Archív

Megjelent Szentbékkálla világhírű supergroupja, a SeeN harmadik nagylemeze. Szégyen és gyalázat…

A 2004-ben alakult SeeN egy különleges szerelem-zenekar, tagjai sok más bandából lehetnek ismerősek; Ratkóczi Huba (gitár), Bodóczy Zoltán (ének), Somló Dániel (dob), Sándor Dániel (billentyűsök, gitározgatás) és Kolozsi Péter (basszusgitár). Főzenekaraik mellett 2015-ig minden évben elvonultak egy kis alkotói magányra a Káli-medence egyik domboldalán, aminek eredménye két nagylemez lett; a 2011-es A Matter of Birth or Death és a tavaly előtti Intrigue and Love, most pedig itt van sorozatban a harmadik koncept-album is, a Shame and Disgrace.

Az új lemez a szégyen érzését járja körül sajátos szájízzel, tökös rockzenei köntössel, szalagra egyben feljátszva, koszosan. Két évvel ezelőttről. Azóta vártak vele. Most itt a hat dal, hat történet, szégyenről, mocsokról. Kezdetnek például a The Jewish. Lüktető, menetelésre emlékeztető ritmus, majd dallamos, nagyívű refrén, valahol a garage és az experimental/progrock metszéspontján. A 4. perc környékén az a gitárfutam erősen karcol. A következő a The Gipsy. Lassabb, baljós basszus, majd dallamos klasszikus progrockba hajló refrén, a végére egészen kemény a dal, kissé talán metálos is. Eléggé eltalálták a hangulatát. A lezárás viszont egy kicsit idegen, nekem nem hiányozna. A The Russian inkább pszichedelikus, billentyűhangsúlyos indítása hasonló történetet hoz. Nagyon tetszik, ahogy a gitár lassan építkezik az elején. A refrén talán kicsit lágyabbra sikerült a kelleténél, de 2:30-nál jól jön a kiállás, majd visszatér az építkező gitár. Egyben van. A The German egy sötét színezetű, izgalmas, kissé pszichedelikus szám. A szöveg homályos, mint a zene maga is. Elkent ének, kitartott hangok, eléggé beszippant. A The Romanian lassan, finoman indul, szomorkás, filmzeneszerű hangulattal, a dobbal együtt már történetmesélős experimental/progrock hömpölyög, ám a refrén rendesen odabasz. Már-már grunge-osan koszos, dühös, reszelős, üvöltős. Kemény sztori ez is. Zárásként a The Norwegian c. darab jön. Szöveg nincs, csak szavak oda-oda mondva, inkább hangulatteremtésnek, utalásnak, mintsem mondanivalónak. 2:30-tól kifejezetten sodró, lendületes a dal, olyan mantrázóssá válik, majd a végére megnyugszik. Elég jó záró darab, mintha direkt ide írták volna, összefoglalja az előtte állókat.

Egyben hallgatva és külön-külön is működnek a dalok. A témaválasztás nagyon izgalmas, talán többet is ki lehetett volna hozni belőle (arányaiban sok a szexuális szégyen). A lemez első három dala a legerősebb, nem tudnék választani, de alapvetően mind a hat tétel izgalmas, jól megszerkesztett. Nagyon tetszik, ahogy elegyedik a progresszív rock a garázsos koszossággal, a gitártémákra pedig kifejezetten érdemes fülelni, ott vannak a szeren. Mindenképpen többször hallgatós, gondolkozós, vessétek bele magatokat!

Décsy Eszter

Megosztom.

Comments are closed.