Archív

Tegnapi visszafogott csütörtök éjszakám a Mika Tivadar Mulatóba vezetett, ahol a Ten Years Before által szervezett koncertsorozat idei utolsó estjén két nagyon friss és felettébb menő produkciót tehetett magáévá az újdonságokra fogékony közönség.

A lányokon érződik a több évnyi rutin, a harmadik szezonját koptató kezdeményezés aktuális eseménye is flottul zajlott le, és a nézőszám is egyre ígéretesebb jövőképet fest. Ami pedig a legpozitívabb, hogy egy-egy elkapott pillanat alapján a zenekarok is jól érzik magukat, és látszik, hogy nagyon élvezik az odafigyelést és a törődést, ez pedig általában a produkciókon is érezhető. Az est két fellépője a Signore Crust és a Mushuból immáron zenekarrá avanzsált The Matter volt. Mindkét zenekart most láttam élőben először, határozottan szubjektív első benyomásaim következnek tehát.

tyb-mika1209-06

A Signore Crust-ot már korábbról is ismertem, a tagok több más formációban is szerepelnek, és ez érezhető a zenekar megszólalásában is. Első gondolatom, ami számomra az est vezérfonala is volt, az, hogy mennyire pozitív az a tendencia, miszerint ma már a húsz év körüli fiatalok is teljesen tudatosan próbálnak a zenéhez nyúlni. A stílus kijelölése, a hangzás, de még a tagok outfittje is egy markáns koncepcióról árulkodik. A már megjelent EP dalai és az új szerzemények is tökéletesen illeszkednek ehhez az elképzeléshez, és mindez a Mika adottságaihoz mérten is viszonylag jól meg tudott szólalni. A fran palermos Henri által felénekelt EP után Szőke Zoli csatlakozott a zenekarhoz, tőle viszont kicsit több bátorságot várnék, az ének ugyanis néhol túl félszegként hatott. A dalok jól megírtak, sőt, eljátszva is működnek, viszont még a rövid műsoridő ellenére is egyhangúvá vált a zene egy idő után. Alapvetően tetszik ez az általuk szomorú szörfzenének becézett irány, viszont egy kicsit több kísérletezést elbírna a zenéjük. Az egy-két dalban érezhető shoegaze-hatások például számomra üde színfoltját képezték a koncertnek.

Legfrissebb Signore Crust interjúnkat itt találjátok

tyb-mika1209-31

A Mattert a frontemberét állandó budapesti éjszakai életben való jelenlétén kívül máshova nem tudtam kötni, így prekoncepciók nélkül hallgattam végig a koncertjüket. Alapvetően a blues ezen vonala számomra az egyik legszimpatikusabb, viszont a halk hangosítás és a steril közeg nekem nem passzolt a zene atmoszférájához. Egy ilyen koncerthez jobban illik egy füstös texasi bár, mint egy tinédzserekkel töltött pesti klub. Mushut alapvetően jó frontembernek tartom, a hangszerét is tudja használni, valamint a hangja is karakteres és erőteljes, viszont a zenekar még számos gyermekbetegségben szenved. A hangzásvilág még nem teljesen állt össze, a számok közötti hangolásokat is kínosnak éreztem, mindezt pedig néhol indolokatlan szólókkal is megspékelték. Az első koncert számomra kissé egyhangú vonalvezetésével ellentétben itt egy túlságosan csapongó, hol zúzni akaró, hol szomorú blues-dalok suttogásával operáló sorrend gyakran megtörte a koncert ívét. Alapjában véve látok fantáziát a zenekarban, de mindenképpen szükségét érzem a színpadi jelenlét és a gitárhangzások fejlesztésének.

Olvassátok el a velük készült interjút is!

Mindkét zenekarra érdemes tehát odafigyelni a jövőben: nagyon fiatalok és vészesen céltudatosak. A tanúlság pedig az, hogy a budapesti éjszaka tele van kúlabbnál kúlabb zenekarokkal, az ilyen megmozdulások tehát kötelezőek a vájt fülű zenerajongóknak!

Juhász Mihály (Puma Danger)
fotó: Szidor N. Gábor

Megosztom.

Comments are closed.