Archív

Nemrég jelent meg a háromtagú, technikás melodikus death metálban utazó Not Above Evil zenekar legújabb lemeze Always Darkest Before címmel. Mivel a 2009-ben alakult, manchesteri székhelyű banda előző albumait igen kedvező fogadtatásban részesítették a kritikusok, így lelkesen belevetettem magam az intenzív zenehallgatásba. Külön érdekesség az együttes magyar vonatkozása, a dobos, Mucs Dániel személye, aki2008-ban kapott brit állami ösztöndíjat a PhD elvégzésére a Manchesteri Egyetem gyógyszerészeti szakán, majd ott találkozott a matematika szakos David Gwynn-nel és a közgazdaság-, illetve filozófia szakos Sideeq Mohammeddel, így alakult meg a banda.

Nos, az album hallgatása során nem csalódtam, sőt hamar elkapott a fílingje. Komplex, változatos, már-már klasszikus melodikus death metál elemekkel tűzdelt, egységes szerkezetű kiadvánnyal van dolgunk. Az MDM, vagyis a Melodeath amúgy is egy szerethető műfaj, főként az intelligens és a nagyon technikás gitárhasználat és a dallamos hörgés miatt. A srácoknak sikerült is a műfajból adódó intenzitást az album egészén fenntartani. A ’90-es évek ún. göteborgi metál alapjain nyugvó frissesség és kiforrottság jellemzi a dalokat. Ugyanakkor nem lehet eltekinteni attól a ténytől, hogy a műfaj atyjainak, többek között az In Flames, At the Gates, Dark Tranquillity, Carcass munkásságának egyes elemei is felfedezhetők a szerzeményekben; viszont nagyon ízléses köntösben köszönnek vissza, egyáltalán nem zavaróak. A srácok hatásként jelölik még meg az olyan bandákat, mint pl. a Metallica, Lamb of God, Mastodon, Children of Bodom, és ebből az elegyből kapunk egy modern, komplex megszólalást.

Az albumon található 10 dal mindegyike jól megszerkesztett szerzemény. A ritmusszekció rendkívül erős és pontos, az énekstílus változatos, a gitárszólók technikásak, kimunkáltak. A When the Day Comes c. szám tökéletes kezdő, középtempós súlyossággal nyitja az albumot, míg az Adrenalin és az Unleashed kiváló trash alappal rendelkeznek. A Fibre and Sinew és az Elevation of the Form c. szerzeményekben a gyors és a lassú témák váltakoztatása izgalmas, illetve a remek dallamot adó gitárvezetés. A The Close szintibetétje ad egy kis elszállós jelleget, míg a Doors and Desolation-ben a technikás és dallamos ikergitáros szólók nagyon meggyőzőek. A Compression nagyon komplex darab, a kedvencem lett, a Turning Over és az And the Skies Return c. számokban pedig a dallamos és a klasszikus hörgés váltakozása nem hagyja lankadni a figyelmet.

Az Always Darkest Before album még számos felfedezésre váró titkot rejt, melyre csakis az újabb és újabb lemezhallgatás során derülhet fény. :)

Libus Ágnes

Megosztom.

Comments are closed.

Itt zöldebb a fű és kövérebb a nyár.

Kövess minket facebookon!