Archív

Jó ideje vadásztam már arra az együttállásra amihez tegnap este volt szerencsém; a tiszteletbeli magyar blues-atya, Ripoff Raskolnikov, és a fiatal, friss, mélyreható Terra Profonda egy színpadon.

Bevallom, egy éve még csak Raskolnikov miatt álltam volna a színpad előtt izgatottan, ám azóta megismertem az estét nyitó, szárnyát bontogató, éppen első lemezére készülő Terra Profondát. Valami egészen különleges és mély ez a bluesos-bluesrockos zenei jelenség, ami a trióból kijön, és a hátterük sem mindennapi, amiről nemrég egy interjúban meséltek nekem. Ott sok szó esett az előadásmódjukról is, és borzasztó kíváncsivá tettek.

IMG_0958

A dalok egy részét ismertem, és vártam is, érdekelt, hogyan hat. Hát, hat, az biztos! Érdekes és izgalmas volt az élő megszólalás, hallható és érezhető, hogy kívül-belül ismerik és érzik a hangszereiket. A sokszor repetatív és sötét dallamok odaszögezik az embert a színpad elé, és nagyon hamar megteremtették a kellő atmoszférát. Ahogy elmondták, a színpadi jelenlétükben van egyfajta szertartásosság. Vincenzo (ének) egy helyen állva is bemozogja a terét, az előadásmódja jól kigyakorolt (nem tudott nem eszembe jutni Jim Morrison) és tudatos, és épp ettől egy kicsit művies. A “szertartásos” jelleg számomra pont ezért nem is ebben jelent meg, hanem a zenében, az ugyanis nagyon behúz, mélyre abba különös, izgalmas stíluselemekkel teli világba, ahonnan építkezik. Mindezekkel együtt nemhogy nem csalódtam, hanem többet, mást kaptam a vártnál, és csak még jobban várom, hogy elkészüljön az a bizonyos lemez. Becsszó, nagyon élveztem a koncertet! :)

A klasszikusabb, ízes bues vonalán Ripoff Raskolnikov igen közel áll hozzám. Zenéjével valamikor 2004-5 tájékán találkoztam először, a paksi GasztroBlues fesztiválon, pedig akkor már nagyjából 15 éve járogatott Magyarországra koncertezni. Népzenéért és Dylanért rajongó utcazenészből lett Európa szerte ismert blues-zenész, és bár állampolgársága még mindig osztrák, legtöbb idejét nálunk tölti. Zenekarával alkalmanként együtt zenél Kiss Tibivel, Varga Liviusszal és Ian Siegal-lel a Braindogs-ban (Tom Waits feldolgozásokat játszanak), de rendszeresen játszik olyan magyar és külföldi zenészekkel, mint Pribojszky Mátyás, Little G Weevil, Big Daddy Wilson, Chuck LeMonds, és még sorolhatnánk.

IMG_1018

Tegnap este bekészítették a kisszéket, fények le, és egyből az egyik nagy kedvencemmel, az Ain’t Nothing Sadder-rel kezdtek. Ezen a ponton meg kell jegyeznem, hogy a nálam legalább tizessel érettebb közönség arca a másodperc tört része alatt felderült, ahogy egyébként az enyém is. A két koncert között, még ha vannak is közös pontok, éles volt a váltás. A Profonda zenéje mély és súlyos, Raskolnikové tökös, élettel teli európai blues. Nemcsak megtáncoltatta, szinte megőrjítette a közönséget, valami olyan történt ott a színpadon és az egész teremben, ami a legjobb koncertre jellemző. Cseppenként adagolta az ízes zenét, és ahogy a zenészek is egyre jobban belelendültek, úgy rántottak magukkal egyre több és több embert. Zseniálisan válogatták össze a dalokat! Aztán jött egy ráadás is, ami, és ilyet már régóta csak alig látok, nem a szokásos “kamuból lemegyünk mert úgyis visszajövünk” érzetű ráadás volt, hanem rendes, igazi, nagyon visszatapsolt extra, ráadásul olyan tökösen, amit a legtöbb fiatal zenekar megirigyelne. De ez még nem volt elég, annyira nem akart hazamenni senki sem, hogy még egy ráadást is kaptunk, vérbeli, zsigeri örömzenélést, ami, azt kívántam, tartson hajnalig!

Décsy Eszter

Megosztom.

Comments are closed.

Itt zöldebb a fű és kövérebb a tavasz.

Iratkozz fel, hogy ne maradj le semmiről!