilág nem fogott meg igazán, de a zene abszolút jó bulizós, és az a helyzet, hogy élőben ez még jobban kijön. Nagyon jó koncertzenekar, akik saroktól sarokig kitöltik a színpadot és a termet, tele vannak energiával, amit szépen át is adnak, hogy senki ne tudjon megállni egy helyben. Nem ismernek határokat, nagyon működik, táncolt mindenki. Pető Szabi, a banda frontembere eléggé a helyén van a színpadon, kicsit talán túl is húzza ezt az zenébe beledöglést, de benne csúcsosodik ki a zenekar ereje. Lehetne még pár dolgon csiszolni, de engem tegnap estére megvettek.

NOW_9814

Némi szünet és levegőzés után végre jött a várva várt koncert. A 2008-ban összeállt Mother’s Cake nem először jár nálunk. Tökéletes koncertzenekar, kirobbanó energia, az elmúlt években mégis mindössze csak két nagylemezt adtak ki; a 2012-es Creation’s Finest-et és a tavalyi Love the Filth-et. Mindkettőt nagyon szeretem, mégis inkább a korábbi a szívem csücske. Mindemellett lassan érhetne valami új anyag, akarok belőlük még és még. Ahogy számítottam rá, rohadt jó bulit csináltak tegnap este! A klasszikus hármas rock felállás (Yves Krismer – gitár, ének, Benedikt Trenkwalder basszus és Jan Haußels – dob) nekik nemhogy bejött és működik, de folyamatosan csúcsra járatják. Funk és kő kemény rock odabaszós, okos keveréke, kicsit Mars Voltás kísérletezgetés, kicsit Led Zep-es ének, Porcupine Tree-s dalszerkesztés és elszállás, mindezt anélkül, hogy bármelyiket is koppintani próbálná. Krismer hangja karakteres, egyedi, és remekül használja, a három alaphangszer pedig zseniálisan jól dolgozik alá. Őrület volt, amit műveltek a színpadon! Ráadásul, ahogy reméltem, új dal is került elő, mintegy meglebbentve az ígéretet, hogy valami készül. Az utóbbi idők legjobb klubkoncertélménye volt a tegnapi buli, efelől semmi kétséget nem hagytak!

Décsy Eszter
fotó: Zsiga Pál

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu