Archív

Matos Gergő korábban egyszemélyes zenei projektjét, az Isle of Man-t nagyjából az indulása óta figyelgetjük, első, 2015-ös kislemeze nagyon ígéretes kezdet volt, és azóta sem okoztak csalódást. Atmoszférikus, sötét elektronika, kellemes, lebegős basszusok, rendesen odapakolt dobok jellemzik a zenei világukat, ráadásul azóta igen erős trióvá fejlődött a projekt. Legutóbbi, Atmosphere c. lemeze két részletben jelent meg, többek között erről is, illetve a csütörtöki Ten Years Before koncertről is kérdezgettük Gergőt.

Két és fél éve kezdted az Isle of Man néven futó projektedet. Melyik az a munkád, ami legjobban jellemez téged?
Ez egy elég összetett kérdés, azt gondolom, hogy mindig az aktuális munka, ami a legjobban jellemez. Sosem törekedtem arra, hogy könnyen felismerhető és egyféle világot követő legyen a zeném. Ami éppen érdekel, és amit éppen izgalmasnak tartok, azzal foglalkozom.

Miért szedted két részre első lemezed, az Atmosphere-t?
Az Atmosphere első fele elég lassan készült el. Az első öt számban sokkal kevésbé kaptak teret más zenészek a számok összerakásában. Most, a lemez második felénél már többen is részt vettek a munkálatokban: Laufer Miklóssal írtuk a Caffee and Cigarettes című számot, Puskás Dalma két számban is énekel, a Theory-ban pedig Markó Luca. Kellett ennyi idő, hogy ez az anyag össze tudjon állni, és pont ezért tartottam fontosnak a fizikai formában való megjelenést. Ez zárja le ezt az időszakot.

Az album második felét az előbb említett Theory-val vezetted fel. Miért ezt a dalt választottad erre a célra, és mesélj a dalról is egy kicsit!
A szám egy kalimba-témára épült, számomra talán ez és Luca hangja adja meg a hangzásbeli változást az addigi zenéimhez képest. Az élő dobbal és az énekkel itt elég nagy energiákat sikerült megmozgatni, amire a refrénben hallható szóló még jobban ráerősít. Igazából azért ezt a számot választottam az első singlenek, mert ezt éreztem a legslágeresebbnek.

Markó Lucával és Puskás Dalmával dolgoztál együtt az album mindkét felén. Hogyan találtad meg őket és miért érezted, hogy az ő hangjuk jó kiegészítője a zenének? Milyen volt a közös munka?
Már az első számok megírása során éreztem, hogy szeretnék énekesnőkkel együtt dolgozni. Markó Lucával a MOME-n találkoztam, és már az első beszélgetésünkkor eldöntöttük, hogy csinálunk néhány közös számot. Dalmát sokszor hallottam énekelni az Agavoiddal. Egyik alkalommal megkérdeztem, hogy lenne-e kedve énekelni két új számomban, egyből igent mondott. A közös munka mindkét alkalommal nagyon jól ment, hamar megtaláltuk a közös hangot. Luca hangja hihetetlen különleges, egyből más kontextusba került a zene tőle. Dalma magabiztos, de mégis érzéki hangja pedig szintén nagyon jól működik a dalokkal.

Az Atmosphere II-ben több eszközt használtál. Elmeséled, hogy milyen eszközökkel dolgozol?
Sávonként rakom össze a zenéimet. Van, hogy egy gitár riff, vagy csak egy zörej az, amiből kiindulok és arra építem aztán fel az egész számot. Kísérletezem analóg és digitális effektekkel is, igyekszem sok saját hangfelvételt készíteni, amiket aztán fel tudok használni a munka során. Mostanában egyre több zenésszel dolgozom együtt, ez természetesen számomra sokkal izgalmasabb folyamat, mint amikor csak egyedül dolgozom.

Mióta debütáltál, már több helyen is felléptél (GMK, Müszi, stb,). Hogy működik élőben az album?
Pont a legutóbbi koncerten, a Szimplában éreztem azt, hogy összeállt élőben is a produkció. Az erőt hiányoltam sokáig a koncerteken, de most, hogy már élő dob (Peller Viktor) és basszus is van (Laufer Miklós), sokkal hatásosabbak tudunk lenni.

Szerinted milyen esélyei vannak itthon egy feltörekvő előadónak?
A saját tapasztalatom az, hogy elég nehéz érvényesülni. Rengeteg kitartás és lelkesedés szükséges ahhoz, hogy az ember előrébb tudjon jutni. Én is csak azért nem adtam fel, mert igazán szeretem, amit csinálok, és amíg akár egy ember is lejön a koncertekre, úgy érzem, van miért folytatni. Most, hogy már élőben is rendesen meg tudunk szólalni, szeretnék több kisebb fesztiválra lejutni – de elég nehezen megy a kommunikáció, mert túlságosan halk és visszafogott solo projektnek könyvelték el az Isle of Man-t. Ebből a skatulyából próbálok most kitörni.

kérdések: Ten Years Before

Még több Isle of Man itt!

Megosztom.

Comments are closed.

Mielőtt másnak eszébe jutna…

Kövess minket facebookon!