Archív

Tavaly lőtték ki először a pesti bulik nem kevéssé ismert és meghatározó szervezői az első Kolorádó fesztivált, kifejezetten nekünk, pestieknek, egy kis kiszakadást a budai hegyekbe. Szerdától újra miénk volt a cserkészpark.

Az első benyomás az idei Kolorádóval kapcsolatban az volt, hogy a szervezők valóban tanultak a pilot-év bakijaiból. Ez már csak azért is nagy szó, mert anno pl. a Pannónia szervezőinek 5 év tapasztalat után sem sikerült abszolválnia egy-egy olyan “apróságot”, hogy ivóvíz legyen a fesztiválon, és ne csak délutánonként érjen oda. Már az előzetes kommunikáció is jóval összeszedettebb volt a tavalyihoz képest, láthatóan odafigyeltek a korábbi kritikákra, ez a helyszínen is látszott. Emlékeim szerint a két leghangosabb probléma a toitoiok száma és a fesztiválbuszok voltak, ezekkel a parákkal tavaly is csak hallomásból találkoztam, idén pedig egyáltalán nem. A színpadok, helyszínek számát is bővítették, több napközbeni programot iktattak be, ami szintén előnyévé vált és színesítette a fesztivált. A szponzorok megjelenéséről és a még kevesebb térerőről még lehetne vitatkozni, de ezt inkább azokra hagynám, akiket valóban zavart. Engem tök nem. Idén már volt egyébként ATM is a bejáratnál, meg a szekusok is sokkal jobb arcok voltak mindenhol.

Tavalyi beszámolónkat itt találjátok

Szerdán még nem jutottam ki, de már akkor kaptam a füleseket, hogy ha lemegy a nap, beüt a jégkorszak és mind meghalunk, de ehhez a sarki időjáráshoz kevés volt a dupla pulcsi és dupla zokni is kevés volt, marad hát a jól bevált rum és tánc reggelig, meg a jó tábortüzek, amiből több is volt a fesztiválon. Ha nem is fértünk oda mind melegedni, iszonyat jó hangulata volt ezeknek, főleg a TakaTukánál, ami amúgy is a leghangulatosabb chill hely volt az egész fesztiválon (a bodzapálinkájuk meg mesébe illő volt).

Szintén újítás volt, hogy a Vittula is kitelepült, amúgy is a fesztiválon lett volna a komplett törzsközönségük (ez mondjuk a Gólyára is simán igaz), úgyhogy jöttek ők is szórakozni és szakítós dumákat gyűjteni – egy vödörből lehetett húzni őket, nekem a “szép nap ez a halálra…” jutott. Köszi. Kulturálódásra este 8-ig a Trafó is kitelepült egy felfújható kiállítótérrel, mintha egy kis űrállomás lenne, és kihozták a kortárs interművészeti projektek velejét, volt táncos performansz, POST installáció és Echolália is. Ha már a furaságoknál tartunk, Porteleki Áron is bevonult a kis fahíd alá törzsi freejazzt dobolni, bár tőle egyre kevésbé lepődünk meg az ilyen megmozdulásokon. Mondjuk a hidat csak idén fedeztem fel, eléggé bejött.

Egyik nap mi is ügyködtünk egy kicsit a FISZ / Fiatal Írók Szövetsége és a NOW Books & Music közös szervezésében a Gólya udvarban, lehetett zine-eket remikszelni, könyveket újraalkotni képeslapokká és plakátokká egy igazi békebeli rizogfáffal, a’la Hurrikan Press. A Gólya udvart már tavaly is nagyon csíptük, most sem csalódtunk bennük, sem hangulatilag, sem line-upilag; Szabó Benedek és a Galaxisok, Bohemian Betyars, Barkóczi Noémi, Kistehén – hogy csak néhányat említsek.

A koncertek általában 6 körül kezdődtek, még elég szellősen volt akkor a fesztivál, inkább később gyűltek be az emberek. Nem tudom, hogy csak azért, mert több helyszín volt idén és jobban eloszlott Kolorádó népe, de érzésre olyan volt, mintha egy kicsit kevesebben lettek volna idén, vagy legalábbis “csak” ugyanannyian. A felhozatal felét idén sem ismertem, úgyhogy rengetek újdonságba csöppentem bele, ami vegyesen volt pozitív és negatív élmény is, de összességében mindig lehetett valami jóféle élő muzsikába botlani, a kisebb DJzések is adták (pl. a TakaTukánál), de persze ezen a téren idén is a Csűr vitte. Végeredményben pedig a Kolorádó innentől kezdve stabil tényezőjévé vált a hazai fesztiválszezonnak, meggyőztek róla, hogy jövőre is megkerülhetetlen lesz.

Décsy Eszter
fotók: Zsiga Pál

Tavalyi beszámolónkat itt találjátok

Megosztom.

Comments are closed.

A lájk felmelegít, és tele van C-vitaminnal.

Kövess minket facebookon!

 

 NOWmagazin.hu