Archív

Évek óta kaptam az ívet, miért nem voltam még egy Middlemist Red koncerten sem. Ez jogos és többször is közel voltam hozzá, de mindig háttérbe szorult. Most viszont nem lehetett megkerülni a dolgot. Első alkalommal hallhattam tehát élőben őket, és a Várkert is teljesen új volt még nekem, ráadásul a zenekar is első önálló koncertjét tartotta Szegeden.

IMG_4653

A februári esték hidegebbik részéből bőven megkaptuk a magunkét, ahogy a Tisza szomszédságában a Várkert után kutattunk. A keresgélés sikerrel járt, a látvány pedig mindennapinak semmiképp sem nevezhető. Igazán hangulatos helyről van szó, vizuális élmények terén elégedettek lehettünk. Ahogy odaértünk, előzenekarként a Pons szórakoztatta a korábban érkezőket. Róluk érdemes tudni, hogy a 2016-os Kikeltető alkalmával kerültek komolyabban a köztudatba, ahol az elődöntőig jutottak. Az ekkor még erősen foghíjas sorok között figyeltem a srácokat, a lelkesedésüket nem vitathattam el. Néha mégis kicsit íztelen zenéjüket kóstolgattam, ahogy fejbe kólintottak egy dallal, amin elmondásuk szerint, már évek óta dolgoznak. Talán ez is érződött rajta, de ezzel, illetve az utolsó dallal tényleg megfogtak.

Nagyjából húsz percnyi szünet következett és mialatt megtörtént az átállás, a Várkert is megtelt a pszichedelikus, indie és alternatív rockzene rajongóival. Az emeletről lefelé sietve épp megérkeztem arra, ahogyan a technika csődöt mondott az első dal során, a színpad pedig sötétségbe borult. Nem sok várakozás után a srácok lenyomták a Drifter in the Darkból kimaradt részletet és lényegében elkezdődhetett az este. Az új albumról (kritika itt) szinte mindent hallhattunk, ment az Evermore is, amivel korábban nem voltam megbarátkozva, most mégis átjött. Nagy buli volt a Perfectly Blue-ra is, az egyértelmű kedvenceim a tavaly megjelent lemezről viszont az Illuminair és a Mellow kettőse, amikben most sem csalódtam. A régebbiek közül ki nem maradhatott az Animal, rendkívül hangulatos, fülbemászó dal. Hallhattuk még a Sundowner-t, az Alas-t és a Single Switcheroo-t is a korábbiak közül. A koncertet nem is lehetett mással lezárni, mint a Multicoloured Drive-val. A dal végére Soma már a színpad feletti galériában kötött ki, onnan üvöltötte ránk az utolsó sorokat.

_SAM5755

Mindenki elégedett lehetett, nagyon jó bulit csináltak a srácok, és ahogyan hátunk mögött hagytuk a technikai malőrt az elején, azonnal érződött, hogy mennyire határozott jelenségek mozognak előttünk a színpadon. A biztosra menvén nem készültek visszatapsra, de a közönségre sem lehetett panasz, kiszolgálta egymást a két fél ezen az estén.

Az esemény záróhangjait pedig az Ellenpont név alatt működő duó formáció ültette el a fülekben. Nagyon sokféle zenei irányzat elemeit ötvözték a lemezlovasok, Ryan és Blanco. A közönség viszont ekkora már az élményektől (és minden mástól) részegen hazafelé vette az irányt vagy maradt még esetleg táncolni néhány dallam erejéig. Újra a fagyos levegőn viszont arra gondoltam, hogy szükség lenne még több ilyen estére Szegeden.

Salvai Ádám
fotó: Elephant Studio – Takács Borisz

Még több Middlemist Red itt

Grand Café Várkert a facebookon
A koncertet a Molmfesztivált is szervező Wemsical Serbia hozta össze, kövessétek őket facebookon!

IMG_4664

Megosztom.

Comments are closed.

Itt zöldebb a fű és kövérebb a nyár.

Kövess minket facebookon!