Archív

– Elfáradtam – mondta Aliz[1] és még jobban begubózott a paplan alá.
– Miért?
Aliz nem válaszolt azonnal, hanem felkelt az ágyból, kivette az utolsó cigit és rágyújtott.
– Szerintem nem nagyon megy már nekünk ez a kapaszkodósdi.
Mózes[2] szomorúan nézte a nőt. Pontosan értette miről beszél.
– Elindulok.
– Ne már!
Mózes féltérdre emelkedett az ágyból, Aliz fényes teste egy pillanatra beleolvadt a férfi ölelésébe, de erőt vett magán, és lefejtette a vaskos, kihűlt karokat réz sárga derekáról.
Pár perc telt el, és indulásra készen állt. Kilépett az erkélyre, jó erősen belekapaszkodott égnek meredő, drót ugrókötelébe és méltóságteljesen a levegőbe emelkedett. Mózes még hosszan nézett utána. A rézsárga alak egyre kisebb és kisebb lett, apró fekete ponttá töpörödött majd teljesen eltűnt valahol a messzeségben. Mózes visszament a szobába. Leült a kanapéra, kezébe fogta szakállát, és eljátszott rajta egy szomorú balladát.

[1]          Salvador Dalí: Alice in Wonderland, 1977, bronz
[2]          Michelangelo: Moses, 1513-15, márvány

Csizmás Kinga

Budapesten él, de ha választhatna Ausztráliában lenne szörfös csaj. Ez az írás élete első novellája, amit még évekkel korábban írt. 

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu