Archív

Az észtek elvileg nyelvrokonaink, de nem beszélünk egy nyelvet, a Baltikum legfelsőbb csücskében élnek, az internet számukra lassan az erdőben is alapvetés, és a zene és annak szeretete kéz a kézben jár identitásuk kialakulásával, sőt, szabadságuk kivívásával. Az 1,3 milliós Észtországban, akármilyen picike, nemcsak az informatikában és a startupokban van a jövő, de a zenét illetően is egyre hangosabban szólnak. Kis észt zenei kitekintő az Észt Hét alkalmából.

Vendégcikk Nagy Kátya tollából, 
a Yestonia blog írójától

Maga az észt nép is az éneklésnek köszönhetően alakította, szilárdította meg identitását és vívta ki függetlenségét, ez volt az Éneklő Forradalom 1991-ben. A közös énekléseknek, kórusversenyeknek egyébként is nagy hagyománya volt az országban. Az első Dalosünnepet 1869-ben rendezték meg, a nemzeti ébredés idején, később pedig a Szovjetunió elleni tiltakozás egyik eszköze is lett; a kötelező dicsőítő énekek közé azért általában csak sikerült néhány olyan dalt is becsempészni, ami az összetartozás és a remény érzését adta a nép számára. A ’80-as években később titkon is létrejöttek éjszakai „dalosünnepek”, melyek az Éneklő Forradalom magját vetették el.

Így nem csoda, hogy akkora hagyománya van Észtországban a kóruszenének, de a komolyzenében is „nagyhatalomnak” számítanak, Arvo Pärt a legtöbbet játszott ma is élő zeneszerző is észt.
Az észtek – akárcsak az északi népek – nagyon közel állnak a természethez, az ország nagy részét is csodaszép erdők borítják, a természet szeretete pedig a zenén keresztül is megtapasztalható. A folk színtér meglehetősen erős, köszönhetően ez a Viljandi Kultúrakadémiának (Viljandi egy észt város, zenei akadémiájáról olyan tehetséges zenészek kerültek ki, mint például a hozzánk szinte hazajáró Argo Vals), ahol a ’80-as évektől van népi hangszeres szak, a népzene pedig nem egy vitrinbe zárt látványosság, hanem élő hagyomány. Éppen ezért nem félnek a tradicionális dallamokba egy kis csavart tenni, az innovatív folkra pedig külföldön is rákaptak, mint például Maarja Nuut történetmesélős, loopokkal díszített hegedűjátékára vagy a Trad.Attack-ra, akik szintén napjaink frissességével közelítenek a népzenéhez.

Napjainkban azonban nemcsak a klasszikus vagy a folk színtér felől szűrődnek ki friss hangok Észtországból, hanem egyre több észt előadó tudhat magáénak jelentős nemzetközi sikereket, Magyarországon is egyre többen fordulnak meg. Hova tovább, az idei Észt Héten négy zenei fellépő is lesz: a bájos jazzes ihletésű folkos Veerbarium, a bicikliküllőből és fába vert szegekből is hangszert varázsoló Silver Sepp, valamint az I Wear*Experiment és az Elephants From Neptune. Utóbbi kettő immáron visszatérő vendég nálunk, mindkét zenekar  harmadjára játszik Budapesten a Mamazone és az Észt Intézet együttműködésének köszönhetően, ám ezúttal a fővároson kívül Pécsett, Debrecenben és Győrben is fellépnek. Az I Wear*Experiment tagjai táncos, filmszerű elektro-popos dalaival a legjobb debüt albumnak járó díjat vihették haza az Estonian Music Awardson, turnéztak Koreában, de felléptek a BUSH-on is, sőt, az előző észt elnök Toomas Hendrik Ilves (akit gyakran rock and roll elnökként emlegettek, ugyanis a könnyűzene nagy pártolója, még egy válogatás lemeze is jelent meg) pár éve karácsonyi üdvözlőlapjához is az ő zenéjüket használta. A trió március 16-án játszik a Kuplungban, egy nappal később pedig a tökös rock and rollban utazó fenegyerekek, az Elephants From Neptune zúz majd ugyanott, akik Oh no című friss lemezükkel érkeznek.

Emellett mindkét banda külföldi sikereit építgeti, de közel sem ők az egyetlenek. Az elektronikus színtérről például NOËP nevével találkozhatunk hamarosan, aki tavaly Spotify-ról futott be Rooftop című dalával. Rá végül a svéd Sony is lecsapott, a januárt pedig az Eurosonicon kezdte.

Tommy Cash Winaloto című dalára és annak érdekes, kicsit kedélyeket borzoló, de mindenképpen zseniális klipjére, ironikus szövegeire és az általa képviselt sajátos poszt-szovjet hangzásra és megjelenésre is rákaptak az internetezők. Az Adidas melegítős észt rapper elsőre teltházas bulit adott a Dürer Kertben, március 25-én pedig – szintén az Eurosonic után – máris visszatér.

Ám közel sem ők az egyetlenek, akikre figyelem vetül mostanság. Ott van például a jelenleg Londonból munkálkodó Iiris, akit álmodozó zenéje és tekintete miatt nem egyszer illettek az „észt Björk” jelzővel, vagy Kerli, aki rágógumi goth dallamaival a Billboard 200-as listájára is bekerült. Az énekesnő sok évnyi Amerika után végül tavaly hazatért, beköltözött egy faházba az erdőben és megírta Feral Hearts című lemezét. Kerli az egyik legismertebb észt sztár, ismertségét pedig a VisitTallinn nevű észt turizmussal foglalkozó oldal is az ország népszerűsítéséhez használja.

És ha már a helyi sztároknál tartunk ne feledkezzünk meg az Ewert and The Two Dragonsról, akik egyre kevésbé szorulnak bemutatásra, a csapat szinte az áttörés szimbólumává vált országukban. Ők egyébként 5 év után ismét koncerteznek Budapesten is a Tavaszi Fesztivál részeként. Az indie-folk négyes második, Good Man Down-ra keresztelt albumával letarolta a helyi rádiókat. A zenekart az Észt Zenei Díjátadón 2012-ben öt kategóriában jelölték és mind az öt díjat el is vitték, név szerint „a legjobb zenekar”, „legjobb videó”, „az év dala”, „a legjobb rock album” és „az év albuma” elismeréseket. Az album megjelenése évében a legtöbbet eladott lemezé vált Észtországban, ezzel az ország történetében a negyedik legtöbb példányszámban elkelt lemezzé vált. Emellett a zenekar 2011-ben a Tallinn Music Week, Skype „Go Change The World” nevű elismerést is hazavihették, két évvel később az European Border Breakers Awards-ot is megkapták, mint a legjobb új zenei produkció Európában. Ewerték harmadik lemeze, a Circles már az amerikai Sire gondozásában (a kiadó a Warnar Bros. Records disztribúciójában van) jelent meg, tavaly pedig először töltötték meg a tallinni arénát. Ilyen méretekig csak nagyon kevés helyi előadó jut el. Az Ewert and The Two Dragons azonban már csak azért is fontos mérföldkő az észt könnyűzenében, mert sikereik hatalmas motivációt jelent a többi zenekarnak, példaként szolgálnak nekik, hiszen korábban rock zenekar Észtországban a határokon túl nem tudhatott magáénak ilyen eredményeket.

A növekvő külföldi sikerek mögött a Tallinn Music Week áll, ami egy zeneipari konferencia és showcase fesztivál. Kitalálója, Helen Sildna sok évnyi promóteri munka után alapította meg a fesztivált, amikor arra lett figyelmes, hogy bár rengeteg izgalmas helyi zenész és zenekar van, mégsem figyel fel rájuk senki a határokon túl. Észtország viszonylag fiatal állam, a Szovjetunió összeomlásáig kiestek a szabad piaci áramlásból és a cenzúra sem igazán segítette a művészeket. Viszonylag sok időbe telt, mire a Szovjetunió felbomlása után a nyugati zenekarok hajlandóak voltak megállni a Baltikumban is, és amúgy sem dúskált a három ország a nyugati hatásokban. Kivéve Észtország északi része, ott ugyanis a szovjet időkben is fogni lehetett a finn tévét és rádiót, az ott elkapott zenei hatások pedig pozitívan hatottak a muzsikájukra. Úgy tartják, ennek is köszönhető, hogy ilyen jó és innovatív az észt zene.

A TMW, ahol egyébként idén tekintélyes méretű magyar delegációval a HOTS is képviselteti magát, de fellép a Blahalouisiana és a Kéknyúl is, az elmúlt nyolc év során a legnagyobb beltéri showcase fesztivállá, sőt, most már városi fesztivállá nőtte ki magát Észak-Európában, misszióját tekintve sikeresen irányítva a reflektorfényt a helyi előadókra. A fesztivál mellett a pár éve létrejött Music Estonia egész évben az észt zene promótálásában, észt zenekarok külföldi koncertezésében nyújt segítséget. A Music Estoniát bár támogatja az Európai Regionális Fejlesztési Alap, 31 tagszervezete között azonban kiadók, menedzsmentek, publishing cégek és ügynökségek is vannak, akik tagdíjat fizetnek, amelyért cserébe különböző szolgáltatásokat vehetnek igénybe, pl. ők szervezik a showcase fesztiválokra a delegációt is. A Music Estonia a kezdetektől fogva ugyanazzal a szakember gárdával jelenik meg a konferenciákon, akik hitelesen és egységesen képviselik az észt zenét és építettek ki fontos kapcsolatokat. A hosszú és állhatatos zeneipari munka és összefogás pedig úgy fest, lassan meghozza gyümölcsét számtalan kaput nyitva ezáltal az észt művészéknek.

Észtország egyesek szerint az új Izland, változatos, helyenként őrült zenéi és gyönyörű tájai magára vonják a figyelmet, zenéjüket hallgatva pedig mintha most is lenne egy titkos rádiójuk…

Nagy Kátya

A Yestonia blogot itt találjátok
Vagy kövessétek facebookon

Megosztom.

Comments are closed.

Mielőtt másnak is eszébe jutna…

Kövess minket facebookon!