Archív

A 2004 óta működő SoNaR-ral ezidáig csak említés szintjén találkozhattatok nálunk, de a minap a kezembe került új, Horizont c. lemezük. Éppen ideje volt, hallgassunk is bele!

A SoNaR zenéje, ahogy ők fogalmaznak, “filmzeneszerű, instrumentális progresszív pop“. Space rock, kísérleti elektronika, dub, downtempo, poszt-rock keveredéséből áll össze Szabó Bálint (gitár), Kovács Marcell (sampler, synth, lfo), Goss Tom (basszus) és Velkei Rudolf (sonor) könnyen befogadható, mégis igen összetett zenei világa. Két EP után 2009-ben készült egy nagylemez is, a Celluloid, amiről az Abstro c. dalhoz, ami első blikkre nyugodt, mégis tele van feszültséggel, Badits Ákos készített egy igen kemény és felkavaró, nagyon jól összerakott animációs klipet. Elsőre végignézve csak annyit tudtam mondani, hogy … wow… 

2012-ben érkezett a második nagylemez, az On Air, elég jó fogadtatással, majd rákövetkező évben elkészítették a lemez remix változatát, amit Budapest belvárosában elrejtettek, és GPS koordináták segítségével lehetett megtalálni a befalazott pendrive-okat. Most pedig itt a harmadik nagylemez is, a Horizont. 

“Az eddigiekkel ellentétben nem külön külön vettük fel a hangszereket, hanem egyben feljátszás lett belőle. Nincs minden vonalra húzva, de így egy szabadabb, lebegősebb lemez lett. Amellett, hogy megvan a megszokott Sonar hangzás, teljesen új irányt vett a zenénk. Sokkal poposabb és pozitívabb lett. – írta nekünk Kovács Marcell – Igyekeztünk ezt a borítón is láthatóvá tenni. Megfogott minket NIKON graffitti művész egyik illusztrációja, amin a hegymászó néz a hófedte hegyek felé, a rá váró megpróbáltatások irányába. A lemez egy ilyen utazás lenyomata. Tele optimizmussal és pozitív gondolatokkal. Persze, egy ilyen utazásban bőven vannak kétségek és félelmek, de az út természetesen happy and-del végződik. Igyekeztünk sokkal több rockot és sokkal színesebb elektronikát belevinni a koncepcióba. Rengeteg új kihívás volt, de marhára élveztük.”

Többször is végighallgattam a lemezt, nagyon elkapott a hangulata. Kifinomult, összetett, izgalmas, de annyi minden keveredik benne, hogy nehezen tudnék hozzányúlni, főleg az elektronika részéhez, viszont Marcell egy olyan jó track-by-track-et írt nekünk össze, hogy inkább beszéljen ő a lemezről.

Arpegson – Az alap szintihang és az akkordmenet egy tengerparti nyaralás alkalmával készült. Szinte hallani a szikláknak csapódó háborgó víz csattanását a szám felvezetésében. Szokatlanul derűs és színes a SoNaR számaihoz képest. Talán ettől az időszaktól vett új irányt a zenekar hangszerelése és zenei világa.

Glamour – Igazi romantikus nóta, tele lágy dallamokkal és feszültséggel. Nem az a tipikus szerelmes dal, de biztosan könnyedén bele tudja képzelni magát mindenki.

Trippin – Itt már aztán benn vagyunk a sűrűjében. Egy színes, kalandos utazás, gyönyörű “tájakkal”, éles, meglepő váltásokkal. Élmény volt formálni a dalt. Érdekes volt, bizonyos részei mennyire egyértelműen és gyorsan jöttek. Mégis, végül nehezen adta magát, sok mindent kipróbáltunk, mire végleges formát öltött. Igazi utazás volt.

Runa – Minden lemezünkön szerepel olyan szám, amit egy zaklatott kattogás határoz meg elejétől a végéig. Ilyen volt korábban a Monofob és a Machine. Erről a lemezről sem hiányozhat ez a hangulat. A Runa emellett a zakatolás mellett sem lett pörgős, ellenben végig nagyon erős feszültség és bizonytalanság jellemzi. A lemez talán legbeszédesebb alkotása.
Flip – Mondhatnánk, hogy a SoNaR konyha egyik legegyszerűbb alapanyagaiból készült különlegesség. Klasszikus hangszerelés, de az élő feljátszás annyira ízesre sikeredett, hogy szinte alig nyúltunk a számhoz. Ez mindegyik nótára igaz, de ennél semmi pluszt nem akartunk hozzátenni.
Horizont – Egy lemez címadó dala vagy legyen annyira simulékony és megnyerő, hogy kerüljön az elejére, vagy legyen egy történet fordulópontja és kerüljön a leghatásosabb helyre. Ennek a történetnek itt van a fordulópontja, ahol a kételyek átfordulnak reményteli optimizmusba.
Point of no return – Elkap egy új lendület és azt érzed, hogy ezt az energiát vagy meglovagolod, vagy elveszel benne. A szám kis kitérőkkel végigdübörög az érzékeinken.
Balance – Szerettünk volna olyan befejezést a lemeznek, ami egyrészt szokatlan a zenekartól, másrészt csak részben zárja le a történetet. Teljesen más dalírási stratégiát és struktúrát  próbáltunk ki. A Train’dor volt a legelső nóta, ami elkészült, ez pedig a legutolsó.

Décsy Eszter
fotó: Végel Dániel

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu