Archív

Most, hogy vége a nyári fesztiválszezonnak és beindultak a klubbulik, minden hétre jut egy-egy izgalmasabb csomag. Tegnap este például három, stílusban elég széles skálán mozgó banda játszott a KVLT-ban; a String Theory maratoni koncertje előtt az Alone in the Moon és a Room of the Mad Robots nyúzta a húrokat.

Kezdetnek (szokásos bő félóra csúszással) az Alone in the Moon hármasa rázta fel korábban érkezőket. Érdekesen kezdték a pályafutásukat, lényegében a semmiből álltak elő egy nagyon komplex, nagyon átgondolt és abszolút ütős, 14 számos Collection of Great Generational Anthems c. nagylemezzel; grunge, garage, klasszikus rock egyszerűen, nagyszerűen. Élőben az egyik legenergikusabb, legodabaszósabb banda a hazai undergroundban. Az pedig ránézésre is elvitethetetlan, hogy Kurt Cobain igen meghatározó lehet az életükben. Rövid, de velős koncert volt, igazi beledöglős zúzás, Erdős Júlia is az első sorban nyomta a képeket. Az éneken továbbra is csiszolni kéne egy kicsit, de a zene nagyon egyben van, a dob kemény, a basszus pattogós, a gitár zúz, ahogy azt kell.

now_2831

Őket a Room of the Mad Robots követte, akik 2006 óta zúzzák a metált. Kicsit lassabb, sötétebb, amolyan deftonesos vonalon mozognak, ami igen jó kiindulópont egy jó bulihoz. Tegnap este nekem nem sikerült teljesen beérezni, kicsit sok volt az üvöltés, az effektezés és a sampler, de a gitártémák eléggé bejöttek és a szinti is kifejezetten jól simult a többi hangszerhez. Teljes sötét, egy kis vetítés a háttérben és mélyre hangolt motyó, elég jó hangulatot hoztak.

now_3003

Aztán jött az este főzenekara, a korábban hobbibandából elsődleges zenekarrá előléptetett String Theory. Történetük 2009-ben egy laza jammelgetéssel kezdődött, néhány tagcsere és változás után elkezdték egyre komolyabban venni a dolgot, a mostani felállás pedig igen erős, elég jól eltalált, érezhető a gyorsan kialakult összhang és kémia; Takács József Jozzy (gitár, ének – ex-Wendigo, ex-Leander Rising), Vámos Krisztina (ének, billentyűk), Balogh Balázs (didgeridoo és egyéb kütyük), Borbély Mátyás (basszus – Drastik Putto), Varjú Attila (dob – Ghymes, Folksz) és Máté Péter a vizuál felelőse. Rock, funky, grove, pszichedelikus jazz és elektrós megoldások, avagy psychedelectric rock jam String Theory módra.

now_3050

Zenei repertoárjuk nem csak ütős (vegyesen magyar és angol szövegű) saját dalokból, de a legjobb, legötletesebb feldolgozásokból áll össze, amit az utóbbi években hallottam. Így volt ez tegnap este is, a nagy kedvenc Could Lick You Lee után a Rózsaszín párduc sajátos szájízű változatával fogadtak. (Később a South Park is előkerült, na, ott nagyot nevettem. :) ) Ez utóbbit először hallottam élőben, imádtam! Látszik, hogy örömzene az egész úgy, ahogy van. Jozzy elképesztően gitározik, és képes úgy virtuózkodni, hogy az nem csap át gitármaszturbálásba. Krisztinát először láttam velük élőben, és teljesen megvett. Erős, karakteres hangszíne van, amivel nagyon ügyesen bánik és képes úgy üvölteni, ahogy lányt még nem hallottam. Nagyon dögös! Óriási bulit csináltak, ám a koncert felénél megtörték. Jozzy mellé Budai Béla (ex-Leander Rising, VDOC) és Vörös Attila (ex-Leander Rising, VDOC) érkezett, és egy kis akusztikus gitáros, csendesebb szösszenetet játszottak, majd még egy balladisztikusabbat, és egy jó Pantera is befigyelt még a Room of the Mad Robots énekesével. Ez nagyon megtörte és leültette az amúgy irgalmatlanul lendületes és energikus koncertet. Sehogy sem sikerült rájönnöm, miért is volt ez jó így. Na, de azért a végére csak visszakaptuk a jó String-élményt, új dalokból is kaptunk ízelítőt, panaszra nem lehetett ok. Füleljetek, hamarosan jön nálunk a Hannibál c. daluk klipestül, hangerőstül!

Décsy Eszter
fotó: Zsiga Pál

Megosztom.

Comments are closed.