Archív

Nem véletlenül hagytuk az év leges legvégére az idei legjobb lemezek válogatását, sokszor még az utolsó pillanatban is becsúszik egy-egy erősebb hanganyag, amit érdemes megfontolni. 2016-ban sem volt könnyű dolgunk kiválasztani a legjobbakat. Íme a listánk és a retrospektív.

Az év legnagyobb zenei hökkenése egyértelműen a Petőfi Rádiós sztori. Egyre profibb a hazai zenei szcéna nemzetközi viszonylatban is, ennek ellenére végkép megszűnt a lehetőség, hogy hazai rádióban bemutatkozhassanak, és ez nem csak a jogdíjak kiesése miatt fáj a zenei életnek. A Petőfi már évek óta vergődött, de az átalakítással (és nem utolsó sorban Horváth Gergely távozásával) végkép elásták magukat és elvágták a minőségi könnyűzenét maguktól. Rengeteg zenész és zenei szakember írta alá a petíciót, tiltakozásul az átalakítás ellen, ám semmi hatása nem volt. Mi már alá sem írtuk, egy vergődő, önmaga péniszét preferáló rádióért nem éri meg küzdeni. Csakhogy alternatívája továbbra sincs, és úgy tűnik, még jó ideig nem is lesz. Sebaj, a zenei média (ahogy mi is) igyekszik valamelyest pótolni a rést.

Az évet néhány remek új dal indította; Apey vacogós akusztikusa (itt), SONYAék új videója, ami az év egyik legerősebb klipje volt (itt), a The Luckies nagylemezének előhírnökei (itt), stoner jazz az Uraniatól (itt), dark popos EP a Lighning Lipstől (itt), az Angertea lemezének kedvcsinálója (itt) és egy féktelen nóta a String Theorytól (itt), és ez még csak a január volt. Az alter/electro pop terén a szintis, gitáros, kísérletezős KLOGGS hozott egy izgalmas kislemezt, a Jim Has All the Answers-t, amiről itt írtunk bővebben, érdemes belefülelni. Idén a szegedi Real Lies búcsúzott egy igen jó klippel, ami nálunk debütált a hírrel együtt (itt).

Nagy felfedezett volt a Meteo (itt) és a Deep Glaze (itt) is, többször is előfordultak nálunk, valamint Duke Bluebeard (itt) is, aki az egyre erősödő Lone Waltz Records társalapítója. Ide tartozik még Zanzinger (itt) és a friss The Matter (itt), mindketten adtak idén egy-egy lemezt nekünk. Aztán márciusban beütött a Trillion (itt), azaz “kisGrand” első nagylemeze, a Dreaming Black. Sötét, karcos és lágy egyben, nagyon szerettük. Ez után a szintén márciusi új Fish! lemez (itt) csak móka volt habbal, meg színpadon vetkőzős szülinapossal. Az április egyértelműen Jónás Veráé volt, a Vera Jonas Experiment Tiger, Now! c. nagylemeze olyan könnyed és okos poprock zene, ami ha minimál követelmény lenne, tökéletes világban élnénk (itt!). Nem sokkal később más műfajban ugyan, de ismét egy remek lemez érkezett, a Grand Mexican Warlock harmadik albuma, amihez idő kellett, de beért és időt álló lett (itt). És ha azt gondoltuk, hogy ennyi is volt a tavaszi megjelenéseknek, innen már csak lefelé, az nagy tévedés volt, jött ugyanis iamyank első nagylemeze (itt), szintén más műfaj, más hangulat, de óriásit szólt. A végére még odafért Apey második szólólemeze, a Foxes is (itt) és a várva várt Kamikaze Scotsman nagylemez, a Modern Day Gardening (itt), és az évnek ezen pontján már tudtam, hogy nehéz lesz kiválasztani a kedvenceimet vagy a legkülönlegesebbeket.

12804619_10153495877168831_4483889402047463319_n
Kedvenc borítónk

A melankolikus, lassú zenei fronton Anton Vezuv hozott kislemezt (itt), ami kiforrottabbra sikerült az első albumuknál, illetve a post-rock/noise vonalon néhány évnyi hallgatás után a pozvakowski hozott EP-t (itt). És, hogy egy teljesen más stílust is említsek; a balkáni/folk vonalon a Meszecsinka új kislemeze szólt gyönyörűen (itt). Megjelenések szempontjából a nyár csendesebb volt. Az ősz elejét a SoNaR új lemeze rázta fel egy kicsit (itt) filmzeneszerű instrumentális prog-poppal, a Poison Alley pedig jó zajos-karcos-dallamos HC-punkkal (itt). A Black Bartók nem csak jó nevet választott, de a régi Hangmás tagokból verbuválódott banda izgalmas, elborult, pörgős kislemezt pakoltak össze (itt). Októberben a legnagyobbat a SeeN Shame and Disgrace c. lemeze ütött, de szinte teljesen visszhang nélkül maradt. Kár érte, engem nagyon megfogott (itt). A november az Isle of Man-é volt, a lemez két darabban érkezik, az első fele (itt) nagyon kellemes volt.  Megjelent a Middlemist Red második nagylemeze (itt) és a Dope Calypso új anyaga is (itt), mindkettő újító, izgalmas és erős lemez lett. Az év végére három kislemez maradt, három különböző stílusban, ami eléggé bejött; a gitáros, sok hangszeres, könnyednek látszó ZUP Muzsik és Volkova második része (itt), a sötétebb Jazzékiel Belle Époque c., kimaradt dalokat tartalmazó EP-je (itt) és a No Eves BITE c. karcos, korai radioheades kislemeze (itt). Hogy egy kicsit haza is beszéljek, novemberben jelent meg a String Theoryval közös zenovella projekt végeredménye, az Ördöggerinc is (itt), ami zene is, meg olvasni való is, és már csak furcsasága miatt is megér egy említést.

Na, de veszek egy nagy levegőt, és íme, szerintem ezek 2016 legjobb nagylemezei:

  • 5. Vera Jonas ExperimentTiger, Now! (Launching Gagarin Records)
    Imádom Jónás Vera könnyed, kísérletezős zenéjét. Egy kis jazz, egy kis rock, igényes pop alapokon, mindezt laza játékossággal és vidámsággal. Kellemes, összetett lemez, amit egész évben szívesen vettem elő bármikor. (kritika itt)
  • 4. iamyankHiraeth (Selected Sounds)
    Na, ez egy érdekes lemez. Még mindig nem kerültem igazán közel az elektronikus alapú zenékhez, ellenben az előző két kislemezen is van pár dal, ami gyakran előkerül a playlistemen. Ez a lemez olyan erős atmoszférát, ráadásul vízalatti, elvágyódó atmoszférát teremt, amitől nehéz szabadulni, ráadásul élőben is működik. (kritika itt)
  • 3. Grand Mexican WarlockIII. (Pongo Pongo Collective)
    Az első két lemezükhöz képest jóval ritkábban hallgatom, de még így is remek lemeznek tartom, erős, összetett, velejéig grandes, kicsit megnyugvós és őszinte. Lassan, de beérett, és bármikor szívesen veszem elő a következő években is. Azt hiszem, a tartósság a mérce. (kritika itt)
  • 2. TrillionDreaming Black (Pongo Pongo Collective)
    A tartósság lép be a Trillion első lemezénél is, az év egyik legtöbbet hallgatott lemeze. Dühös, nyugodt, elborult és tiszta – ellentétek és végletek kavarognak benne egyszerű zenei alapokon, profi zenészektől, jó érzékkel. Nem kell ennél több. (kritika itt)
  • 1. Kamikaze ScotsmenModern Day Gardening (szerzői kiadás)
    Sok bizodalmam volt a zenekarban, de a lemez (egy-két gyengébb pontjától eltekintve) az abszolút idei kedvencem lett, még ha kevesebbet is hallgatom, mint az előző párat. Nemcsak nemzetközi színvonalú, de erősen az én szájam ízére készültnek érzem, emellett nagyon bátornak is tartom, amibe belenyúltak. Jól. (kritika itt)

Décsy Eszter

Szerintetek lemaradt valami? Mondjátok el kommentben, vagy üzenjétek meg nekünk!

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu