Archív

Tegnap este megnéztük a Dürer Kertben az angol prog-rock csapatot, a Crippled Black Phoenix-t, akikhez csatlakozott az amerikai darkos beütésű post-punk banda, a Publicist UK és Makó Dávid egyszemélyes projektje, a The Devil’s trade.

A karácsony előtti pörgésben nagyon jó időzítésnek bizonyult a turné budapesti állomása. A nyugalom és a béke szigetévé változott néhány órára a Dürer középső koncertterme, szerethető atmoszféra lengte körül az eseményt.

Az estet nyitó Makó Dávidot volt szerencsém látni márciusban (cikk itt) az A38 hajón, ahol King Dude vendégeként megmutatta, hogyan lehet egy szál gitárral betölteni a színpadot. A hihetetlenül fogós dallamok receptje azóta is Dávid birtokában van és a bluesos-bendzsós hangszerelés a színpadi rutinnal karöltve egyre erősebb fellépés lehetőségét vetíti elő. Ezúttal is működött a papírforma; Dávid kiváló orgánuma és a pontos, precíz hangszerhasználat magabiztos, kiforrott produkciót eredményezett. Talán még az előző alkalommal tapasztalt esetleges bizonytalanság sem volt felfedezhető az előadásban, a magyar népdalfeldolgozás pedig most is elvarázsolt.

now_7291

Az est második fellépője az amerikai Publicist UK koncertjét nagyon vártam, ugyanis a bemutatkozó albumuk, a Forgive Yourself telitalálat volt a maga nemében. A darkos, goth-rockos, post-punk kategóriákkal jellemzett csapat zeneileg elképesztően egyben van. Tegnap este a magyar közönségnek is megmutatták, hogyan kell ezt a borultságot a színpadon is megjeleníteni. Az amúgy supergruppként is ismert, Municipal Waste, Melt-Banana, Revocation tagokból összeállt banda karrierjük kezdetén jár, és nem kis túlzással a műfaj egyik nagy ígéretének számít. A srácok nem is cáfoltak rá a pozitív jelzőkre, sőt olyannyira nem, hogy a csapat egyik erősségének számító Zachary Lipez énekes orgánuma és személyisége teljes egészében magával ragadta a közönséget. Valljuk be, nem volt nehéz dolga, hiszen a borult, mégis slágeres dallamok megalapozták az este hangulatát, Zachary pedig tökéletesen betöltötte a frontember szerepét. Bár ezúttal a kedvencem, a Tori Amos Precious Things c. számának feldolgozása elmaradt, kárpótolt a banda remek bemutatkozása, nagyon jó úton járnak a srácok, várjuk a folytatást.

now_7348

Az est zárásaként az angol Crippled Black Phoenix lépett a színpadra. A 2016-os Bronze lemezüket mutatta be a prog-, post-rock szcénában mozgolódó banda. Az egykori Electric Wizard, Mogwai tagokból alakult együttes stílusa folyamatosan változott az évek során; a pszichedelikus áramlások éppúgy jellemzik, mint a gazdagon hangszerelt prog-rock elemek, vagy a súlyos sludge témák. A tegnapi estén fültanúi lehettünk ennek a nagyon komplex muzsikának. Hét zenész állt a színpadon; a gitár és a billentyűs hangszereken kívül trombita és csörgődob is gazdagította az amúgy is összetett hangzást. El lehetett mélyülni rendesen a Crippled Black Phoenix világában, a nagyívű dallamokban, a kísérletezős dalszerkezetekben, a dinamikus váltásokban és lendületes témákban. Bár a hangosítással akadtak gondok, melyet jeleztek is a zenészek a női vokál esetében, mégis egymásra hangolt, nagyon precíz előadást láthattunk. A folyamatos útkeresésben lévő banda a néhol eklektikussá fokozódó összetettséget tudja párosítani a kiváló dallamokkal, hangulattal, amely nagyszerű hangszertudással (is) párosul. Ráadásul Makó Dávidot is láthattuk a banda soraiban énekelni egy szám erejéig; nagyon hangulatosra sikeredett a produkció, melyet a közönség is nagy ovációval fogadott.

now_7373

Mindezeket együttvéve nem mindennapi élménnyel gazdagodtunk tegnap este; néhány órára kiszakadhattunk a szürke hétköznapokból, hogy a zene segítségével újra magunkra leljünk.

Libus Ágnes
fotó: Zsiga Pál

Megosztom.

Comments are closed.