Archív

Decemberben jelent meg a budapesti No Eves második kislemeze BITE címmel, ami rövidke ugyan, de ajánlott, nem csak Éváknak. Ennek bemutatóján jártunk a Kuplungban tegnap, ahol az előmelegítés a Pedig és a Fák Alatt Zenekaré volt.

Valahogy elkerülte a figyelmemet, hogy három zenekar is játszik, azaz elsőként a Pedig, akikről nem igazán hallottam ezidáig. Az estével közös pontjuk, hogy a basszus-fronton Török Dani ‘TD’ játszik, aki a No Evesben is, ám zeneileg nem sok más kapocs van közöttük. Őszintén szólva, hiába néztem végig az egészet, sehogy sem fogott meg. Kissé egyhangú a dob, az odamondogatós, néha rappelős énekstílus nagyon nem jött be, sok dalban hozzák a “Wellhello-Punnany iskolát”, ami szintén nem jó pont. Néhány dalban viszont akadt egy-két igen kellemes groove-os gitár- és basszustéma, ezekre kéne kicsit ráerősíteni még, hogy húzza magával a többit.

now_7467

A Fák Alatt Zenekar szintén második kislemezének megmutatása végett lépett színpadra tegnap, amit elküldtek nekünk, meghallgattam, és úgy voltam vele, hogy győzzenek meg élőben. Ahogy hallgattam (és koncert közben beugrott, hogy a CSTP meghallgatáson zsűriztem is őket), nem fogott meg, hiába bolondítják meg “A Magyar Altert” hegedűvel, ettől még a zenei világuk nem lép ki a Kispál-Kaukázus tengelyről. Aztán az történt tegnap este, hogy a csűrdöngölést jósló hegedűs kezdés után egy igen keményen jó koncertet nyomtak. Igazán kidomborodott, hogy mennyire sokat ad a szimpla alterhez a hegedű. Várhatóan szét fogják fesztiválozni magukat, és nagyon benne van a potenciál, hogy rákattanjon a jónép. Élő, pörgős, kraftos. Szóval, abszolút meggyőztek, hamarosan egy kicsit bővebben is bemutatjuk nektek őket!
now_7528
Zárásként a szintén új kislemezt bemutató No Eves játszott, és, hát, mégis csak miattuk jöttünk, ahogy a rengeteg Vittulából ismert arc is, és azon kuncogtam, hogy biztos be is zárták a kocsmát erre az estére. Majdnem kértem is egy rozéhosszút TD-től. Viccet félretéve egyébként kicsit kevesebben maradtak így az este végére, ami meglepett, hiszen a No Eves volt a főzenekar vagymiaszösz. A Hypnotized and Paralyzed nyitotta a koncertet, szeretem ezt a dalt, kicsit valóban hipnotizál a lassabb gitártémával, a kissé monoton basszussal. Mindamellett, hogy mindkét kislemezük nagyon bejön, és jó értelemben emlékeztet a korai Radioheadre, és nem először láttam őket élőben, most valahogy nem volt az igazi. A koncert első felében hiányoltam a mozgást a színpadon (a basszus kivételével), a két gitár-ének-oszlop a színpad két végében alig mozdult, és a második felében is inkább csak eljátszották, hogy megőrülés van éppen. Ehhez még társult, hogy Varju Előd (ének-gitár) mesterkélt akcentussal angolul nyomta az átkötőszövegeket, ami már csak azért sem volt indokolt, mert egy szál legénybúcsús sem maradt a teremben. Ellenben Nyőgér Ádám egyben volt, hiteles volt, még ha kicsit túl nyugis is volt a kiállása a koncert elején. Zárásra azért teljesen egyberázódott a zenekar, és az utolsó saját számot kifejezetten faszán nyomták, így kellett volna az egészet! Talán többet kéne koncertezniük, hogy beolajozódjon ez a gépezet, mert a jó zenei alap abszolút megvan hozzá.
Décsy Eszter
fotó: Zsiga Pál
now_7622
Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu