Archív

Főleg a start előtti hajrában volt nagy a mozgolódás az először megrendezett Budapest Showcase Hub (BuSH) körül, de megtippelni sem tudtam, végül mekkora érdeklődés övezi majd az első budapesti showcase eseményeit. Szerdán az A38-on nyitottak kapukat, csütörtök és péntek este bevették a belvárost.

A BuSH érdekessége és erénye, hogy kifejezetten a közép-európai régió (a Baltikumtól a Balkánig) könnyűzenei együttműködésére fókuszál, és csalogatóan hangzik, hogy az első hazai showcase, holott hasonló kezdeményezések voltak már, csak azokat fesztiváloknak vagy konferenciáknak nevezték eddig, ez viszont ötvözi e kettőt; fesztivál is és szakmai konferencia is volt egyben. Kitűzött céljuk, hogy beindítsanak egy hosszú távon is fennmaradó az országok közötti együttműködést, és elindítsanak egy diskurzust a zenei élet (regionális és lokális) problémáinak (akár rövid-, akár hosszútávú) megoldására. A BuSH elég komoly támogatókat nyert meg magának, hogy csak a nagyobbakat említsem: NKA, CSTP, Artisjus és a Sziget, így a megnyitón Gerendai Károly is felbukkant.

Ez a zártkörű megnyitó az A38-on egyébként olyannyira a szakmának szólt, hogy nem sok minden hangzott el rajta, csupán köszönetnyivánítások, gratulációk, aztán lehetett iszogatni. Ezután kis csúszással a showcase-t három koncert indította; az ukrán Brunettes Shoot Blondes, a lengyel Brodka és a hazai Volkova Sisters, akik amúgy is magukénak tudhatnak már néhány nemzetközi sikert. Az első banda nem nyűgözött le igazán, bár valóban profi produkció volt, mégis sok nagyon hasonló indie-zenekart tudnék említeni, ne menjünk messzire, pl. az itthoni Middlemist Redet. Ez, és Brodka cuki elektro-rágópopja utána a Volkova Sisters nagy ugrás volt az eredeti és izgalmas zenék felé.

now_4103

Csütörtökön és pénteken napközben a Teslában volt a showcase szakmai programja, aminek egy része meghívásos volt, egy részére pedig a megfelelő jeggyel (a full access jegy 102 Euró volt (kb. 32.000 Ft.), csak a koncertekre pedig napi 9 Euróért (kb. 2800 Ft) lehetett benézni) bárki benézhetett. Ezekre jórészt külföldről hívtak előadókat és trénereket. Itt volt például Matias Llort, a YouTube Music és a Google Play Music Content Manager-e, aki a platformok lehetőségeiről tartott előadást, de a DIY kiadók lehetőségeiről tartott beszélgetés is, vagy az Electronic Beats-es Dirk Edingloh-val tartott branding beszélgetés is. Sok ponton kerültek elő a nemzetközi kacsolatok, akár nyugat, akár “csak” a baltikum felé., az egyik ilyen beszélgetésre Szép Fruzsina is eljött, aki anno zenei menedzserként kezdte, majd a Sziget fesztiválnak dolgozott, most a Berlin Festival és Lolapalooza fesztiváligazgatója. Előkerült még turnészervezés, globális marketing, és kampányok. Az érintett témák egyébként valóban a szakmának, ezen belül is a már magasabb szinten járó menedzsereknek, kiadóknak, íróknak szóltak, komoly, profi szinten, egy kezdő kis zenekar vagy kis kiadó még nem sok mindent tudott volna kezdeni a hallottakkal, de egy kis talpraesettséggel azonban kapcsolatépítésre mindenképpen jók voltak.

now_4347

A showcase zenei programja, azaz a koncertek időeltolással három helyen, a Gozsdu Manó Klubban (GMK), a Gödörben és a Kuplungban voltak, így némi ide-oda mászkálással mindegyik zenekarba bele lehetett nézni. A kiadott programfüzetben minden fellépőről volt egy rövid leírás, elsősorban a történetükről és az eddigi sikereikről, és csak nagyon ritkán magáról a zenei stílusról, amit játszanak. Mivel elég feszített volt a program, szerettem volna leválogatni, kik azok, akik igazán érdekelnek, így viszont kvázi rá voltam kényszerítve, hogy az egyéni preferenciámat félretéve megnézzek bárkiket, és helyben döntsek, tetszik-e. Ha ez tudatos volt, gratulálok nekik, talán valóban nyitottságra sarkallja a hazai (és nagy számú külföldi) közönséget. A végső 27 fellépőt több körben választották ki; minden országból felkértek 10-15 embert, hogy jelöljön 5 zenekart, akiket érdemesnek, különlegesnek tart, majd a kiválasztottakat más ország jelölői értékelték.

now_4409

Nem gondolom, hogy az adott bandák tökéletesen reprezentálnák egy ország kurrens zenei világát (ha csak a magyar négyből indulok ki), de mindenképpen profi produkciókat feltételez. E téren nem is csalódtam. Valahogy mégis szűknek éreztem a stíluspalettát, az elektro, pop, indie könnyedebb vonulatai voltak hangsúlyosan jelen. Egymás mellett figyelve a külföldi és hazai produkciókat, megerősítette bennem az érzést, hogy a Volkova Sistersnek és iamyanknak van helye a nemzetközi vonalban, de a Fran Palermo pl. felkötheti a nadrágját. A nagyon beharangozott szlovák Jimmy Pé és az észt I Wear Experiment kissé csalódás volt, a cseh Ghost of You hozott érdekes megoldásokat, a legjobb, legenergikusabb élő fellépés pedig az ukrán Sinoptik triója volt.

now_4463

Kicsit több kísérletezős, elborultabb zenére számítottam, vagy akár egy jó jazzprodukciót is szívesen láttam volna, de két napra ennyi országból ennyi fért bele. Az ide-oda mászkálás kissé fárasztó egy idő után, de a megoldás nagyon tetszett, és nagyjából sikerült is tartani a programot (a GMK és a Gödör szinte takkra pontosan, a Kuplungban viszont akadtak csuszik, és pénteken egy lemondott koncert is). A BuSH kifelé kommunikációja, marketingje profi volt, egy-egy szervezőnek lenne mit tanulnia tőlük. Jó volt látni, hogy a legtöbb koncerten azért rendesen megtöltötte a helyet a közönség, bár azt is észrevettem, hogy ezek jó része külföldi. Talán a magyar közönségnek kissé feljebb lőtték az árakat a kelleténél, vagy az érdeklődés volt kisebb a részünkről, ezt nem tudtam megtippelni. Mindenesetre izgalmas seregszemle volt, hallgatnivaló akad bőven. Itt találjátok a teljes bandalistát, benne a facebook és youtube csatornáikkal, füleljetek bele!

Décsy Eszter
fotó: Zsiga Pál

Még több Balkán:
Az év fesztiválélménye egy mesemalom tövében! – Malomfesztivál 2016 beszámoló
Hegyek, mecsetek, golyónyomok és Šljivovic – roadtrip Boszniában

Megosztom.

Comments are closed.