Archív

A 2015-ben alakult hangulatos soulos jazzes zenét játszó Shaibo tavaly készült el első kislemezével. A Corallium nagyon tudatosan összeállított kislemez, szép indulás a zenekartól. Most csütörtökön játszanak majd a következő Ten Years Before bulin, ennek kapcsán beszélgettünk a zenekar énekesnőjével, Sziget Zsófiaval.

Egy toldis koncerten találkoztunk veletek először. Már akkor is szembetűnő volt, ahogy a körülötted lévő emberekkel bánsz. Honnan ez az érzék, hogy ennyire könnyen megtalálod a közös hangot bárkivel?
Zsófi: A dolog nyitja azt hiszem, az extrovertáltságomban rejlik. Nagyon szeretek kapcsolatot teremteni a körülöttem lévőkkel. Éppen ezért a zenekari ügyeket én intézem, én tartom a kapcsolatot a külsősökkel, szervezőkkel, stb. Amolyan apró managerként is működöm.

A zenekart is kvázi te verbuváltad össze, mára pedig egy családot alkottok. Mi ebben a legnagyobb előny és hátrány?
Zsófi: A legnagyobb előny, hogy együtt tényleg otthon vagyunk, nincsenek tabuk, nincsenek gátlások, vagy ha mégis, azokat együtt leküzdjük. Biztonságos háló az egész, ami mindig ott van, amikor egyikünk éppen zuhan. „Legnagyobb hátrány”? Olyan nincsen. Inkább tükör van, ami iszonyú kemény tud lenni. Éppen az őszinteség és a tabunélküliség teszi ezt is lehetővé, hogy a másik tükrében meglátjuk magunkat, azokat a tulajdonságokat, amiket nem szeretünk magunkban és nincs kecmec, ezeken dolgozni kell.

Egy korábbi interjúban elhangzott, hogy messze vagytok még az önazonosságtól, éppen ezért nem is határoljátok be a zenétek stílusát, mert a zene nyelvén találjátok meg magatokat. Most hol tartotok az önismeretben?
Zsófi: Van ez a sokat használt mondás, miszerint „az út a cél”. És tényleg. Sokszor közeledünk, vagy éppen távolabb kerülünk saját magunktól. Erre a legnagyobb befolyással az bír, hogy mennyire foglalkozunk egyenként saját magunkkal, a lelkünkkel, testünkkel. A legfontosabb pedig nem az, hogy most épp hol tartunk ebben, hanem, hogy lépésenként miket éltünk át, legyen az a lépés előre, vagy hátra.

Szinte havonta hoztok ki új dalokat, most márciusban a Glaciers-t fogjátok kiadni. Meséltek egy kicsit erről a dalról?
Zsófi: Ennek a dalnak a vázát decemberben írtam, nem sokkal azután, hogy megismertem egy nagyon-nagyon zárt fiút, és az ő jelleme megihletett. Ez egy szerelmes témájú dal, ahol a vezérszál egy hasonlat: az emberi kapcsolatokat a gleccserekhez mérjük. Nagyon sok kapcsolat megy tönkre azért, mert az egót nem tudjuk félretenni és tartjuk magunkat a végtelenségig, de ha a jég olvadásnak indul, akkor óriási dolgokat élhetünk át. Erről szól a Glaciers. :)

Honnan jön az a folyamatos minőségi ihlet, ami miatt havonta hoztok ki újat? Szerintetek mi a termékenység kulcsa?
Zsófi: Ahhoz, hogy megszülessen egy szám vázlata, lecsendesülésre van szükségem, időre magammal, hogy emésztgessem a közelmúlt eseményeit és az általuk kiváltott érzéseket. És ekkor jönnek az ötletek, amiket legtöbbször Nyitivel (bass) dolgozunk ki. Ha kész egy váz, azt megmutatom a zenekarnak, és, hogy együtt mit és mennyi idő alatt hozunk ki belőle, az attól függ, hogy éppen milyen állapotban vagyunk. Tehát, ha egymásra vagyunk hangolódva és érezzük azt a BIZONYOS „flowt” akkor néhány óra alatt megszületik egy szám, (lásd: Ariel) de van, amikor próbákon át küzdünk egy számrésszel.

A Corallium című albumotokon 5 dalt sorakoztattok fel, különösen tetszenek azok a hangzások, amelyekben Bence csatlakozik hozzátok fúvósként. Terveztek állandósítani egy fúvóst?
Zsófi: Mi Bencéhez nagyon ragaszkodunk. Amíg szívesen játszik velünk, ilyenen nem gondolkozunk.

Hallgassátok meg a lemezt itt!

Az EP a PLUTO Sound gondozásában jelent meg, milyen volt a közös munka?
Zsófi: Huszár Kristóf a legsegítőkészebb kolléga, akivel eddig találkoztam. Írt, hogy szívesen segít nekünk a streaming oldalakon való megjelenés kapcsán. Átküldtük az anyagot és ő intézett mindent. A mai napig nem tudom, hogy működnek ezek az internetes platformok, úgyhogy ezért végtelenül hálás vagyok neki!

Nemrég koncerteztetek a Kéknyúllal a Kuplungban, ráadásul nagyon jó feedbacket kaptatok a koncertről. Nektek milyen élmény volt?
Zsófi: Rengeteget készültünk arra a koncertre, mind próbák, mind reklám terén és igazán csak a koncert után tudtunk megérkezni, hogy oké, mi most a Kéknyúl előtt játszottunk és ez nagyon nagy megtiszteltetés. Az egész egy késleltetett, de nagyon pozitív töltésű folyamat volt.

Milyen környezetben játszotok legszívesebben?
Zsófi: Induló zenekarként még nincs túl sok tapasztalatunk, eddigiekben csak klubkoncerteket adtunk, de a nyár végére néhány fesztiválfellépéssel is gazdagabbak leszünk.

Ti mit tapasztaltok, milyen lehetőségei vannak ma egy feltörekvő zenekarnak? Mik a legnagyobb előnyök és hátrányok?
Zsófi: Nekem személy szerint nagyon nagy kihívás reálisan gondolkozni, ezért eléggé derűlátónak mondanám magamat lehetőségek terén. Úgy gondolom, hogy arra vagy képes, azt érheted el, amit elhiszel magadról. A legnagyobb előny, ami jellemez egy fiatal zenekart az a frissesség és a lelkesedés. Legnagyobb hátrány pedig a lelkesedéshez elengedhetetlen naivitás, hogy feltétel nélkül adjuk oda magunkat a zenénknek és ezzel a hallgatóknak.

A koncert 9-én a Mikában, részletek itt, ott találkozunk!

Kérdések: Ten Years Before
fotó: Komróczki Diána

Shaibo a facebookon

Megosztom.

Comments are closed.

Tél van, rock & roll, és…

…iratkozz fel, hogy ne maradj le semmiről!