Archív

Emlékszem, amikor meghallgattam az első Uzipov lemezt, kicsit vakartam a fejem. Úgy tetszett is, meg nem is, nyers, lendületes, és végtelenül egyszerű (kivéve a szövegek, mert abban azért van ám anyag), aztán rájöttem, a Bazaltkockák egy jó lemez. És akkor még nem láttam őket élőben…

Azóta két év telt el, sok Uzipov koncert, ami mind leszakított egy darabot az arcunkból. Főleg élőben jön ki igazán a noise rockos őserő, ami a zenéjükben tombol. Ráadásul a kemény gitártémákhoz, odamondogatós énekhez kifejezetten jó szövegek társulnak, úgy egészben visszahozta a tinédzserkori énemet, amikor még igazán rajongani tudtam még a Sex Pistolsért is. Na, de a lénye, hogy a Bazaltkockákat nagyon megszerettem az egész zenekarral együtt. Aztán tavasszal jött a hír, hogy lassan lesz új lemez, CSTP meg minden, aztán hopp, kinn is volt a Primitív rend egy nagyon jó kis szöveg-videóval. Ez egy nagyon jól összepakolt dal, úgy jó, ahogy van, előrevetítette az új lemez címét, és a legédesebb mézesmadzagot húzta el az orrunk előtt. Aztán nemrég meg is jelent a komplett lemez, a Szennyes. Teregessünk!

Elsőre végighallgatva a Szennyes egy egyszerű Uzipov lemez. Elsőre kevésbé erős, mint a Bazaltkockák, de mégiscsak uzipovos, ami, kissé külön zenei kategóriát képez az olyan halmazok metszéspontján, mint a noise, garage, és társai, de a srácok amúgy is kínosan ügyelnek rá, hogy semmihez ne hasonlítson, ami kijön a kezük közül. Megtartották a zsigeri nyersséget zenében is, bár stílusilag talán színesebb, és hangzásban is, Schram Dávid hangmérnök szép csupaszon hagyott mindent. A dalok egységesek és változatosak a maguk uzipovos módján, de igazi, odabaszós húzódal, talán kicsit kevesebb akad rajta, mint a korábbi lemezen. A szövegvilág mindenképpen fejlődött és összetartóbb, mint az előző lemezen, erről Walkó Gergely azt mondta egy interjúban“A lemez címe tökéletesen lefedi, hogy miről is szólnak a dalok. Belső harcok, régi sebek újra feltépése, élethelyzetek, amik kihúzzák a gyufát. Az egész nem tűnik túl jókedvűnek, de a tehetetlen nyavajgás helyett inkább dühös tenni akarás jellemzi a szövegeket, reméljük, hogy minél több embert megmozgat, cselekvésre bír.” Nekem bejön ez a düh, ez az odamondogatás, a belül felgyülemlett szar (vagy szenny) kipakolása, méghozzá kíméletlenül. A kezdő Színek nélkül rendesen beszív a Háborúval együtt, ebben a váltakozó ritmus tetszik igazán, de igazából végig olyan fordulatszámon pörög a lemez, ami még az irodában ülve is megmozgatja a lábam. Az Új világ nekem egy kicsit tölteléknek tűnik, után a Távolba tűnő viszont izgalmas, kicsit kilóg a többi közül, de ezt inkább előnyére mondanám. Ezután még inkább keményednek a dalok, kicsit sötétebbek is. A Drága félelem eléggé bejön (bár a vokál valahogy nem olyan erős), de erre még egy lapot húz A rém, na, ez egy iszonyatosan jól összepakolt darab! Ahogy az ének indul, úgy éreztem elsőre, hogy nagyon hasonlít valamire, aztán nevettem, mert saját magukra, kicsit A kedvem véget ért idézte bennem. Amúgy ez az egyik kedvencem, na, meg az ezt követő Primitív rend. Ez a kettő a lemez abszolút húzórésze. Odabasz. Imádom! A lemezt a Hús zárja, ami meglepően hosszú magukhoz képest. Többször hallgatós, összetett dal, jó, hogy hosszabban bontják ki, telepakolva már-már stoneres riffekkel. Érdekes zárás.

Amellett, hogy egy igen kemény anyagot sikerült összerakniuk, már csak egyet tudok hozzátenni; menjetek el a lemezbemutatóra! Ha másban nem is, abban biztos vagyok, hogy kurva jó lesz! (részletek itt) Addig pedig, készítsétek a szennyest…

Décsy Eszter

Megosztom.

Comments are closed.