Archív

Tegnap este megnéztük a Ten Years Before rendezvénysorozat legújabb eseményét, a feltörekvő zenekaroknak otthont adó Mika Tivadar Mulatóban. Ezúttal a befelé fordulós, önismeret kutatós, saját útját járó formációk kaptak teret a bemutatkozásra. Nagyon kellemes élményben volt részünk, az előadók egy varázslatos koncerttel ajándékozták meg a közönséget.

Az est első fellépője, Barkóczi Noémi neve ismerősen csenghet egy-két hazai projekt kapcsán, például MYGL-el is dolgozott korábban. A közös munkáról egy nemrég megjelent interjúban már beszámoltunk. Noémi stílusát leginkább az elmélyült jelzővel lehetne illetni. Az egy szál gitáros énekes-dalszerző öniróniával átitatott dalai a szomorkás, néhol kritikus, boncolgatós szövegvilág ellenére is álmodozós érzéseket keltenek. A múlt évben megjelent Nem vagyok itt c. albumot hallgatva kíváncsian vártam mennyi karizma lesz majd az élő megszólalás során, hiszen a szuggesztív előadás ebben a műfajban szinte elengedhetetlen. Nos, nem is kellett csalódnom, megvolt a kellő energia és a kisugárzással sem volt gond, ezúttal pedig zenekari kísérettel hallhattuk az eredendően akusztikus gitárral előadott dalokat.

sinco_tyb_170309mika_02

Noémi elárulta, hogy első alkalommal lépnek fel ebben a felállásban és ezt érezni is lehetett valamelyest a produkción. Kezdetben nem tudtam eldönteni, hogy melyik verzió lett volna ütősebb, erősebb a tegnap este folyamán; az egy szálgitáros előadás, vagy a mostani, zenekari bemutatkozás. Az az igazság, hogy néhol a csendesebb, letisztultabb, csak gitárkísérettel, hegedűvel előadott szerzemények nagyobb hatással bírtak a koncertteremben, vagyis jobban összhangba került a mondanivaló és a hangzás, illetve Noémit is ebben a felállásban éreztem erősebbnek, magabiztosabbnak. Egyértelmű, hogy az együttesnek (dob-basszusgitár-hegedű) ebben a formában még össze kell kovácsolódnia. Egyébként az ötlet a dalok ilyen jellegű átformálására előremutató kezdeményezés és a kivitelezés, a hangszerelés is jó úton jár. Noémi dalai pedig alapvetően egyéni hangvétellel bírnak, a stílusból fakadó nyilvánvaló hatásokat tekintve is, a szerzemények pedig egytől egyig kiválóan megszerkesztettek.

sinco_tyb_170309mika_21

Az est másik fellépőjével, a Shaibo formációval, vagyis a soulos-jazzes irányzat képviselőivel teljesen más vizekre eveztünk. Ahogyan magukat jellemezték, az undergroundon belül a populárisabb vonalat képviselik. Tegnap este nagyon hangulatos fellépésnek lehettünk szem és fültanúi. Egyrészt az egyes stíluselemekből ügyesen szemezgető, egyéni hangvételű szerzeményekkel ismerkedtünk meg, másrészt Szigeti Zsófi személyében a frontember szerepét teljes körűen betöltő énekesnőt láttunk a színpadon. Nem beszélve arról, hogy hangja magabiztosan, lemezminőségben szólt. Egyszóval, nagyon lazán tolták a srácok, valódi örömzenélést hallhattunk virtuóz zenészek tolmácsolásában. A belső útkeresés, kiteljesedés gondolata itt is felsejlik, mint Noémi dalaiban, viszont a pozitív kicsengés és az energiák áramlása vitathatatlan. Zsófi uralta a színpadot, összefogta az együttest és egyben el is varázsolta a közönséget. A zenekarnak egyértelműen sikerült kialakítani saját, egyéni hangvételét, a külső-belső harmóniát, úgy is mondhatjuk, hogy sikeresen vették az akadályokat.

Libus Ági
képek: sinco

Még több Ten Years Before cikk itt!

Megosztom.

Comments are closed.

Tél van, rock & roll, és…

…iratkozz fel, hogy ne maradj le semmiről!