Archív

Hanula Zsolt Péter mélyre ásott az online marketing fertőjében és úgy döntött, pornós múltját is felhasználva regényírásra adja a fejét.

A pornós múlt valójában átmeneti film vágásos munka volt, a fertőben pedig nem nyakig, csak úgy kellemesen derékig merült el, ellenben az első könyvéből (A fiúk nem sírnak, 2013.) is ismert cinikus humorával egy újabb karaktert formált és vetett papírra, ezt pedig apránként unortodox irodalmi módon, blogformában bocsájtja bele az éterbe hétről hétre. A különleges regényformáról és a hazugságok szépen szőtt hálójáról magával a szerzővel, Hanula Zsolt Péterrel beszélgettem.

Mikor pattant ki a fejedből a Céges blog ötlete, és mióta dolgozol rajta?
Már több mint egy éve megvolt az első néhány fejezet, akkor még egy teljesen más ötlet volt, de rájöttem, hogy abba az irányba nem tudok elmenni. Úgy tavaly november környékén határoztam el, hogy ez lesz a formája, visszamenőleg is hozzáigazítottam a szöveget, merthogy más hangnemet igényel egy blog, még ha nem is igazi blog. Fel kell venni a blogok stílusjegyeit, ezért is vannak benne vizuális elemek; ki kell emelni sorokat, játszani a tördeléssel, színes-szagos képeket és animációt beletenni. A szövegeket januárban kezdtem posztolni. Egyébként nem vagyok nagyon kísérletező típus, ha szöveget írok, akkor az szöveg és semmi más, de így, ebben a formában ez szükséges, ez is csavar rajta. Reflektál a központi kérdésre: mi a valóság, mi igaz, mi hazugság.

Mennyire viszi el a fókuszt a szövegről, hogy képek, kiemelések vannak benne? Ennek szépirodalmilag is van jelentősége?
Ez is egy ilyen álbulvár hírportálfogás. Kattintásvadász címeket adok és olyan mondatokat emelek ki, amiről azt gondolom, hogy megakad rajta az ember szeme. De bízom benne, hogy ha ez mind nem lenne, csak a tördeletlen szöveg, az is megállja a helyét. Így is dolgozom egyébként, először megírom a natúr szöveget, bemásolom a blogposztba, és utána kezdek el a kiemeléseken gondolkozni.

Január óra posztolod heti két megjelenéssel, folyamatában íródik a szöveg, vagy előre dolgoztál vele?
Jó másfél hónapos előnyben vagyok magamhoz képest. A történet váza olyan fél évre elegendő, olyan 140-150 flekknyi szöveg van tervezve, ez mindenképpen meg is lesz. Azt már tudom, hova fog kifutni. De sok függ a reakcióktól is, hogy rákapnak-e az olvasók, milyenek a visszajelzések. Van egy váz és egy befejezés, de Hollywoodban is úgy csinálnak blockbustert, hogy ha úgy alakul, bármit lehessen folytatni. Ha a tömegek azt akarják, és lesz petíció meg minden, lehet duzzasztani.

Szigorúan tartanod kell magad a heti kettőhöz, de mi van, ha megszorulsz a sztorival? Ez nem frusztrál?
Hát hogyne frusztrálna, ezért hagytam magamnak ezt a bő másfél hónapos előnyt. Van egy szigorú menetrendem, de azért elcsúszom néha. Számítottam is erre. Azért is jó ez a folytatásos regényforma, és azért nem is vártam meg, hogy befejezzem az egész regényt, mert így kötelezve érzem magam, ez egy hajtóerő, ahogy a határidő is jó motiváció.

“Érdekel a marketing? Minket nem igazán. De a pénzt szeretjük.”

A sztori díszlete egy online reklámügynökség, mennyire merítesz saját tapasztalatokból e téren?
Azokat a kliséket kerülni akartam, hogy író vagy újságíró legyen a főszereplő, túl gyakori választás. Az online reklámügynökség rímel arra, amiről szó van. Jól összejött ez az egész, a témám a valóság kontra médiatorzítások, ennek pedig a facebook és az online média nagyon jó terepe, a legtöbb hülyeség, hazugság táptalaja.
Persze, az ötletek a valóságból jönnek, valóságmagok, amiket aztán elkezdek kiszínezni, kibontani. A lényeg, hogy élvezhető, jó szöveg kerekedjen belőle. Fontos, hogy legyen autentikus, hogy a szakszavak legyenek hitelesek, ne csak kiwikipédiázzam, hanem ismerjem is igazán.

Online felületek, reklámügynökség, ezek azért sztereotip példák a álságosságra, de célod is, hogy valamiféle kritikát megfogalmazz ezekről a jelenségekről?
Nem. Olyannyira nem, hogy a főszereplő, aki elmeséli ezt az egészet, az teljesen nyugodt szívvel, nyugodt lelkiismerettel belesimul ebbe az egészbe. Könnyebb elfogadni egy hazug világot, mint utánamenni a valóságnak. Ez maximum az egyén kritikája. De nincs kritikusi szándékom, csupán felmutatni, hogy ilyen ember is van, aki így látja a világot, anélkül, hogy megemelkedne a pulzusszáma.

A főhős egy 30-as éveiben járó mocskosszájú nihilista. Miért ilyen karaktert választottál? Menőbb antihősökkel dolgozni? A jó karakter már nem éri el az ingerküszöböt?
Szeretem az ilyen típusú embereket, tudok rajtuk nevetni, és szerintem más is tud. Azért kell egy negatív hős, mert így tudom megmutatni ezt az embertípust, de szerintem kockázatos is. Jobb, ha tud azonosulni az olvasó a főszereplővel. Ugyanakkor azért is tudok az ő hangján megszólalni, mert korban hasonlók vagyunk, a munkám is hasonló, ezeket a tulajdonságokat én adtam neki magamból, de remélem azért nem vagyok ilyen, csak amikor nagyon haragszom a világra. :)

Némi pornóval indul a sztori…
Az csak az előjáték. :) Ha valóságtorzításról beszélünk, a pornó nagyon alap példa: mindenkinek nagy farka, nagy melle van, olyan dolgok történnek ott, ami egy hétköznapi hálószobában nem úgy zajlik. Ez jó kiindulópontnak tűnt, és egy kis előélet a karakternek. A negyedik fejezet/poszt, az, ahol elmegy a cég állásinterjújára. Sokáig gondolkodtam, hogy ott kéne kezdeni, a valódi sztori ott indul be.

Dolgozol egyébként kontrollcsoporttal vagy szerkesztővel, mielőtt a szövegeket publikálod, vagy teljesen egyedül csinálsz mindent?
A nagyon korai verziót, még amikor nem is blog volt, elküldtem pár szakmabelinek, akkor kaptam néhány nagyon hasznos véleményt, de azóta egyedül csinálom.

Ha elkészülsz a történettel, megvan az a 150 oldal, vége a sztorinak, tervezed esetleg, hogy hagyományos könyv formájában, vagy valamilyen egyéb formában megjelenteted egyben?
Ha igény van rá, akkor mindenféleképpen. Ebből a blogformából nyilván nem ez jön le, de tök konzervatív vagyok, még eBook olvasóm sincs. Nem akarom ezt túlmagyarázni, de papírkönyvet szeretek a kezembe venni, azt veszek és kölcsönzök, antikváriumokba járok, úgyhogy persze, örülnék neki.

A címválasztással mennyire vagy elégedett?
A cím ugye Céges blog. Ha valaki esetleg nincs ebben annyira otthon, ez egy műfaj, egy marketingeszköz, a cégek csinálnak céges blogot. Ez a fogalom. Ez is egy ilyen inside joke, értelmes ember ilyen címet nem ad a céges blogjának.

Nem félsz attól, hogy pont ettől a blogformától a szépirodalmi körökből ki fog szorulni?
Hát, nem tudom ennél jobban hogyan tudnék kiszorulni a szépirodalmi körökből. :) Nem félek. Legyünk bátrak, csináljunk egyedit, kísérletezzünk. Tavaly nyáron írtam egy hat posztból álló zombiparódiát, amivel kipróbáltam ezt az egész blogregényt, abban már direkt úgy gondolkoztam, hogy egy-egy beszúrt GIF is reflektált a szövegre, vagy csak együtt lehetett értelmezni a szöveget a vizuállal. Bár az csak egy nyári komolytalankodás volt.

Képek, gifek, mémek a Céges blogban is vannak, de ezt kiegészíted a facebookon egyéb tartalmakkal is. Ez sem egy hagyományos szépirodalmi struktúra. Erre hogy reagálnak, tényleg hozzátesz a szöveghez?
Mindenképp. Képzeld úgy, mint a DVD extrákat. Van egy olyan modell az online marketingben, hogy ha el akarsz adni valamit, van a terméked, és csinálsz egy blogot, ami kapcsolódó témákról szól, tehát tartalommarketinget csinálsz. Nyilván annyi csavar van benne, hogy a termék maga a szöveg, tehát igazából az én célom az, hogy olvassák el. Tehát semmit nem fogok eladni, nincs vásárlás, egy picit így meg van fordítva az egész, de azt gondoltam, hogy ha facebookon izgalmas tartalmakkal bevonzom az embereket, akkor egyúttal megkapják a terméket is, ami a regény maga. Meglátjuk, hogy mennyire bejövős ötlet.

A fiúk nem sírnak c. könyved 2013-ban jelent meg a FISZ-nél, és akkor nagyon sokat hallottam rólad, de az elmúlt pár évben prózaíróként, nem nagyon. Dolgoztál más szövegeken is ez idő alatt?
Keveset. Nem akarok a rendszeren kívül élő punk alkotóként megjelenni, de hát a self-made korát éljük, és most kipróbálom, hogy tényleg meg tudja-e magát csinálni az ember ezekkel a lehetőségekkel. Sok ötletem volt, sok mindenbe belekezdtem, de végül most jutottak ezek az ötlettöredékek odáig, hogy összeállt ez a koncepció.
Anno A fiúk nem sírnak bemutatójára elhívták a másik Hanula Zsoltot. Mennyire kevernek titeket?
Jaj, hát nagyon, heti szinten. Csak miatta vettem fel a Pétert harmadik névnek. A Fiúk nem sírnak volt az első, ahol így jelentem meg, utána így írtam újságcikkeket és prózát is, de senkit nem tudtam megtéveszteni vele, ugyanúgy megtalálnak. :) Ráadásul azóta a helyzet még jobban súlyosbodott, mert a Hancu mostanában hasonló a témákat dolgoz fel, csak hát ugye ő oknyomozói újságíró-szemszögből, rengeteg leleplező riportot csinál, fantasztikusan jó a csávó. A legutóbbi bejegyzésem az egyik cikkére utal, ezt nem lehetett kihagyni, ez ilyen posztmodern vicc.

Olvassatok bele a Céges blogba itt!

Décsy Eszter

Megosztom.

Comments are closed.

Csak a lájk ad erőt

és mindent lebíró akaratot!

Kövess minket facebookon!