Archív

Budapesten nyakig lehet lubickolni a magyaros gasztro-forradalomban, ennek egy zseniálisan kreatív és új sarja most a kürtőskalácsot veszi merész laborjába és tálalja elénk ínycsiklandozó formában. Meglátogattuk a nemrég nyílt Hoppácska! kürtőskalácsost a Ráday utcában.

Első élményem a kürtőskalácsról nagyjából ötéves koromból származik. A szüleim átmenetileg felcsaptak zöldségesnek, ami engem akkor csupán annyiban érintett, hogy szemben velük volt a Kürtőskalácsosék bódéja. Sosem tudtam a nevüket, csak ennyit, hogy ők a Kürtőskalácsosék. Nemcsak a legjobb tésztát gyúrták, amit a mai napig csak ritkán találok, de a forró kürtőst kívülről hempergették, cukorba, dióba, egyebekbe, belül pedig szemtelenül vastagon kenték meg házi baracklekvárral. Na, ezt azóta sem sikerült űberelnie senkinek. Mikor szembejött velem a Hoppácska! facebook oldala, alaposan újragondoltam a világról alkotott képemet, és elindultam egy kóstolásra.

NOW_8904

Hoppácska! tavaly augusztusban nyílt két barát, Nagy Sebestyén és Hopp Zsolt ötlete nyomán, akik megunva a multicéges környezetet, valami lelkiismereteset és egyedit szerettek volna csinálni. Minden a sajtos rolóval indult, ahogy mondják, ebből jött a sós töltött kürtőskalács ötlete, de, persze, nem maradhatnak el az édesek sem. Bár a helyiség picike, Sebestyén és Zsolt jókedve és vendégszeretete annál nagyobb, nem tartott egy percig, hogy összehaverkodjunk. Fellengzés- és sallangmentesen meséltek arról, hogy tiszta, jóféle, klasszikus alapanyagokból dolgoznak, margarin, hidrogénezett olaj náluk meg sem fordulhat, a cukormennyiségeket a minimális szinten tartják, tejtermékekből is Cserpest vagy házit választanak hozzá, friss hús- és zöldségalapanyagokat aprítanak. Nyitás óta tartanak vega megoldást is, de pár hónap múlva már vegánnal is készülnek majd. Azt mondják, a legnagyobb minőségellenőrök a hozzájuk járó idősek, akik még vidéki tojáson, testes vajon nevelkedtek, és ők messziről megmondják, ha valami nem az igazi. (Ugye, régen minden jobb volt…). Nos, onnan sincsen panasz. Mindenből háromféle méretet lehet választani, kicsit, nagyot, illetve a duplacsövűt, ahol egy kürtős két felébe két különböző tölteléket lehet kérni, de egyébkén igen rugalmasan kezelik a dolgot, és szabadon variálhatunk mindennel. Ezen felül, ami még nagyon szimpatikussá teszi a helyet, hogy nem használnak műanyagokat, szelektíven gyűjtik a szemetet, fókuszban van, hogy minél kisebb biológiai lábnyomot hagyjanak.

NOW_8867

Természetesen a kóstolás nem maradhatott el. Ha nem lettem volna éhes, akkor is olyan kedvet csináltak hozzá, hogy alig bírtam kivárni azt a két percet, amíg tálalták az első kört. Kezdésnek jöhetett a sós, kétféle is, a burgeres és a regensburgi. A regensburgi történetnél a kettévágott kürtőskalácsba püski szalonnán és sörben sült káposztával ágyaznak meg egy szép szál bajor kolbásznak, majd megkenik lágy, saját készítésű mézes-magos édeskés mustárszósszal. Alapból nagy rajongója vagyok az ilyen cseh jellegű sörös káposztának, de ez a kombináció eléggé levett a lábamról. A kolbász roppanós, ízes, jól harmonizál vele a mézes-mustáros szósz, a kalács tésztája pedig nyerő támasza ezeknek. A kalács íze eléggé a háttérben van, de nagyon finom és egyáltalán nem száraz, inkább omlós, cserébe viszont szerencsére nem áztatja el semmiféle szósz. A burgeresnél jóféle coleslaw alapoz a 100% marhahúsból készült pogácsának, amit lehet közepesen vagy teljesen átsütve is kérni, én a közepeset választottam, erre kerül a cheddar, házi ketchup és igény szerint jalapenno. Mivel sajtmániás vagyok, elbírtam volna még egy kis extra cheddarral, meg a marhához egy leheletnyi borssal, de így együtt mindenből épp annyi került rá, hogy az ízek ne nyomják el egymást. A hús remek, a ketchup kellemes, nem édes, a coleslaw zseniális.

NOW_8880

Bár voltak kétségeim, hogy ezek után tudok-e még bármit enni, de az édeseseket sem hagyhattam ki. Akkor épp négyféle volt; 70%-os belga csokikrémes, erdei gyümölcsös, fehércsokis meghintve pisztáciával és gránátalmával, illetve körtés mascarponés, amire balzsamecetben párolt almaszószt raknak és meghintik sósmogyoróval. Mindegyikből “szószból” kóstoltam egy késhegynyit, a csokis nagyon nagy kísértés volt, de mégis csak a két utóbbi mellett tettem le a voksom. Ezek édes kürtősben érkeznek, aminek a külsejére, ahogy annak rendje van, enyhén fahéjas cukrot hintenek, kívül ropogósra, belül omlósra sütik, kettévágják, és jöhet a töltelék. Na, itt végképp meg voltam lőve, mindkettő elképesztően finom volt. A körtés-mascarpones talán egy leheletnyivel jobban tetszett, picit kevésbé édes, inkább pikánsabb, mint a fehércsokis, de ott meg a pisztácia és a gránátalma vett meg nagyon. Mindezek után még egy jó lándzsásutifű szörpöt is ittam rá, ami etyeki, házi, és egy csomó izgalmas ízben sorakozik a pulton.

NOW_8902

A választékot állandóan cserélgetik, volt már csülkös, olaszos húsgombócos, hortobágyis, pulykás, édesből pedig túrós is, hamarosan érkezik a fehérboros kacsamáj-pástétomos és egyéb meglepetések. A lehetőségek szinte végtelenek. El tudnék képzelni egy jó szalonnás-hagymás rántottásat a reggeli kávém mellé. Én mondjuk nem félek az újdonságoktól és a merész kombinációktól, de tény, hogy a kürtőskalács azért egy elég sztenderd és klasszikus, már-már szent dolog, és sokan ragaszkodnak a hagyományokhoz, de e téren is pozitív élményei vannak Sebestyénnek és Zsoltnak. Mesélték, hogy a tavalyi kürtőskalács fesztivál napján be akartak zárni, hiszen nyilván mindenki oda megy majd kóstolni, ehelyett kígyózó, háromnegyedórás sor tolongott az ajtó előtt, kiették mindenüket, a fesztiválon ugyanis csak hagyományos kürtősök voltak, és egy tévedésből használt reklámfotó miatt mindenki az ő különleges töltöttjeiket kereste. Megtalálták.

Nem tudom, ezek után még kell-e bármit is hozzáfűznöm, de ezt őszintén tűzöm a végére: ilyen kürtőskalácsot a világon sehol nem találtok! Irány a Ráday, Hoppácska!

Décsy Eszter
fotó: Zsiga Pál

Megosztom.

Comments are closed.