Archív

Új, friss, alakuló, nagyon finom dolog. A három fiatalból álló Cymbal Rush zenekar az első lépcsőfokokon tart még, de érezhető a potenciál bennük. Valami szokatlanra törekednek, egy olyan ízre, ami igenis több figyelmet érdemel mind a hallgatók, mind más alkotók részéről.

A zenekar három tagból áll: az énekes és billentyűs Kész Petra, a billentyűs Vikukel Dániel és a dobos Földesi Attila alkotja ezt a modern triót. Petra és Attila a Crème de la pop együttesben, Dániel és Attila pedig a Maszkura és a Tücsökraj nevű formációban szerepel még együtt. Természetesen több különböző zenekarban is megfordultak már, a szakma számára sem ismeretlenek. Mindannyian egy biztos zenei alappal rendelkeznek, Petra hatéves korában, Attila pedig már három évesen elkezdett zongorázni. Egyedül Dániel volt az, aki ezen a hangszeren kezdett és nem is váltott később. Rendhagyó felállással rendelkeznek, hiszen basszushangszer nélkül dolgoznak úgy, hogy közben teljesen élnek az elektronikai eszközök adta lehetőségekkel. Ének, billentyű, dob és rengeteg elektronika, ami sok zenei tudással párosul (csodálatos kombó).

„A zenekar talán egyik legfontosabb mozgatórugója, hogy nem stílusirányzatokban, zeneszerzésben, vagy hangszerekben gondolkodunk, hanem a gondolkodás és a megfogalmazás közös, a hangszerek pedig már csak közvetítő eszközök. És mivel így hárman az első találkozásunk egy igen feszített tempójú és nagy megpróbáltatásokat követelő pillanatban történt, így ez nagyon fontos motívummá vált számunkra. A 2016-os Sziget Fesztiválon adtuk az első koncertünket, amelynek csak “minimális félelemfaktora volt”, ugyanis Attilával aznap játszottunk együtt először. Azt az élményt viszont azóta is kicsi ékszeresdobozkában őrizzük.” 

Ahogy Dániel is elmondta, a kezdet nem volt egyszerű, de annál különlegesebb. A nehézségeket pedig a maguk javára fordítva sikerült megindulni és elmondhatjuk, hogy valami nagyon jó dolog van készülőben. Modern, provokatív hangzásvilágra törekednek szöveg és zene terén is. Az amerikai és az ausztrál jazz zene, valamint a pop részeiből is merítenek, sokat foglalkoznak saját dalok szerzésével.

„A zenekar szlogenje a “multi-dimensional jazz-hop chill” épp ezért nem csak a zenénkre vonatkozik, hanem erre a három emberre is.”

Három külön ember dimenzióinak, érzéseinek, gondolatainak egy közös csatornán való megnyilvánulása. A hangzásban, a hangszerelésben és a szövegekben is arra törekszünk, hogy a zenekar eléggé “in your face” legyen, egyik fő célunk, hogy a színpadon való érzelmeink nyílt megélésével és a zenénkkel érzelmeket váltsunk ki az emberekből.”

A hármas szám bűvöletében elmondhatjuk, hogy egyelőre három hallgatható anyag található az együttestől az interneten. Belefuthatunk egy My Favourite Things feldolgozásba, ami kétségkívül nagyon jól sikerült. Első hallgatás után olyan hatással volt, hogy meg kell hallgatnom megint és megint. Néhány órával később pedig újra elővettem. Emellett két saját dal is megfülelhető, a Hindsight-ban igazi stíluskavarodás történik, kapunk egy kicsit ebből, kicsit abból, mégis így egész és kellemes. A Parable of a Prodigal Son már enyhén gyorsabb, a korábbi chillből áttérünk a pörgősebb dobtémák mezejére. A zenei kreativitás pedig mindenhol odaillő, ízléses. Az eddigi hallottak alapján tényleg nem tudok rosszat mondani, és kíváncsian várom a folytatást. Egyértelműen azon a véleményen vagyok, hogy több ilyen zenére lenne szükség, és mindig örülök, amikor valami hasonlóhoz van szerencsém.

Salvai Ádám

Cymbal Rush a facebookon

Megosztom.

Comments are closed.

Tavasz van, rock & roll, és…

…iratkozz fel, hogy ne maradj le semmiről!