Archív

Felkaptam a fejemet a hírre, ugyanis, ha már nem is élénken, de azért még bőven él bennem az a 2011-es tokaji furmintáztatta este, amikor Troy Sanders és bandája olvadt fémre emlékeztető, sűrű, ragadós metál-masszával borította be a közönséget szügyig, beírva ezzel magát életem legjobb koncertjei közé. Aki valamennyire is fogékony a modern rock és metál világára, az már legalább említés szintjén találkozhatott a zenekarral, annyira megkerülhetetlen eleme lett a szcénának.

Persze nem hullott a Mastodon ölébe az elismertség csak úgy. 2000 óta tapossák a malmot, az első albumukat 2002-ben jelentették meg Remission címmel, de a szélesebb nyilvánosság és a szakma számára a 2004-es Leviathan című konceptalbum jelentette az igazi bemutatkozást, amihez bőven hozzátett, hogy olyan bandákkal turnézhattak együtt, mint a Slayer vagy a Slipknot. Igazán nagyot a 2006-os Blood Mountainnel gurítottak, amivel a Billboard 200-as listájának 32. helyén landoltak. A konceptalbum egy rémálomszerű utazás köré fonódik, az egyes számok alatt, ha becsukod a szemed, bizisten’ látni fogod, milyen elszállás történik éppen, annyira zseniális az egyes számok szerkesztése – rohansz, repülsz, osonsz, lüktet, fújtat, szalad a táj, mesebeli lények vesznek körül majd tűnnek el. Próbáld csak ki:

Innen aztán nem volt megállás; Crack the Skye (2009), The Hunter (2011), majd a Once More ’Round the Sun (2014), a Billboard 200 nem győzte szétvetni a lábait a Mastodon újabb és újabb víziói előtt. Amivel aztán igazán letettek valamit az asztalra, az az volt, hogy a The Huntert több neves magazin is az év albumának választotta, de kijárt egy Grammy díj is a Best Hard Rock/Metal Performance kategóriában a The Hunter album Curl of the Burl című számának.

Mindig nagy felelősség nyomja egy ilyen sikeres zenekar vállát egy új album megjelentetésekor – csakhogy a Mastodont nem ilyen fából faragták: kiváló érzékkel nyúltak hozzá a legújabb anyagukhoz, az idén megjelent The Emperor of Sands-hez. Merít a klasszikus, ős-elemi erővel operáló gyökereikből, de nem félnek próbálkozni, új irányokba elmozdulni; ezeknek az egyvelege adja ma is azt, hogy a Mastodon név nem kopik, nincs bezzegrégen meg csakrégiszámotmár a koncerteken.

A zenekar szerencsénkre megint úton van, feltankolva a legfrissebb nótáikkal járják Európát, aminek egyik állomása még nagyobb szerencsénkre kicsiny hazánkban lesz, szóval, aki nem volt ott 2011-ben Tokajban, vagy 2003-ban Gödöllőn, annak már tényleg nem lehet több kifogása, hogy miért ne csorgassa a nyálát június 14-én a Barba Negra Track első sorában.

Pusztai Ádám

Megosztom.

Comments are closed.

Csak a lájk ad erőt

és mindent lebíró akaratot!

Kövess minket facebookon!