Archív

Nagyon szeretjük a fúziós, összművészeti projekteket, mostanában nincs is ilyenből hiány. Ezúttal a Tilosból, a Kertemből és irodalmi eseményekről is ismert DJ Panda elektroakusztikus összművészeti projektjére kaptuk fel a fejünket, ráadásul a kép és hanganyag nálunk debütál!

Panda régóta aktív részese irodalmi, művészeti rendezvényeknek, többek között kántor-kerámikus-népzenész-író-ovóbácsi-dj. “Kb. ötéves korom óta zenélek, először népzenész voltam, majd zongorista, aztán orgonista, közben fagottoztam is, majd egy baleset miatt az ujjam nem mozog rendesen, és azóta mindent abba kellett hagyni, furulyázni is csak pár éve tudok újra egy speciális megoldással.” Zenében a goától a zajzenén át a depressziós triphopon keresztül egészen a vállalhatatlan popzenéig is el-el merészkedik. Elektroakusztik néven futó projektjében, amivel a hagyományos DJ szerepből kilépve az elektronikus, előre megírt alapokat igyekszik összehozni az akusztikus hangszerekkel és az élő improvizációval. Ilyen-olyan ismeretségek mentén állt össze három teljesen különböző stílusú és zenei hátterű zenésszel; Szabó Mátyás basszusgitáros (Terra Profonda) a jazzes folkos vonalról érkezett, Bakai Márton (Layanda) a klasszikus népzenéből merít, Murányi Norbi (Kaan Luum) pedig a pop-világban van otthon leginkább, Panda pedig DJ-zik, loopol, kever. Aki pedig felkeni a habot a tortára; Ferth Tímea illusztrátor-grafikus-építész, aki az improvizatív zenére reagálva improvizatíve rajzol. Így állt össze a Somnivore nevű projekt, aminek esszenciáját itt látjátok:

“Ahogy egyre több zenét hallgattam, úgy tágult a zenei befogadó képességem, úgy került a látókörömbe egyre több zenei világ – mesélte nekünk Panda, és sajnos/szerencsére képtelen voltam megmaradni egy stílusnál, így a post rocktól a zajzenén át a goa mixig csináltam mindent. Régen biztos hogy hülyét kaptam volna, ha valaki azt mondja nekem, hogy nem csak az elektronikus zenétől fogok egyszer izgalomba jönni, hanem pl. egy perui zenét játszó orosz bandától (lásd itt), vagy például egy koreai népzenei hangszert mintázó érzelmi hullámvasúttól, amivel alighanem embert is lehetne kínozni (itt). Minél jobban beletanultam a hagyományos DJzésbe, annál jobban kezdtem megunni, emiatt is kezdtem mashupokat gyűjteni-gyártani. Az is nagyon izgatott, hogy egy élő zenész élőben miként tudja átértelmezni egy adott, már kész, fix szám hangulatát azzal, ha rájátszik; szép lassan, szinte észrevétlenül átléptem abba, amit trendin ‘live act’-nek hívnak, és ahol már egyre több kütyüt, samplert és hangmintát használtam, majd jött a billentyű, kalimba, furulya, stb., így alakult ki az Elektroakusztik projekt.”

Panda Elektroakusztik projektjében sok zenész megfordult már, ennek kiteljesedése a Somnivore, ami Tímeával lett teljes. Tímea korábban néhányszor eljött a fellépésikre, és kedvtelésből lerajzolgatta, amit hallott-látott, benyomásai alapján ő adta az állat alteregót mindenkinek; az amúgy sem kis termetű Matyi zsiráf, a néha bevaduló Bakai Marci oroszlán, a mindig tökéletes nyugalommal koncentráló Murányi Norbi pedig tigris lett.

Tavaly decemberben egy izgalmas lehetőség pottyant az ölükbe: egymást követő három napon három teljesen különböző helyszínen, és feltételekkel zenélhettek együtt; a Tilos rádióban, egy plázában, majd egy barlangban. A rádióban megpróbálták a képet élőben streamelni, a plázánál a falra vetítve egy közösségi program keretén belül helyi gyerekek rajzaival vegyítették, majd Esztergomban a Kaleidoszkóp ház kulturális szórakozóhely barlangjában fejezték be. Januárban egy építészeti irodában rögzítették a műsort, ráadásul kétszer, ezekből lett az alábbi hang- és videóanyag. Mivel improvizatív projektről van szó, az ugyanaz korántsem ugyanaz.

Somnivore: a címet Dunajcsik Mátyástól kapták, jelent mindenevőt is, de olyan szert is, ami elveszi/elviszi az álmot. Tóth Krisztinának van egy ilyen című, nagyon erős verse, amiből egy részlet Szabó Mátyás fordításában fel is került a borítóra

Panda javaslata szerint leginkább akkor hat a Somnivore, ha közvetlenül ébredés után, még kissé félálomban, az ágyban fekve, álmodozgatva hallgatja végig az ember. A hegedű finoman úszó lágysága és klasszicizmusa jól megfér az elektronikus alapokkal, zörejekkel, és szinte végtelen térben lebegve érzi magát az ember. A szitár keleties, misztikus hangjaihoz izgalmasan kapcsolódik a halk basszus és a furulya folkossága. Önmagában csak a zenét hallgatva is az egész olyan, mint egy lebegős, álomszerű utazás titokzatos világokon át. Érdekes viszont a rajzok alakulását is figyelni közben. Amikor először hallgattam végig, csukott szemmel, sokszor teljesen más képek jelentek meg előttem, mint Tímea rajza, néhány résznél viszont egészen hasonlóak. Izgalmas figyelni, neki mik a zene által kiváltott képzelet-kivetülései. Nézzétek és hallgassátok, ha pedig élőben is megnéznétek valamikor, figyeljétek Panda facebook oldalát.

Décsy Eszter

A két felvétel majdnem ugyanaz, összehasonlítgatni ér. Nektek hogy tetszik jobban? Mondjátok el kommentben!

Megosztom.

Comments are closed.