Archív

Steampunk; a neoviktoriánus kor romantikája és dekadenciája. Szerepjáték nagy gyerekeknek. A kalózok és rumot vedelő bukanérok világából ismert kraken. Tradicionális angol pubkultúra legjava magyar kraftsörökkel támogatva. Ez mind a tegnap nyílt Krak’n Town, az ország első steampunk gasztorpubja. Ott voltunk a megnyitón, ámultunk, kóstoltunk, nézzétek meg!

NOW_9579

A frissen nyílt hely már messziről kirí nemcsak a körút, de Budapest éttermei, bárjai közül, és – légy üdvözölve – nem egy sokezredik romkocsma. A Krak’n Town ugyanis egy menedék, ahol a naptár 2316 szeptemberét mutatja. Itt már túl vagyunk a nagy meteorbecsapódáson, néhány nagy, véres háborún, ahol az emberiség jó része kihalt, és már csak rézcsövek, gőzgépek, és persze a jó sör maradt a maroknyi embernek. Ebből dolgozott a hely legénysége, jól ráillik a steampunk, aminek gyökerei Verne és H. G. Wells regényeiből merít, meg néhány olyan filmből, mint a Wild Wild West vagy Az Álmosvölgy legendája. Fogaskerekek, forgó kütyük, hülye szemüvegek, fura eszközök, hőlégballonok gépfegyverrel és viktoriánus korabeli öltözködés. Zseniális. Nemcsak a helyet sikerült tökéletesen megcsinálniuk (figyelve a legapróbb részletekre a széktámláktól a mozgásérzékelők borításáig), de az ott dolgozók (tetoválás, narancssárga taréj, ide veletek!) is hozzá illő ruhát viselnek. Tényleg olyan, mintha egy nagy költségvetésű film egyik jelenetébe csöppentünk volna. És, mint utóbb kiderül, hogy még teljesebb legyen a kép, egy történetet írtak a hely alapítása köré, mindenkinek van saját karaktere és neve, ami persze beleillik a miliőbe. Remélem a teljes történet felkerül majd a honlapjukra, érdemes elolvasni, ezt sem csak úgy összehordták.

NOW_9570

A megnyitón Csörgics Mátyás, a Malátabarát Egyesület elnöke mesélt arról, hogyan is kezdődött a Krak’n Town története 2009-ben, hogyan formálódott a jó sörök iránti rajongás egy jó ötletté, a jó ötletből pedig egy igazán egyedi és jó hellyé, aminek megnyitásán egy évet dolgoztak. Rengeteg művészt kerestek fel a belső dizájnhoz, a kütyük megalkotásához, amikhez maguk találták fel a prototípusokat, ilyen például a plafonon mozgó hőlégballonok, és, ha minden igaz, hamarosan e-cigiből átalakított kis füstgépek is kerülnek majd a csövekbe. Antikolt fotók, remek grafikák (nagyon tetszett pl. “Nina Mercy”, azaz Tősér Mercédesz rajza a Lánchidat éppen bekebelező krakenről, amiről egy mesekönyv látványvilága jutott eszembe), korhű tapéta, még a mosdók is zseniálisan vannak berendezve. Látszik az egy év lelkiismeretes és kemény munkája, abszolút le a kalappal! Nem sikerült egyetlen olyan elemet sem felfedezni, ami egy kicsit is vásári vagy erőltetett, netán oda nem illő lett volna.

NOW_9521

De ne csak a berendezésen ámuljunk, a főszerep ugyanis a söröké és az ételeké. Nem is olyan régen robbant be a köztudatba az unásig szajkózott (és erősen koptatott) kézműves sör fogalom helyett a kraft sör. A Krak’n Town pedig ennek az egyik éllovasa. Szilágyi Tamás (Mad Scientist) beszélt arról, hogy mi is ez pontosan, mi a különbség a kettő között, avagy mik is a céljaik. Álláspontjuk szerint egy sör minőségét nem az üzem mérete vagy a kézzel kevergetett cefre határozza meg (bár a kraft nem lehet nagyüzemi), hanem az alapanyagok minősége. Hozzon állandó ízvilágot, az eltarthatóságát a palackozás adja, nem a tartósítás, kinézetre is legyen szép. A főzde termékorientált és higiénikus körülmények között dolgoznak. Az itt csapon lévő sörökből kóstolót is kaptunk, rövid ismertetővel mindegyikről. Elsőként két könnyed, világos sört próbáltam a Monyotól; Flying Rabbit és Summer Syndrome, ez utóbbi tényleg igazán könnyed, friss, nyári sör. Innen az erősebb, karakteresebb sörök felé haladtunk, nagyon tetszett még egy imperial ale, illetve a Brick nevű ír amber ale a Mecénástól.

NOW_9601

A jó sörök mellé jó ételek valók, és e téren is rendben van ez a kis steampunk zug. Kótoltam scotch egg-et, ami fűszerezésében kissé eltér a tradicionálistól, ám nagyon finom, jól egyben van, nem esik szét a harapástól. Kóstoltunk Guinness-es marha pie-t, amiben a bulgurnak ugyan semmi keresnivalója, de az íze csillagosötös, a rásütött tésztakalapot ízre is és állagra is tökéletesen eltalálták, a marha omlós, puha, a szaftja sűrű és ízes. Az étlapon egyébként többféle pie mellett steak, English breakfast, Toad in the hole és lazacpogácsa is helyet kapott, én meg fejben végignosztalgiáztam a két évemet, amit londoni pubokban (evéssel is) töltöttem. Mindenképpen vissza fogok jönni időnként, ha hiányom támad, a kóstolók alapján ugyanis nagyon jól csinálják a srácok. A végére már csak annyit tudok hozzátenni, hogy ide el kell menni, akár csak egy jó korsó sörre, akár egy kellemes vacsorára, nézelődni, a történet részese lenni. Csodavilág!

Décsy Eszter
fotó: Zsiga Pál

Megosztom.

Comments are closed.