Archív

Vérbeli eastern, pusztasági betyárkodás, sikamlós “szerelmi” szálak, röpködő golyók és bajuszpödrés. Cserna-Szabó András 2015-ös betyáros kisregénye az egyik nagy kedvencem volt, pödörtem volna rá a bajszom én is, ha lenne. A hírhedt betyár, Rózsa Sándor sztorija amolyan “tarantionósan”-népmesésen kelt életre a lapokon, február végén pedig műsorra tűzte a Jurányi Inkubátorház a k2 társulatának Sömmi adaptációját.

A történet főhőse, Veszelka Imre, “a legszöbb paraszt”, Rózsa Sándor cimborája és legnagyobb betyártársa meséli el kettejük történetét, megismerkedésüktől a végzetig. A színtér a véráztatta 1800-as évek közepének alföldi pusztasága, magyarosan robin hood-os igazságszolgáltatással, népmeséinkből megelevenedő ördöggel, egyenes úttal a pokolba. A regény maga nem csak leporolt egy már többször elmesélt történetet a nagy betyárról, hanem mai és szögedi szájízzel mond el sorstörténeteket, remek csomagolásban. Hosszú mondatfolyamokba burkolt brutalitás, kegyetlenség, bosszú és szex. Mindenképpen érdemes elolvasni, itt írtunk róla bővebben.

A regény hosszú és epikus mondatfolyamai, monologizáló szerkezete miatt nehezen tudtam elképzelni, hogy ezt hogyan fogják színpadra vinni. A k2 társulatot az elmúlt években az egyik legígéretesebb színházi társulatnak tartják, és ez adott némi bizalomra okot, bár sajnos ezelőtt még nem láttam őket. A darabot Hegymegi Máté rendezte, aki leginkább a mozgásszínházi műfajban jártas, sejthető volt, hogy ilyen elemek is lesznek benne. Borzasztóan kíváncsi voltam, mit hoznak ki a regényből.

“Az előadás olyan fiatalokról szól, élükön Rózsa Sándorral, akik az őket körülvevő „sömmiből”, a magyar pusztáról indulva, lehetőségek hiányában a betyár létbe kényszerülnek. Látok párhuzamot azokkal a körülményekkel, amikkel nekünk is szembe kell néznünk ma itthon. Mindezt egy olyan társulattal hozzuk létre, akik keresik a lehetőséget, hogy színházat csináljanak, egy független társulatot próbálnak működtetni egy olyan helyzetben, ahol a finanszírozás is szinte „sömmi”.” – mondta Hegymegi egy interjúban.

Kellemes hétfő este, Jurányi kert, majd be a színházterembe, ahol a színpadon egyszerű díszlet várt: fehér vászon és egy acél gémeskút. Mindenki helyet foglalt, a teremben vak sötét lett, és maradt is. Meg a csend. Ebbe a fekete semmibe mesélte bele Veszelka Imre (Domokos Zsolt) testvére hűlő hullájának történetét, majd lassan világosodni kezdett, és ott állt a nagy betyár is, Rózsa Sándor (Horváth Szabolcs). Ez a kezdő sötét fura volt, de nagyon hatásos, ráadásul szépen keretezte a darabot, a végén ugyanis ugyanilyen fekete semmibe tűnik a színházterem. Díszletet gyakorlatilag nem használnak, csak a kutat, a fehér hátteret, néhány kalapot és hangszert, meg, persze, a saját testüket. Tetszett ez az egyszerűség, nagy fokú kreativitásra vall, és szerintem a nézők fantáziáját is jobban “megdolgoztatja”. Lenyűgöző volt, ahogy a darabban végig nagyon nagy szerepe van a testnek, a mozgásnak. Nemcsak kifejező elem vagy eszköz volt, hanem díszítő szerepet is kapott egy-egy mozdulat, melyekhez szervesen kötődött a háttérre vetülő árnyékok képe, az árnyakkal való játék. Nagyon tetszett, hogy nem folyamatosan történik valami, hanem a színészek meg-megmerevednek, élő-/állóképet alkotnak néhány ponton. Szintén nagyon élveztem, hogy a zenét élőben játszották a színpad mellé készített hangszerekkel, ráadásul maguk a színészek, a két Doors dalért pedig külön óriási pacsi, ütött rendesen.

A színészek egytől egyik nagyon tehetségesek, teljesen át tudtam érezni a karaktereket, még úgy is, hogy egy-egy színész váltogatta a karakterét. Tökéletesen eladták a figurákat. A két főhősünk, Domokos Zsolt és Horváth Szabolcs fantasztikusan játszott, de Piti Emőke, mint maga az Ördög nagyon eltalált figura volt, még engem is megkísértett, Boros Anna pedig a lepcses szájú asszonyokat és bujálkodó lányokat prezentálta bicskanyitogatóan hitelesen. Ismerem és szeretem az eredeti regényt, ilyenkor óhatatlan, hogy az ember össze ne hasonlítsa az átiratot. Hegymegi sokat húzott a regényből, de nemcsak a főbb pontokat, hanem a legjobb poénokat is benne hagyta. A narratívába is bele kellett nyúlnia, a hosszú monológok ugyan maradtak, de feszes, párbeszédesebb formára alakította. A történet lassú, de folyamatosan tartja a feszültséget, ezzel teljesen oda is szögezett a székhez. Nagyon szórakoztató és nagyon ügyesen felépített darab, alig várom, hogy újra megnézzem!

Még több Cserna-Szabó András itt
Még több színház itt

Décsy Eszter
fotók: Toldy Miklós

Játsszák: Boros Anna, Borsányi Dániel, Domokos Zsolt, Erdélyi Adrienn, Horváth Szabolcs, Mészáros Martin, Piti Emőke, Viktor Balázs
Rendező: Hegymegi Máté
Dramaturg: Bereczki Csilla, Gábor Sára
Jelmez: Kálmán Eszter
Díszlet: Fekete Anna
Zene: Rozs Tamás és a társulat
Fény: Kehi Richárd
Produkciós vezető: Erdélyi Adrienn

Megosztom.

Comments are closed.

A lájk felmelegít, és tele van C-vitaminnal.

Kövess minket facebookon!

 

 NOWmagazin.hu