Archív

Nemrég bukkantam rá a Tiny Wasteland fb-oldalra, ahol mindenféle kis miniatűr figurák vannak beállítva hétköznapi vagy humoros jelentekbe, szokatlan környezetben. Nagyon megtetszett, kifejezetten kreatív ötletek “elevenednek” meg a képeken. Többször is végigpörgettem a képeket, együtt kuncogtunk a kollégákkal, aztán rájöttem, hogy – bár korábban nem ilyen kontextusban – találkoztam már Csákvári Péter fotóival több helyen. Meg is kerestem gyorsan, hogy kifaggassam erről a nem mindennapi projektről.

Nagyon sok helyen dolgoztál fotósként. Mikor és miért vágtál bele a fotózásba? Mik voltak a kedvenc munkáid korábban?
Péter: 2003 környékén vettem az első gépemet. Akkoriban a digitális fotózás nyűgözött le, akkor fertőződtem meg. Később utazgatni kezdtem, az csak olaj volt a tűzre. 2008-ban kezdtem hivatásszerűen is fotózni először az akkori Szigetes elsősegélyeseknek. Mindeközben szakácsként dolgoztam hol itthon, hol valami random világvégi helyen, így lassan a gasztronómiai irányvonalakat is becsempésztem a pixelekbe. Gyakorlatilag azt fotóztam, amit szeretek csinálni is. Így jött a fesztiválokkal a koncertfotózás is. 2013 tavaszán volt egy nagyobb áttörés, amikor a konkrét szakácskodást lecseréltem full time étel-étterem fotózásra, és, hogy ehhez teljes teret kapjak, megalkottam a saját étteremajánló oldalamat, a Men & Tálat. Idén januárban azonban megint rám jött a mehetnék és kellett egy kis friss motiváció.Újra elmenekültem a világ végére – még egyszer utoljára -, és itt kezdődött a Tiny Wasteland sztori is. Egy hangyányi szigeten a kelta tenger közepén egy pici játékboltban megláttam a vitrin mögött apró munkásokat. Vasúti terepasztalokra gyártják őket dekorációnak.

DSC_2264

És mi fogott meg ezekben a kis munkásfigurákban? Mi pattintotta ki az ötletet?
Péter: Tetszett, hogy az egyik forma piál. Gondoltam vicces lenne, ha éppen lebukna a főnök előtt, egy gigantikus áfonya előtt. Aztán beindultam és elkezdtem többfélét keresni. Amikor találtam a prostiktól elkezdve a pápáig mindenféle figurát akkor elgurult a gyógyszer. :) Összeraktam betegebbnél betegebb kombókat a fejemben, mindezt hétköznapi tárgyainkkal körítve.

Hosszútávon mit szeretnél kezdeni ezzel a koncepcióval?
Péter: Jelenleg várom, hogy a világ különböző pontjairól érkezzenek a szettek. Szeretném folytatni ezt, bár a fene sem gondolta hogy 3 képnél többet csinálok belőlük, most pedig már egy könyvben gondolkozok.

A könyvben – fiktív vagy valós – sztorik is lennének hozzájuk? Vagy akár egy kiállításként megjelentetve?
Péter: A könyvben csak rövid címekben gondolkozok, amik frappánsak. Maximum kisebb párbeszédekkel. Kiállításra is gondoltam persze, kombinálva a konkrét diorámákkal, de egyelőre csak két hónapja kezdtem az egészet unalomból, tehát még odébb van egy kiállításra és persze a könyvre való képmennyiség is

DSC_1346

Melyik a kedvenc képed? Van háttérsztorija?
Péter: Talán a Rest in Figs. Igazából az volt a legegyszerűbb és a legnehezebb kép is. Megvettem a temetést, mert viccesnek gondoltam, de hogy hogyan tovább, arról fogalmam sem volt. Mászkáltam körbe a Szigeten a zsebemben egy gyászmenettel és kerestem a valamit. Ekkor történt meg először, hogy én is összezsugorítottam magamat és egy teljesen más nézőpontból kezdtem fürkészni a tárgyakat. A hűtőben találtam egy fügét, aminek egy szabályos négyszög alakú lyuk volt a közepén. A füge velem jött hát, mert akarva sem találtam volna megfelelőbb helyszínt egy miniatűr protestáns temetéshez.

Tiny Wasteland a facebookon

Décsy Eszter
fotók: Csákvári Péter

Megosztom.

Comments are closed.