Archív

Tegnap este a Ten Years Before rendezvénysorozat legújabb eseményén jártunk a feltörekvő zenekaroknak otthont adó Mika Tivadar Mulatóban. A havi egy alkalommal jelentkező rendezvényen a szervezők ezúttal is izgalmas bandáknak adtak lehetőséget a bemutatkozásra. Minden percét élveztük a chillwave, a dreampop és az experimentális elektronikában utazó bandák fellépésének.

Elsőként az Isle os Man formációt láthattuk, amely korábban Matos Gergely egyszemélyes projektjeként indult. Nagyon egyedi hangzásvilág jellemzi ezt a produkciót és az élő megszólalással sincs gond, sőt. Színpadképessé vált ez az atmoszferikus, sötét elektronikával fűszerezett, basszusokkal erősen megtámogatott zenei világ, vagyis immáron egy komplett zenekarrá fejlődött az egyszemélyes projekt. Élőben különösen dinamikussá vált a hangzás a dobnak és a gitárnak köszönhetően. Az Atmosphere c. lemez bemutatását, melynek érdekessége a két részletben való megjelenés (Gergő egy interjúban mesélt nekünk erről), nagyon vártam, ugyanis a második részben Puskás Dalma is énekel, akit az Agavoid elnevezésű kísérletezős dream-/artpop bandából ismerhetünk, és akik szintén a Ten Years Before rendezvénysorozat vendégei voltak nem is olyan régen, itt írtunk róla.

Nos, Dalma hangja, kifejezetten beleillik ebbe a zenei világba, hiszen az alapbandában is a szuggesztív erő, karizma jellemzi az énekstílusát, ez a kísérletezős világ jól áll neki ebben a formában is. Nagy örömömre szolgált, hogy két szám erejéig élőben is kiegészült a produkció a női vokállal. Valójában így lett igazán erőteljes az előadás. A hangmintákból álló, zajokból, zörejekből építkező elektronika (pl. Ben Frost vagy Clark) sem áll tőlem távol, így a produkció teljes egészében meggyőzött. Talán csak a kisebb-nagyobb zenei pontatlanságokat érdemes kiküszöbölni a továbbiakban, de minden valószínűség szerint a kellő rutin megszerzésével ennek sem lesz akadálya.

Az est másik fellépője, a Szőke Zoli nevéhez fűződő Tape Delay volt. A dream chillwave pop irányban mozgolódó projekt szintén izgalmas produkció a hazai palettán. Elöljáróban megismerkedtem a Macao c. kislemezükkel, amely egy nagyon jól összerakott zenei anyag. A könnyed elektronika fogós dallamokkal párosul és élő hangzásra nem lehetett panasz. Az élő fellépésekre háromtagúvá, ezúttal négytagúvá kiegészülő banda nem véletlenül nyerte meg a KERET tehetségkutatóját 2016-ban. Zolit egyébként a Deep Glaze neo-pszichedelikus zenekar basszusgitárosaként ismerhetjük és sokoldalúságát bizonyítja, hogy ebben a lebegős szinti-gitár témákra épülő chillpopban is otthon van, hiszen énekes-zeneszerzőként jegyzi a produkciót. A Foals és az MGMT nyomdokain járó formáció jó úton halad a sajátos hangzásvilág kialakítása felé, amely elsősorban a nagyfokú tudatosságnak is köszönhető. A színpadi jelenléten is ez a „tenni akarás” mutatkozott meg leginkább; minden bizonnyal tovább fejlődik, alakul a jelenlegi zenei alap, így egyértelmű, hogy a srácokról sokat fogunk még hallani a közeljövőben.

Libus Ágnes
fotó: Komróczki Diána

Korábbi Ten Years Before cikkek itt!

Megosztom.

Comments are closed.

Tavasz van, rock & roll, és…

…iratkozz fel, hogy ne maradj le semmiről!