Archív

– Elfáradtam – mondta Aliz[1] és még jobban begubózott a paplan alá.
– Miért?
Aliz nem válaszolt azonnal, hanem felkelt az ágyból, kivette az utolsó cigit és rágyújtott.
– Szerintem nem nagyon megy már nekünk ez a kapaszkodósdi.
Mózes[2] szomorúan nézte a nőt. Pontosan értette miről beszél.
– Elindulok.
– Ne már!
Mózes féltérdre emelkedett az ágyból, Aliz fényes teste egy pillanatra beleolvadt a férfi ölelésébe, de erőt vett magán, és lefejtette a vaskos, kihűlt karokat réz sárga derekáról.
Pár perc telt el, és indulásra készen állt. Kilépett az erkélyre, jó erősen belekapaszkodott égnek meredő, drót ugrókötelébe és méltóságteljesen a levegőbe emelkedett. Mózes még hosszan nézett utána. A rézsárga alak egyre kisebb és kisebb lett, apró fekete ponttá töpörödött majd teljesen eltűnt valahol a messzeségben. Mózes visszament a szobába. Leült a kanapéra, kezébe fogta szakállát, és eljátszott rajta egy szomorú balladát.

[1]          Salvador Dalí: Alice in Wonderland, 1977, bronz
[2]          Michelangelo: Moses, 1513-15, márvány

Csizmás Kinga

Budapesten él, de ha választhatna Ausztráliában lenne szörfös csaj. Ez az írás élete első novellája, amit még évekkel korábban írt. 

Megosztom.

Comments are closed.

Itt zöldebb a fű és kövérebb a tavasz.

Kövess minket facebookon!