Archív

Tegnap este megnéztük az A38 hajón az osztrák indie banda a Farewel Dear Ghost koncertjét, akikhez csatlakozott a hazai színtérről a Platon Karataev és a Kamikaze Scotsmen társulata.

A rendezvény az európai tehetségeket támogató Liveurope program, valamint az Osztrák Kulturális Fórummal közös programsorozat, a Noises from the Neighborhood keretein belül valósult meg. Az ingyenes esten a nézőszámra nem is lehetett panasz, közepesen megtelt a hajó gyomra az igen lelkes közönségnek köszönhetően, ezáltal egy tökéletes évindító, januári programnak lehettünk szem- és fültanúi.

A bemelegítésről gondoskodó Platon Karatev csapatával már volt szerencsém találkozni 2016 őszén, amikor is a ten years before rendezvénysorozat keretében mutatták be aktuális lemezanyagukat. Az amerikai és a brit folk új hullám irányvonalát követő banda jellegében hasonló koncertet adott, mint anno a Mikában, vagyis hozták a rájuk jellemző melankolikus, kicsit borongós hangulatot. A színpadi jelenlét már érezhetően javult, magabiztosabban tevékenykednek a srácok a színpadon. A brit indie letisztult zeneisége, egyszerű formába öntése ad a bandának egy egyedi, rájuk jellemző megszólalást. Jó példa erre, hogy az Elevator egy nagyon jól eltalált nóta, slágergyanús szerzemény. Megvan a srácokban a potenciál, a kellő rutin megszerzésével még ennél is ütősebb előadást láthatunk majd tőlük a közeljövőben.

NOW_8918

A est másik hazai fellépője, a Kamikaze Scotsmen egyértelműen kiemelkedik a pszichadelikus szcénából nemcsak hazai, hanem nemzetközi tekintetben is. Egyértelműen ők jelentették az est fénypontját. Zenéjük nagyrészt a hetvenes évek pszichedeliájából, a kilencvenes évek grunge-kísérleteiből és a progresszív rockzene elemeiből tevődik össze, de annyira egyedi hangzást hoztak létre, hogy nehéz bármihez is hasonlítani ezt a kiforrott, egységes hangulatú és szerkezetű muzsikát. Előzetesen beleástam magam a 2016-os nagylemez, a Modern Day Gardening dalaiba (itt írtunk a lemezről) és élőben is ugyanazt a súlyos, mély érzelmekkel teli produkciót kaptam, mint a lemezen, sőt ez az egyedi megközelítéssel bíró kísérletezős rockzene a színpadon él igazán. Nem is beszélve arról, hogy kiváló zenészekből áll a banda és összességében energiában sincs hiány; mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a gitár-dob felállás két szám erejéig intenzíven váltotta egymást. Többek között ez is izgalmas színfoltja volt a zenekar fellépésének. A vokál pedig annyira különleges atmoszférát sugároz, hogy azonnal a színpadra szegezi a tekintetet és behúzza a közönséget abba a különleges világba, ahol apránként sejlenek fel a muzsika meglepetéseffektjei, apró kis momentumai. Egyszóval csodálatos élményben volt részünk, köszönet érte! :)

NOW_9127

Az est zárásaként könnyedebb vizekre eveztünk, vagyis az Ausztriából érkező, indie popban tevékenykedő Farewell Dear Ghost lépett a színpadra. A csapat 2017-ben már a nemzetközi áttörésben bízik, és ha olyan elánnal nyomják az élő fellépéseket, mint tegnap a hajón, még össze is jöhet az áhított karrier. A csapat erőssége a gazdag gitárcentrikusság, amely a popos hangzást némileg ellensúlyozza és mindez a fülbemászó dallamokkal társítva igazi slágereket jelent a magyar gyökerekkel bíró dalszerző-frontember, Philipp Szalay csapatának. A 2016-ban kiadott EP, a Skin előrevetíti a készülő nagylemez stílusát, vagyis a kislemezhez hasonló, hangulati sokféleséggel jellemezhető, jól felépített dalok alkotják majd minden valószínűség szerint az albumot. A srácok a zenei irányvonalat már kijelölték, szépen menetelnek az indie pop nyomvonalán, valahol a The National zenei jellegzetességeit hordozva magukon. Élőben is hozták a műfajból eredő színpadi jelenlétet, mozgást, a vokál is szépen szólt, a gitárhangzás is a helyén volt, egyedül a karizmát, a kisugárzást hiányoltam a csapatból. A hangulat viszont tagadhatatlanul a tetőpontjára hágott az est folyamán, szóval elképzelhető, hogy a jövő slágereit láthattuk, hallhattuk tegnap este a Farewel Dear Ghost tolmácsolásában.

Libus Ági
fotó: Zsiga Pál

NOW_9239

Megosztom.

Comments are closed.