Archív

Az Iamyankot a 2014-es Börzsönystockon hallottam először, ami megannyi zenei felfedezésemnek szolgált már festői helyszínéül. S habár a jelenlévő barátaim többsége jobbára fanyalogva fülelte a kütyükkel, dobokkal és gitárral zsonglőrködő, térdig raszta srác szerintük unalmas zenéjét, engem már akkor is megfogott ez a karcosan ambientes hangzás. Azóta meg már az élőzene-fetisiszta vájt fülűek is megnyugodhatnak, mivel Yank időközben zenekart is épített maga köré, akikkel már jó pár közös koncertet tudhat maga mögött. Az alábbiakban ezzel kapcsolatos élményeiről, valamint jövőbeli elképzeléseiről faggattam a zenészt.

Véget ért az idei fesztiválszezon, és ti is végigjártatok néhány kisebb-nagyobb hazai fesztivált. Hogyan értékeled ezt az időszakot, hogyan fogadta a zenéteket a fesztiválközönség?
Tekintve, hogy maga a lemez nagyon bensőséges, elgondolkodós hangulatot áraszt, meg az is volt a cél vele, hogy aki hallgatja, abban is egy ilyen élmény menjen végbe, ezért ez inkább egy otthon hallgatós lemez lett. És amikor belegondoltam abba, hogy mindenképp szeretnénk színpadon is eljátszani, visszatekintve a régebbi tapasztalataimra a nagy fesztiválokkal kapcsolatban, egyértelművé vált az, hogy nem, vagy nehezen tudna működni ilyen klasszikus értelemben vett nagy fesztiválokon. Nem mintha özönlöttek volna a Sziget Nagyszínpados felkérések, de tudatosan is terveztük úgy, hogy kisebb, targetált fesztiválokra megyünk. A Kolorádó fesztiválon volt az első igazán felszabadult koncertünk, mert a lemezbemutató az még eléggé stresszes volt. A Bánkitó fesztiválon a Tószínpadon tudtunk játszani, háttérben a tóval, naplementében ráadásul, úgyhogy nagyon egyedi hangulatú dolog volt. A Művészetek völgyében pedig egy órakor játszottunk egy olyan helyszínen, ami viszonylag kiesik a fő csapásirányból, és beálláskor még kb. senki nem volt ott, de mire odajutottunk, hogy elkezdjünk játszani, már odagyűltek az emberek, és tisztán lehetett látni, hogy nem csak arra jártak, hanem látták a programban, hogy lesz, és eljöttek és megnézték, és ezzel a nem túl közönségbarát zenével ez nagyon nagy siker nekünk.

Itt írtunk a lemezről, olvassátok el!

A nyári koncertsorozat megkoronázása egy lengyel körút volt, ami az első határon túli live band turnétok volt. Miért éppen Lengyelország, hogyan adódott ez a lehetőség, és hogy sikerült a turné?
Engem elég szoros kapcsolataim fűznek Poznanhoz, nagyon szeretem a várost, és mivel ott volt életem első külföldi fellépése még DJ-ként négy éve, rögtön összehaverkodtam a helyi szervezőkkel meg egy-két artisttal is. Aztán tavaly, amikor egyedül játszottam abban a klubban, ahova most zenekarral mentünk vissza, előttem játszott szintén egy egyszemélyes live actben egy srác, akinek szintén van egy zenekaros projektje is, és annyira tetszett, hogy a lemezbemutatóra el is hívtuk őket a hajóra. Aztán amikor láttuk a Cseh Tamás Program külföldi turné támogatásos kiírását, rögtön arra gondoltam, hogy az első külföldi turnét mindenképp Lengyelországban kellene megcsinálni. Úgyhogy előzetesen megkérdeztünk arcokat, hogy hol tudnánk játszani, és végül összeállt ez a négy város, megpályáztuk, megkaptuk rá a támogatást, és akkor ez így tudott megvalósulni. Egyébként nagyon szélsőséges volt, volt, ahol hat embernek játszottunk, és volt, ahol tömött klubnak, de szerintem jól fogadták. Rengeteg új embert ismertünk meg, és nagyon sok jó feedbacket kaptunk vissza, és ennek mentén szerintem biztosan fognak még beérni plusz lehetőségek is.

Lengyelországon kívül tervezel esetleg más országok felé is nyitni? Van olyan ország, ahova kimondottan szeretnél zenekarral eljutni?
Nagyon nagy álmom lenne Izlandon játszani, akár csak egy halászfalu kocsmájában is. De arra semmi esélyt nem látok, hogy ez összejöhessen. Egyrészt semmi kapcsolatunk nincs oda, másrészt azért az egy nagyon extrém környezet, nagyon kevés ember van, és minimum négyszer annyiba kerülne, mint Európában elmenni egy turnébusszal bárhova. De ami szintén ilyen elérendő cél, és meg is valósítható, az az, hogy a nyugati országokban próbálkozzunk, mondjuk Németországban. Meg szerintem keletebbre is vannak még nagyon izgalmas, kiaknázatlan területek, mint Ukrajna vagy Szlovákia.

Egyébként mennyire szempont számodra, hogy eljusson a zenéd külföldre?
Valamennyire mindenképp, de nem feltétlenül azzal a céllal, hogy mindenáron népszerűsítsük a zenekart. Inkább felfedezés céllal, hogy megismerkedjünk más helyi zenekarokkal meg művészekkel, megnézzük, hogy működnek ott ezek a közösségek. Én alapvetően nem nagyon szerettem eddig utazni, úgy voltam vele, hogy az utazás az csak ilyen szociális nyomásra kikényszerített igény mindenkiben, de ez a lengyel turné annyi mindent átrendezett a fejemben, hogy rájöttem, mentálisan egészséges, hogyha az ember időnként kijön abból a burokból, amiben amúgy dolgozik. Mert itthon azt érzem, hogy nagyon szépen kiépítettünk mindent, de ennek megvannak a határai, és az nem lesz gyümölcsöző hosszú távon művészileg, hogyha állandóan ugyanazokat a kis köröket járom, és ugyanazokkal az emberekkel beszélek, mert akkor nem fogok tovább fejlődni, meg nem fogok tudni friss dolgokat hozni.

Korábban azt nyilatkoztad, hogy nem voltak túl jó tapasztalataid a zenekaros létet illetően, nehezen hoztál kompromisszumokat, minduntalan konfliktusokba keveredtél. Most már több mint egy éve játszol együtt az új zenésztársaiddal, hogy látod, bevált ez a felállás?
Pont a lengyel turné kapcsán volt egy ilyen tapasztalatunk, hogy nem az volt a probléma eddig a zenekarokban, hogy nem tudok emberekkel együtt dolgozni, hanem az, hogy nem olyan zenét csináltunk, amit szerettem volna. Most viszont, hogy beérett egy lemeznyi anyag, ami tökéletesen reprezentálja azt a zenét, amit szeretnék csinálni, sokkal gördülékenyebb az egész. És nagyon tetszik ez a nem várt mellékhatása is ennek a bensőséges, békés iránynak, hogy folyamatosan megoldja a feszültségeket zenekaron belül. Úgyhogy ez most szerintem nagyon jól működik, de azon még faragni szeretnék, hogy egyelőre túl kicsi teret engedek a zenésztársaim kreativitásának, és nem azért, mert nem jók, vagy mert nincsenek jó ötleteik, mert nem dolgoznék velük együtt, hogyha nem így lenne, hanem azért, mert én még nem készültem fel rá szerintem, de azért érződik hónapról hónapra, hogy egyre nagyobb teret tudok nekik adni, anélkül, hogy félteném, hogy rossz irányba megyünk vagy ilyesmi.

És egyébként őket te toboroztad magad köré, vagy hogy találtátok meg egymást?
Igazából organikus volt, ahogy megtaláltuk egymást. Mind a ketten még jóval a nagylemez előtt egy vagy két évvel mondták, hogy tetszik nekik, amit csinálok, és szívesen részt vennének ebben, mert a zenekaroknak, amikben játszanak, megvannak a saját kereteik, de ők ki akarnák próbálni magukat egy ilyen más megközelítésű zenélésben, és akkor mondták, hogyha majd egyszer oda jut az egész, hogy esetleg akarnék zenekart csinálni, akkor majd szóljak nekik, és eljött ez a pont, és szóltam nekik.

dscf5906

Függetlenül attól, hogy ezek szerint jól működik ez a triós felállás, tervezel mellette továbbra is szóló fellépéseket?
Jelenleg a szóló fellépés, vagyis amikor egyedül live actezem, az inkább ilyen logisztikai megoldás. Hogyha teszem azt elhívnak játszani egy helyre, de az nem alkalmas arra, hogy megfelelően tudjon mondjuk egy élő dob megszólalni, másrészt nem lenne elég, hogy csak DJ-zek, meg nem is nagyon szeretek DJ-zni már, akkor van az, hogy egyedül megyek el, de mióta kijött a nagylemez, talán két ilyen buli volt. Emellett viszont sok olyan ötletem kezdett előjönni, ami ilyen ambient textúrás, kicsit furcsább, nagyon hosszú számok, és ezt szeretném majd színpadra is vinni. A technikai komplexitása miatt viszont nem lehet eljátszani rendes hangszerekkel, úgyhogy a fejemben per pillanat nagy vetítéssel összekötött, planetáriumban üldögélős tervek vannak. Szóval inkább előadásnak szánom, mint koncertnek, és könnyen lehet, hogy ez csak ilyen néhány alkalomra működő projekt lesz és nem folyamatos, mint mondjuk a színházban egy évad, hogy lemegy ötször és utána nem lesz többet.

Most már több alkalommal is eljátszottátok közönség előtt az új albumot. Hogy érzed, formálja a zenéteket a közönség (vagy épp a kritika) visszajelzése, vagy kizárólag a saját elképzeléseitek szabják meg a zenei irányt?
Én nagyon nehezen tűröm a mai napig is a kritikát, ez is egy ilyen jellemvonásbeli hiba, amit majd faragni kell a jövőben, emiatt semmilyen hatással nincs ránk semmilyen feedback, sem az alkotással, sem a koncerttel kapcsolatban. Azok, akik szeretik az Iamyankot, szerintem pont azt szeretik benne, hogy érezhetően önálló úton halad az egész történet, és sose lehet tudni, hogy mi lesz a következő, csak abban lehet biztos az ember, hogy mindig őszinte lesz, érdekes, újszerű, minőségi, de hogy műfajilag, irányilag, tempóban meg hangzásilag mi lesz, az igazából mindig az alkotás közben derül ki. Egyébként általános feedback, hogy sokkal népszerűbb meg frankóbb lehetne, ha lenne benne ének, és én amúgy abszolút nem zárkózom el az énektől, de akkor lesz benne ének, hogyha én fogok énekelni. Csak nagyon nehéz ez az énektanulás dolog, mert én ilyen technikai beállítottságú arc vagyok, és az énektanulás az egyelőre számomra túl megfoghatatlan. Szóval van ilyen ambíció bennem, de néhány év azért kelleni fog, hogy ez olyan szintre emelkedjen.

Viszonylag produktív zenésznek számítasz, ha jól számolom, három év leforgása alatt négy kis- és egy nagylemez került ki a kezeid közül, és számos remixet is készítettél. Mikorra tervezel új anyagot, formálódnak már az új témák?
Az első néhány EP még úgy készült, hogy csináltam öt számot és kiadtuk, de a példaképeim életútját tekintve rájöttem, hogy az az igazi, egészséges alkotás, hogyha az ember nem konkrétan a release-re gyárt számokat, hanem életmódszerűen, és mindegy, hogy azt csak te hallod, vagy ki lesz adva. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy most, amik vannak ötletek, meg tekintve, hogy jön az ősz, amikor a legtermékenyebb szoktam lenni, ez azt fogja magával vonni, hogy február környékén meg fog jelenni majd egy ilyen kisebb válogatás ezekből az ötletekből. Most szeptember 16-án pedig a Selected Sounds, a mostani kiadóm első válogatáslemeze jelenik meg, amin lesz egy új Iamyank szám is.

Mesélj még egy kicsit az alkotói szokásaidról, hogy zajlik nálad a zeneírás?
Amikor először elkezdtem elektronikával foglalkozni, akkor az pörgetett, hogy a számítógépen belül milyen izgalmas technikai újításokat lehet megcsinálni. Ez ilyen végtelen játéknak tűnt, és pont emiatt csomószor bele is estem olyan zsákutcába, hogy túl sok a lehetőség. Szóval az utóbbi egy-két évben – és a nagylemezünk is ennek az egyik eredménye – már inkább ilyen klasszikus értelemben vett audiórögzítés a metódus, vagyis igyekszem nem szoftveres eszközökkel előállítani a hangot, hanem vannak szintetizátoraim, effektpedáljaim meg mindenféle ilyen kis fura, csörgő-börgő hangszerek meg kütyük, és ezeket a számítógéppel igazából csak rögzítem. És szerintem nagy esély van arra, hogy újra előveszem a dobcuccot is, mert az utóbbi időben újra elkezdett mozgatni. Most nagyon szintközpontú volt az egész lemez, mert teljesen kattantam az új kütyükre, de mivel most újra a dob vonz, lehet, hogy a következő anyag inkább élődob központú ügy lesz.

Nem áll távol tőled a képi világ és a filmzenei hangzás, készítettél már játékzenét, nemrégiben kölcsönkérték tőled a Hiraeth dalait egy készülő kisfilm zenei aláfestéséhez, az album kapcsán pedig azt nyilatkoztad, hogy annak idején te magad is fontolóra vetted egy rövidfilm elkészítését. Számíthatunk-e tőled mostanában hasonló kollaborációkra, netán önálló filmes projektre?
Éppen ezután az interjú után találkozom egy kortárs tánctársulattal, akik azzal az ötlettel kerestek meg, hogy hozzunk létre együtt egy darabot, ami az én zenéimre épül, és ez egy nagyon jó játszótér lehet, mert egy csomó olyasmit megcsinálhatok, amit egy Iamyank trackben nem engedhetnék meg. Szóval ez egy érdekes és ebből a szempontból tekintve vizuális cucc lesz. Ezenkívül nagyon szeretnék csinálni filmet is, de ehhez nagy forrást kell tudni bevonni, amire egyelőre nem látok semmi esélyt. Ugyanakkor egyre közelebb kerülök a filmezéshez, rendezőkön, operatőrökön keresztül; filmeket elemzek, fejlesztem magam, és ez szerintem közelebb fog vinni ahhoz, hogy előbb-utóbb legyen valami ilyen ügy. Most pedig éppen készülőben van az első videoklipünk. Nagyon sötét lesz, nagyon fura, és szerintem megrázó is akár, úgyhogy kockázatos lesz, de érdekel is, hogy azokat is megdöbbentsük, akik amúgy azt gondolják, hogy már ismernek, és tudják, hogy mit várhatnak tőlem. Mindemellett pont nemrégiben kezdtem el gondolkodni azon, hogy képregényt hogyan lehetne összevonni zenével, mert az a világ is iszonyatosan tetszik, csak hát forrás kell ehhez is, de nem fogom feladni.

Zenekarban játszol, zenéket, remixeket készítesz, oktatsz az alma materedben, a játék kapcsán pedig rengeteg szakmai elismerésben részesültél. Ha esetleg tudsz ezek között rangsorolni, mit tekintesz az eddigi legnagyobb sikerednek?
Ami nagyon maradandó és érdekes élmény volt, az még a játékos lemezzel kapcsolatban érkezett. Egy éves reklámdíjon nyertem meg az év ügyfele díjat, ami a rendszer ellen piszkálódó, tinédzser énemet élesztette föl. Nagy költségvetéssel dolgozó nagy cégeknek az óriási kampányai elé sikerült az első helyre befurakodni és ebben az iszonyat puccos környezetben végül is ki kellett mennem a színpadra átvenni ezt a díjat komoly üzletemberek előtt, és ez egy jó geg volt ebből a szempontból.

Van ötéves terved, hogy mit szeretnél elérni a közeljövőben? Mi az, amiben fejlődni szeretnél a továbbiakban?
Érintettük korábban ezt a mozgóképes-filmes dolgot; azt gondolom, hogy öt éven belül ez nem egy nagyon irreális terv. Ezenkívül szeretném felfejleszteni magam zeneileg olyan szintre, hogy hagyományos értelemben vett szimfonikus zenekarral tudjak dolgozni, mondjuk egy nem túl naggyal. Ebben az ambientes, furcsa projektben szerintem nagyon jól tudna működni az, hogy ilyen nagy ilyen szintiszőnyegeket valójában mondjuk vonósok játsszanak. És az ötéves tervbe szerintem az éneklést is bele lehet fűzni. Ha öt év múlva ezek sikerülnek, akkor elégedett leszek.

És mikor láthatunk legközelebb koncerten?
A Žagar zenekarral fogunk menni turnézni vidéki városokba, és Budapesten is mindenképp lesz egy koncert ősszel. Októberben játszik a Mount Kimbie a hajón, ami nekem nagyon nagy példaképem meg inspirációs forrásom, ott valamilyen formában biztosan fogok játszani, de hogy DJ, vagy egyedül, vagy zenekar, az még a napokban fog kiderülni. Ha nem zenekarral játszunk ott, akkor egy ilyen kisebb klub bulit csinálunk majd a Toldiban.

Társalkodónő: Galaczi Zsófia
Fotós: Lehel Gábor

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu