Archív

Hamarosan új lemezzel jelentkezik a Black Nail Cabaret pop noir duó, amihez a napokban hoztak ki egy kedvcsináló single-t jóféle sötét videoklippel. A fekete-fehér hangulatú dal és klip itt és most: We Like to Suffer.

A 2008-ban alakult Black Nail Cabaret eredetileg Árvai-Illés Emese énekes és Tarr Zsófia billentyűs kettőse volt, a háttérben producerként és hangmérnökként tevékenykedő Árvai Krisztiánnal. Legutóbbi, Harry Me Marry Me Bury Me Bite Me című nagylemezük kifejezetten erős volt, ezt a magyar szövegű Steril c. EP követte tavaly. Egy ideje azonban a lányok kissé eltávolodtak egymástól zeneileg, Zsófit inkább experimentálisabb, gitárközpontú zenei világ kezdte vonzani, így még az album munkálatai előtt különváltak. Helyére Árvai Krisztián lépett, aki már korábban is volt társszerző néhány dalnál. A We Like to Suffer már az ő közös alkotásuk.

“Ez egy érdekes entitás. Amikor kiválasztottuk a dalt az albumról, volt aki azt mondta, ennek fel sem kellene kerülnie a nagylemezre, mert ez inkább “B-oldalas”. Viszont volt aki azt, hogy mély, furcsa, és be kellene vállalnunk pont azért, mert kicsit lelóg a lemezről. – mesélte Emese az új dalról – Beszélgettünk a dalszövegről egyik barátommal, és azt mondta, hogy neki ez burkoltan a migrációról szól, ami számára és másoknak is elég aktuális téma. Ilyen széles aspektusból bele sem gondoltam, mert a dal számomra inkább amolyan mikrokörnyezetbeli élmény, egy ismerősről, ki nekiindult szerencsét próbálni azt gondolva, hogy na nekünk bejött, biztos neki is be fog. De különbözőek vagyunk, és nem láthatunk be a függöny mögé, hogy mi zajlik mások életében, hogy kínlódtak, hogy eljussanak valahova, illetve most milyen a helyzetük. Valaki, aki nem akarja elfogadni a segítséget, azon nem lehet segíteni. Nem számít hol vagyunk, megteremtjük ugyanazokat a körülményeket, mint máshol; a tragédiánk követni fog, ahogy a depressziónk vagy rossz szokásaink is.

A We Like to Suffer jól illeszkedik a duótól megkedvelt new waves, darkos, synthpops zenei vonalba, a szövege pedig különösen izgalmas volt számomra, és azt hiszem, mindenki számára, aki költözött már “levegőváltozás kell” címszó alatt. A videó viszont egy kicsit másról is mesél. Vágó Bianka, a klip rendezője így foglalta össze:

“A karakter valamilyen szinten akármelyikünk lehetne, aki eleinte lelkes, pozitív majd szépen lassan belefárad a monotóniába, a visszautasításba majd egyre szomorúbb és agresszívabb lesz és inkább feladja. Én személy szerint hiszek abban hogy érdemes küzdeni, de rengetegszer szembesülök hasonló érzésekkel amikor inkább mindent feladnék. Az androgün karakter az univerzális kisember, egyfajta kortárs Charlie Chaplin – magányos, érzékeny, szeretnivaló és törékeny. A Barbican személytelen bauhaus épületei tökéletes kontrasztot adnak – elvész az emberség. Itt bevetettük Bowie – Jump klipjét. Bowie halála hatalmas törés volt számomra, mindenképp valahogy ki akartam dolgozni magamból. A helyszínbejáráskor pedig eszembe jutott Orwell 1984 regénye és Winston Smith, szinte láttam magam előtt a kék overalljában, ahogy mászkál az épületek között. A karakterhez inspiráció volt még a Twin Peaks Cooper ügynöke is. Emkével izgalmas volt ötletelni, és ismét együtt dolgozni.”

A We Like to Suffer három remix és egy meglepetésdal kíséretében jelent meg, hallgassátok csak! Élőben majd januárban láthatjátok őket a GMK-ban (infók itt).

Black Nail Cabaret a facebookon

Décsy Eszter
fotó: Raphael Preston

Megosztom.

Comments are closed.