Archív

Ha szeretitek a kísérletezős progrock – postrock vonalat, most örüljetek nagyon, megjelent a debreceni Ghost Toast harmadik nagylemeze, az Out of this World. Ebbe fülelünk most bele.

Tavaly már kaptunk a srácoktól egy megkeresést a Gordius című dal kapcsán, amit lemezelőzetesként hoztak ki, de az a tétel valahogy sehogy sem állt meg a lábán, reméltük, hogy a lemez jobban sikerül. El is küldték, meghallgattuk, avagy újra sül a szellempirítós, csak oda ne égjen.

A debreceni zenekart 2008-ban hozta tető alá Rózsavölgyi Bence (gitár), Papp László (dob), Stefán János (basszusgitár) és Pusker János (billentyű és cselló), és a kezdetekről fogva elektronikus- és metálelemekkel tűzdelt, sokszor post-rockba nyúló kísérletezős rockzene volt a fő csapásvonal. Instrumentális, elsősorban improvizációból születő szerzeményeik eddig két szerzői kiadású lemezen jelentek meg (Toast in the Shell, 2011., There is No En…, 2013.), azóta céljuk a világhír, és el is készült legújabb albumuk, ezúttal a finn Inverse Records gondozásában, ami az Out of this World címet kapta. Fantáziavilágba, távoli mitológiákba utaztatnak a dalok, amikről maga a zenekar mondott néhány szót:

Ka mai Stephen King Dark Tower regénysorozatára utal, jelentése a sors bolondja (Pawn of Fate), mely az utolsó dal címe is egyben. Nem konkrétan kötődik a regényekhez (bár a vegyes hangulat és teátrális elemek nagyon is illenek hozzá szerintünk), leginkább csak a szavak és jelentésük az, amely megragadott bennünket és nagyon is illet a koncepcióhoz.
Gordius a legkomplexebb tétel a lemezen, ebből ered a neve, és az emberi bonyolultság az amelynek gondolatára a klipjében megjelenő vetített képeket felfűztük.
Az Alia Frank Herbert Dűne című regényének szereplőjéről kapta a nevét és az idézetek is a regényből készült minisorozatból szerepelnek benne.
The Dragon’s Tail az első kísérletünk arra, hogy film nélküli filmzenét alkossunk. A sárkány a fantázia világ egyik legerősebb jelképe, a dal célja pedig pont az, hogy egy ilyen világba repítse a hallgatót.
Minotaur félig nyugodt, lazulós, félig pedig zakatolós, ebből a kettősségből ered a neve is, labirintusban bolyongáshoz tökéletes.
Kaia tudtunkkal egy finn népdal, amit egy amerikai a capella együttes ad elő, maga a Kaia szó egy név és görögül azt jelenti “from the earth” vagy, hogy “pure”, hawaiiul pedig tenger. A dal a nevét egyrészt az a capella együttesről (Kaiasing) másrészt az általuk használ dalcímről (Kaiababies) kapta.
Last Man az Richard Matheson I am Legend című regénye és a belőle készült korábbi két film adaptáció ihlette (Last Man on Earth és Omega Man), a szöveg részletek is ezekből bukkannak fel. A történet drámai hangulatát próbáltuk megjeleníteni, szépen felépítve az elejétől a végéig.
Az Ishvara az első dalunk, ami kvázi megrendelésre született. Az egyik kedves barátunk indiai tánccsoportja szeretett volna valami egyszerre modernebb dalt is, amire viszont tradicionális táncot tudnak bemutatni.
Pawn of Fate a lemez fináléja, búcsúval, a jelentését a Ka mai-nál már írtuk.

A fantasy és mitológia világából adódóan a lemezen sok ponton előkerültnek folkmetálos hatások is (a The Dragon’s Tail-nél a Game of Thrones főcímzenéje is beugrott) és erős a metálos vonal, főképp a gitártémákban, de ez jól is áll neki. A Tool hatása is erősen érezhető, ahogy a progresszív vonal is igen jól kidomborodik. A lemez gyengébb pontjai az elektronikus részek, kissé kontextusidegennek tűnnek (mint pl. a Gordius-ban), mind a zene, mind a koncepció oldaláról. Annyi stíluselem és -hatás keveredik a lemezen (sokszor a dalokon belül is), hogy kissé megterhelővé válik ez az eklektika. Érdemes lenne finomítani rajta, jobban összecsiszolni, hogy egységesebb zenei világgá váljon, és könnyebben megfogható legyen a végeredmény, mert egyelőre inkább útkeresésnek, kísérletezésnek állja meg a helyét, mintsem tudatosan “kísérletező” lenne. A potenciál mindenesetre megvan.

Décsy Eszter
Borító: Madarász Gergely

Megosztom.

Comments are closed.

Csak a lájk ad erőt

és mindent lebíró akaratot!

Kövess minket facebookon!