Archív

A gödöllői indiefolkos, indiepopos Blooming Blue tavaly áprilisában alakult Székelyhidi Zsófi (ének) és Rácz Adorján (gitár, basszusgitár, vokál) duójaként, majd fejlődött teljes zenekarrá. Céljuk, hogy itthon is jobban megismertessék az indiefolk, indiepop zenét, és teszik mindezt igen színvonalasan. A holnapi koncertjük és a frissen megjelenő kislemezük kapcsán beszélgettünk Rácz Adorjánnal.

Kezdjük egy kis “nomen est omen” történettel! Mit is jelent a Blooming Blue?
Adorján: 
A Blooming Blue kifejezés eléggé összetett. Szinte az eddigi zenei pályafutásunkat bele lehetne foglalni, mivel eléggé kalandos volt, és a mai napig is az. Tagok cserélődtek, stílusok váltakoztak, stb… Egy mondatban talán úgy fejteném ki, hogy a mi zenei kivirágzásunk, ami folyamatosan újul.

A műfaj, mint indiepop elég tág kifejezés, hiszen a pop bármi lehet, ami fülbemászó, vagy, ha lehet így fogalmazni “könnyen emészthető”. Mi az a plusz, amitől ti vagytok a Blooming Blue?
Adorján: 
Próbáljuk szinten tartani a popzenétől elvárt harmóniákat, de mégis keveredik sok minden a számokban. Ettől lesz egy „független valami”… valami izgalmas. Példaként itt van a Dancing with a Ghost; váltakoznak a különféle melódiák, néhol még sok is a váltás. Aztán, mint egy puzzle-t, össze kell rakni fejben a teljes dalt (persze közben lehet álmodozni), és a végén HOPPÁ! Itt a katarzis!

Meséljetek az első nagy sikeretekről, a Veszprémi Utcazene Fesztiválról!
Adorján: 
Fantasztikus élményekkel gazdagodtunk Veszprémben. Ilyen fesztiválon még nem is nagyon voltunk előtte, de azóta is tervezzük, hogy visszamegyünk, akár csak a feeling kedvéért, versenyen kívül is. Zsófi kérdezte tőlem, hogy nincs-e kedvünk jelentkezni. Én meg mondtam, hogy “hát miért is ne?!” Nem izgultuk nagyon túl. Úgy voltunk vele, hogy megpróbáljuk, lesz, ami lesz. Szuper érzés volt, amikor hívott Zsófi, hogy bekerültünk. Utaztunk hippie buszban dánokkal, reggel 7-ig Ben Howardot bömböltettük, ittuk a fröccsöt meg zenéltünk. Összehaverkodtunk a Walrus in the Sunshine és a Magidom zenekarral is. Szinte minden este a fellépések után kiálltunk az utcára és játszottuk, jammeltünk velük. Remek buli volt.

Azóta mi változott, miket vittetek véghez?
Adorján: 
Volt a Kertemben egy nagyon jó koncertünk. Ezután döntöttük el, hogy felvesszük stúdióban az első saját számunkat is, valamint két részre szedjük az élőzenénket. Eldöntöttük, hogy meghagyjuk a folkos duót, de ki is bővítjük a zenekart. Csatlakozott hozzánk Demeter Döme dobos, Varga Tamás gitáros és Altsach Balázs ritmusgitáros. Én mindig is basszeroztam, de a gitározás is közel állt hozzám. Megbeszéltük Tomival, hogy kísérletezzünk, nézzük meg milyen, ha hangszert cserélünk. Így most én vagyok a gitáros, Tomi pedig a basszusgitáros.

Mit szeretnétek még?
Adorján: 
Szeretnénk megcsinálni az első nagy albumunkat, valamint koncertezni, hogy még többen megismerjenek.

Kanyarodjunk vissza a jelenhez: most fog megjelenni az első EP-tek. Miről szólnak a dalok és milyen stílusok keverednek?
Adorján: 
Az EP a Morning Waves címet kapta, nem 100 százalékosan konceptalbum. A dalok nagy része hullámzó érzetet ad: egy hosszas érzelmi folyamatot kapcsolnak a múltból a jelenbe, miközben egy új korszak nyílik meg. Egy folyamatos merengés, fantáziálás van az előtérben különböző gondolatokról (tele naturális elemekkel), ami a végén rátalál a helyes ösvényre.
Nem vagyunk egy konkrét stílushoz kötve, de talán az indiefolk és indiepop áll a legközelebb hozzánk. A szokásos “mindenki más zenét hallgat” mondat most nem is igazán számit. Inkább a dalok kora dominál. Az albumon van olyan szám is, ami jó pár éve érlelődik, de csak most forrt ki. Ez a stílus nem igazán elterjedt, így talán az EP címe is megfelel ennek az új áramlatnak, amit szeretnénk jobban megismertetni a hazai közönséggel.

Ha lenne alkalom arra, hogy megmutassatok egy dalt az albumról egy random embernek, melyik lenne az? És miért erre esne a választás?
Adorján: 
A Morning Waves-t mutatnánk meg. Talán ez az egyik leghangsúlyosabb dal az albumon, ami kihozza mindazt a hullámzást és gondolatmenetet, amit mindegyik számunkban elrejtettünk.

November 10-én játszotok a feltörekvő zenekarokat bemutató Ten Years Before koncertjén. A kezdeményezés az ő helyzetüket igyekszik megkönnyíteni. Mit gondoltok, milyen nehézségeik, lehetőségeik vannak a friss zenekaroknak?
Adorján: 
A friss zenekaroknál érdemes lehet, ha mielőbb elkezdik saját maguk menedzselését. Először saját maguknak kell kitaposni egy járható utat. Nehézségként talán a vidéki koncertezéseket mondanám… Sajnos kevesebben mozdulnak rá az emberek az új dolgokra, de szerintünk kísérletezni mindig is érdemes lesz ezen a téren. Mi nagyon örülünk hogy van ilyen koncertsorozat, mint a Ten Years Before. Egy friss zenekarnak nagy lendületet adhat, hogy írnak róluk, illetve megismerik a saját zenei világukat ez alapján. Ez már tuti sikerélmény. :)

Még több Ten Years Before cikk itt!
A koncert részletei pedig itt, csekkoljátok!

Blooming Blue a facebookon

Megosztom.

Comments are closed.