Archív

Tegnap este sem hagytuk ki a Ten Years Before legújabb eseményét a Mika Tivadar mulatóban. A feltörekvő zenekarokat támogató koncertsorozat mindig tartogat kellemes meglepetéseket a tehetséges, fiatal előadók kezdeményezéseit nyomon követő közönség számára. A havonta jelentkező rendezvény szervezői biztos kézzel válogatnak az izgalmas produkciók között. Ezúttal a folk-blues világába kaptunk betekintést a Mano és a Papaver Cousins formációk tolmácsolásában.

Az elsőként fellépő Mano, vagyis Buday Mátyás a singer-songwriter irányban mozgolódik. Az egyszemélyes produkció bátran merít a blues és folk elemeiből, az énekhang pedig nagyon különleges hangulatot áraszt. Dinamikus alkotás az övé, amelyben a hang és a zene tökéletes összhangban áll egymással. Ugyanakkor Mano kifejtette, hogy nem szeretne „folk énekes-gitáros” kategóriába tartozni. Folyamatosan fejleszti tudását és örömmel nyit más hangszerek felé is, vagyis a saját hang megtalálása a fő cél. Az előzetes keresgélés alkalmával nem sok adatra lehet bukkanni vele kapcsolatban, ezért is vártam a fellépést, vajon mennyire lesz intuitív, érzelmekkel teli az élő bemutatkozás.

Nos, nagyon biztató a jelenlegi állapot, vagyis teljes bizonyossággal állítható, hogy egy nagyon karizmatikus előadó van kibontakozóban. A kisebb-nagyobb pontatlanságok ellenére is nagyon meggyőző produkciót láttunk, hallottunk. A borongós, melankolikus szerzemények harmóniában állnak az előadásmóddal, így a kitartó önfejlesztés és kreatív útkeresés eredményeként bizonyára hamarosan újra találkozunk majd vele.

Az est másik fellépője a Papaver Cousins is hasonló vonalon mozgolódik. A duó szintén folkos-blues-os dalokkal operál, kicsit azért más felfogásban, mint az előző előadó. Az április eleje óta már nagylemezzel rendelkező csapatról első hallásra a seattle-i gitáros-énekes dalszerző, King Dude jutott eszembe, akit okkult Nick Cave-nek is szokás nevezni. Na jó, a Papaver esetében nem ennyire erős ez a fíling, de nemhiába a párhuzam, itt is megvan az a bizonyos karizma. A srácok lemeze egyébként is nagyon egységes és kimunkált, így esetükben is kíváncsi voltam az élő bemutatkozás nyújtotta teljesítményre.

Igazán színpadképes produkcióval rukkolt elő a kétszemélyes zenekar, sőt a gitár-ének felállást néhány dal erejéig dob is színesítette. Tény, hogy ebben a műfajban a nagyon jó orgánum elengedhetetlen, és ennek a kritériumnak a srácok meg is feleltek. Talán csak a kiállás lehetne egy kicsit bátrabb, személyesebb, a bevállalósabb, spontán reakciók izgalmasabbá tennék a produkciót. Természetesen a kellő rutin megszerzése segít majd a színpadi hiányosságok leküzdésében. Esetükben is elmondható, hogy a blues berkeiben mozgolódó egyéni hangvétellel minden bizonnyal találkozunk még a közeljövőben.

Libus Ágnes
fotó: Jezerszky Máté, jezyphoto

Még több Ten Years Before cikk itt!

Megosztom.

Comments are closed.