Archív

Nagyon különös felvétel került hozzánk a minap. Doomjazz, experimental, psychedelic, avantgárd, free jazz, improvizáció. Először felvontam a szemöldököm, aztán azt mondtam, rendben, játsszuk így. Hallgassuk meg a Landing Venus bemutatkozó demóját a Live at Kékló-t!

Bár őszintén meglepődtem elsőre, de ahogy hallgattam a felvételt, hamar beugrottak hasonló zenekarok. A náluk jóval kevésbé zajos The Kilimanjaro Darkjazz Ensemble (vagy az utódja a Mount Fuji Doomjazz Corporation), a francia filmes-poétikus FareWell Poetry, vagy akár itthonról a nagyon zajosan elvont Fauno Pera (róluk itt írtunk), de említhetném a Jazzékiel egy-egy dalát is, és innen már csak könnyedebb nevek jutnak eszembe. A felsoroltakat mind szeretem, és a Landing Venus is hamar berántott.

Landing Venus frissen összeállt énekcentrikus zenekar: Kisgyörgy Ilka (ének), Horváth Hannah (ének), Vajsz Kornél (gitár), Takács Rajmund (basszusgitár) és Kovács Gergely (dob). Zenéjük alapja a szabad improvizáció, ahogy a jó, koszos, underground jazzé is, így kicsit fura felvételt hallgatni, de legalább az sem stúdióban készült, hanem a pesti Kékló art-pubban. Stílusos, meg kell hagyni.

“Zenénket a nyers, no wave ihlette hangzásvilág jellemzi, melyben a konkrétizmus, az avant-garde jazz és a pszichedelikus rock textúrái kerülnek előtérbe a dallammal szemben, kollektív improvizáció által. Hangzásvilágunkat a preparált gitárhasználat, polikromatikus basszusmenetek, aritmikus dobolás és az egymást ellenpontozó, kísérleti és hagyományos technikákat ötvöző két női énekhang jellemzi. Szövegeinkben az olyan társadalmi problémák kapnak hangsúlyt, mint a tolerancia vagy az elidegenedés témaköre.”

Mivel még nem ismerem a tagokat, nem tudom, melyik hang tartozik Hannahhoz, és melyik Ilkáé, de valóban szépen ellenpontozzák és kiegészítik egymást. Érezhető az előképzettség, érezhető, hogy tudják, mit akarnak kezdeni a hangjukkal. A zenei rész épp annyira elvont, hogy ne akarjak benne logikát keresni, vagy belemagyarázni világmegfejtéseket, csak elengedem és élvezem. Tetszik a mély, sötét színezete és a lassúsága, sok helyen nagyon eltalálták a basszusokat, és a gitártémák is alapvetően rendben vannak, kimunkáltak. Tetszik az atmoszféra, amit teremtenek, viszont ez könnyen el is tereli néha a figyelmet a szövegekről, amikre egyébként érdemes figyelni. Többször hallgatós, lassan kibontható, izgalmas zenei elegy, és biztos vagyok benne, hogy élőben nagyon/máshogy működik, meg is nézem majd őket január 12-én az Aurórában (event itt).

Landing Venus a facebookon

Décsy Eszter

Megosztom.

Comments are closed.