Archív

Tegnap este benéztem Apey, azaz Áron Andris szólókoncertjére a Kuplungba, meglesni, hogyan is működik az, amikor nem hétköznapi dalszerző-előadóval van dolgunk.

Apey-t először valahol az Apey & the Pea első lemezénél, a Devil’s Nectar-nál ismertem meg. Első szóló-nagylemeze, a Feathers, Black Flowers (2010) is csak jó néhány évre rá jutott el hozzám. A ‘Pea doomos-stoneres-sludge-os kemény riffjeivel ellentétben itt lágy, akusztikus gitárdallamok, tiszta ének, lírikus, nagyon személyes szövegvilág húz be egy izgalmas, intim zenei világba. Emlékszem, épp Brüsszelben kolbászoltam, mikor beütött. Olyannyira, hogy legalább nyolc utcával továbbsétáltam, mint akartam. Azóta Apey beszállt a Grand Mexican Warlockba, illetve a “kisGrand”-nek becézett Trillionba is, sőt, tavaly megjelent az újabb szólólemeze, a Foxes is. Újabb stíluselemek, még bensőségesebb, személyesebb hangvétel, állítása szerint a mesterműve, aminek részleteiről egy interjúban mesélt nekünk.

Nagyon régóta szerettem volna úgy egyben, rendesen, a módját megadva végignézni egy szólókoncertjét, és erre a tegnap este éppen alkalmasnak ígérkezett. Eléggé meglepődtem, menyien voltak ott, mert valahogy úgy képzeltem, hogy egy intimebb, családiasabb környezet lesz, ami illene is Apey egy szál gitáros koncertjéhez. Ahogy ő is említette tegnap, jó érzés látni, hogy nem csak a “keményebb” vonalon szeretik sokan, hanem a saját, kvázi szerzői világát is, ami merőben eltér a zenekaros dolgaitól. A színpad sokáig állt üresen, egyetlen mikrofonnal és székkel, aztán fények ki, sötét, csak pár reflektor világította meg a deszkák közepét. Nagyon hangulatos volt így a színpadkép, ha még némi füst (szivar és cigaretta) is körbelengte volna, filmbeillő kép lett volna. Apey megtöltötte a helyet. Nem csak fizikailag, hanem egymagában a gitárjával és hangjával, kitöltötte minden köbcentijét, nagyon erős atmoszférát teremtett egy pillanat alatt.

NOW_1747

Az egy szál gitáros, szerzői estes műfaj abszolút működik, egyre több ilyennel találkozom az utóbbi pár évben, de Apey mind közül kiemelkedik. Nem tudnám pontosan megfogalmazni, miért. Talán a hangszeres tudás, talán a témák mélysége, talán a gyökeresen másmilyen zenei stílusok adta tapasztalatok, vagy csak szimplán közelebb áll az én világomhoz. Mindenesetre fantasztikus légkört varázsolt tegnap.

Décsy Eszter
fotó: Zsiga Pál

Megosztom.

Comments are closed.

Tél van, rock & roll, és…

…iratkozz fel, hogy ne maradj le semmiről!