Archív

Nyomja itt mindenki a jó stonert, szerte a világban, de kevés olyan badass banda van, mint a horvát She Loves Pablo.

A zenekar 2005-ben indult Zágrábban szimpla stoner bandaként, az első lemezük, Mother of All 2009-en jelent meg, és elsősorban még ezeket a stílusjegyeket hordozta. Nagyon oda van téve, de a She Loves Pablo igazi veleje még csak nyomokban van benne. A következő lemezük már a Geenger Recordsnál jött ki 2013-ban, ez a Burn and Levitate, majd nagyjából egy évvel ezelőtt a harmadik, Try Mandarin c. album, ami a négyes (Domagoj Šimek – ének, gitár, Hrvoje Jelen – basszus, Dimitrije Đokić – gitár, billentyűk, ütősök, vokál és Andro Jambrošić – dobok) eddigi mesterműve.

Az elmúlt bő 10 évben Horvátország a zsebükbe került, többször turnéztak Európa szerte, játszottak már együtt olyan nagy bandákkal, mint a Clutch, a Karma to Burn, vagy a Colour Haze. Április 7-én először fognak nálunk koncertezni, mégpedig az Akváriumban az Apey & the Pea előtt (részletek itt), úgyhogy elkaptuk a zenekar frontemberét, Domagoj Šimek-et egy villáninterjúra.

Milyen a zágrábi és horvát rock szcéna?
Hát, rengeteg banda van, az biztos. Mindenki megtalálja magának, amit szeret. Naphosszat lehetne beszélni róla, és megvannak a maga problémái is, de per pillanat jól működik minden.

Ha Magyarország a pálinka-csajok-kemény rock hármassága, akkor Horvátország mi lenne?
Rakija-kemény csajok és rock.

Pár szó rólatok: kik vagytok, hogy kerültetek össze?
Huhh, nehéz. Egy szó, mint száz, mind a zenén keresztül kerültünk össze. Amúgy pultos, pszichológus, játék tesztelő és rádiós bemondó vagyunk, akiknek még így is marad idejük, hogy a zenekarunkat nyomjuk és feszegessük a határainkat.

Ha egy-egy szóval jellemeznéd a három lemezeteket, mik lennének azok?
Az első: éretlen, második: ellentmondásos, harmadik: rövid.

A legutóbbi lemezeteken (Try Mandarin) előkerül néhány érdekes téma; pokol, Bábel, istene, stb., miért?
Semmi extra, csak szeretem a mitológiát, csak úgy, mint mások. A dalszövegek nagy hangsúlyt kapnak a zenénkben, az enyémben legalábbis biztosan.

Ki az “ő” és ki Pablo?
Ezt nem kéne elárulnom…

Klubkoncert vagy fesztivál?
Klubkoncert, egyértelműen. Sokkal bensőségesebb és fülledtebb. Félre ne érts, nagyon jó fesztiválokon játszani, de semmi sem fogható egy sold out klubbulihoz.

Mik voltak az eddigi legcsillogóbb pillanataitok?
Őrület jó volt játszani Svédországban és Norvégiában, remek klubok és koncertek voltak. Meg, persze, a Clutch és a Karma to Burn előtt játszani, na, ezek iszonyat jók voltak. Vicceset is? Egy koncert alatt behánytam, beszartam és elájultam. Én viccesnek találom.

Apeyékkel mi a szitu?
Ez lesz az első közös bulink. Pár éve egy cimborám mutatta, azóta kábé mindenkit csesztetek, hogy hallgassa meg, és imádják. Szóval, elég jó lesz együtt. Az egyik cimborám foglalta be őket a KSET-en Zágrábban, és ennyi. Nagyon bírom őket.

Ha csak egyetlen dolgot csinálhatnál Budapesten, mi lenne az?
Még egy koncertet, az biztos.

Décsy Eszter

She Loves Pablo a facebookon

Megosztom.

Comments are closed.

Mielőtt másnak is eszébe jutna…

Kövess minket facebookon!