Archív

Bár a fesztiválszezon már elkezdődött, az igazi nyárindító megőrülés idén is a festői orfűi tó partján, a Panoráma Kempingben várt ránk. Szerkesztőségünk előőrse, Csóré Zoliék, már kedd délelőtt útnak eredtek, míg nekem, sanyarú sorsíú főszerkesztőnek, még egy napot le kellett húznom a város forró betondzsungelében. Nincs is ennél bosszantóbb. Vártam már, hogy fejest ugorjak a tó hűvösébe és a hangos zene forgatagába. Az idei Fishing on Orfű első két napjáról négykezes beszámoló következik.

Hat éves kihagyás után tértem vissza kedden Orfűre, hogy megnézzem, ott van-e még a zuhanyzóban kiragasztott zenekaros matricám a falon. Nagyjából délután háromkor értünk a bejárathoz, ahol 10 perc alatt be is jutottunk, és bár utánunk már elég nagy sor kezdett felgyűlni, a később érkezőktől sem hallottam panaszt a beengedésre. A sátorjegyes szisztémát még mindig nem teljesen értem, mivel már ekkor alig volt olyan kis jelzőtábla, ami a helyén volt, de talán arra jó, hogy mindenki csak a számára kijelölt kempingrészre teszi le a sátrát, és ezzel sem volt gond, bőven volt hely. A fesztivál közepén van egy egész tekintélyes kajaudvar, itt ettünk egy egész tekintélyes pörköltet egy ezresért. Az árak amúgy teljesen korrektek, semmivel sem drágább a fesztiválon enni-inni, mint a part menti bódékban, és a legtöbb helyen lehet kártyával is fizetni.

Nyolckor kezdett Muzsik és Volkova, az új kedvenc zenekarunk, akik nemrég megmutatták nálunk, hogy nem csak zenélni tudnak kurva jól, de hús nélkül is tök finomat főznek. Kifejezetten jó választás volt a Fishing indításához a párosuk, mert mindig is úgy tekintettem Orfűre, mint ahova azért jön az ember, mert pont ilyen zenéket akar hallgatni. Közben elkezdett szivárogni a főleg napijegyesekből álló közönség, és aki arra sétált, le is ragadt náluk, így az utolsóként játszott Migrógyerekre már egész nagy bulihangulat kerekedett. Mi sem mutatja jobban, mennyire átjött a zene, mint hogy Az Ember, Aki Már Akkor Betonkész, Mikor Te Még Csak Megérkeztél a pultnál elismerően bólogatva nevezte Krisztit az ukrán Péterfy Borinak, amivel végül is csak két kurvanagyot lőtt mellé, de hát csoda, hogy tudott beszélni.
Amúgy jó volt. Mármint a Lovasi50. Muzsik és Volkova után az összes ember, de tényleg az összes ember, eltámolygott a nagyszínpadhoz. Kispál felállással kezdték, és szép lassan átalakult a színpad Kiscsillaggá, szinte észrevétlenül. Kivételesen Lovasi Andráson látszott, hogy tényleg igazán élvezi a koncertet, ami az elmúlt évtized sűrű tapasztalatai alapján igen ritka, legalábbis ránézésre. Ünnepi vendégsereg is érkezett; Varga Líviusz és Kiss Tibi (Quimby), Németh Juci, aki sok évvel ezelőtt is énekelt velük, és sokan mások, még Lovasi felesége, Földes Eszter is megjelent a végén egy szívecskés lufival. Nagyon jól játszottak, szívből, és nagyjából olyan arányban nyomták számokat, ahogy kitöltötték Lovasi életművét, így igen sok Kispál dal volt, amit a közönség is nagy rajongással fogadott. Sokkal autentikusabb környezet volt egy ilyen nagyszabású koncerthez, mint mondjuk az Arénában, ahol ősszel lesz. Kihagyhatatlan volt!
Csóré Zoltán
Egy éves kihagyás után tértem vissza szerdán Orfűre. Állítólag az egyik zuhanyzóban még megvan a tavalyi magazinos matricám a falon. Elképesztő gyors bejutás és sátorállítás után épp a Mary Popkidsre vettük az első fröccsöt. Tartott vagy öt percig a fesztivál ritmusát felvenni, első ránézésre (sokadikra is) látszott, hogy ugyanazt a szeretett Fishinget kapjuk idén is, mint tavaly, csak egy picit még csinosabban. Szinte kötelező jelleggel Run Over Dogs-on melegítettünk az estére, a srácok még mindig tele vannak energiával, és mondanám, hogy a tegnapi nap legjobb buliját nyomták, de… de ezt később. Nagyrészt mászkálás, ide-oda benézés volt a tegnap este fő csapásvonala. Szabó Balázs Bandájára is elnéztem egy rövid időre, akik a tavalyi Malmos koncertet nem tudták űberelni, sőt, igazából olyan semmilyen sem volt az egész. Az erősen beharangozott Red Fang nekem nem jött be, és a közönségen is vegyes reakciókat láttam, mindemellett viszont jó, hogy picit ráerősítettek a nemzetközi vonalra.
Azt is sikerült megfejteni jövet-menet, hogy a PMFC színpad, minden egyéb talmi állítás és figyelemelterelés ellenére is bizonyára a Punnany Massif Fan Club rövidítése. A színpad line-up-ja idén is kedves a szívemnek, a tegnapi nap legjobb bulija is itt volt, mégpedig a Jazzékiel prezentálásában. Sötét árnyalatú örömzene, teljes megborulás, rég várt hiánypótlás, pompás setlist, ahogy azt kell. Erős tiltakozás volt bennem, hogy a nagyszínpad felé menjek Soerii és Poolekre – persze, nem tudtam kikerülni -, amiről csak egyetlen gondolatot szeretnénk megosztani, egyenesen Zolitól: “Végre megint ingyen láttam csöcsöket.” Szerintem még ezt sem érte meg, Papp Szabi helyett a Junkie Jack Flash énekese, Pető Szabi tolta, kissé mesterkélten, hogy eufemizmussal éljek. Továbbra sem értem, mi a varázsa ennek a jelenségnek, csirkéstül, kurvástul, de valószínűleg én már így maradok.
Ezen a napsütéses csütörtök reggelen a tegnapra visszatekintve, elmélázva a jó hideg, finom tejeskávém felett, meg kell állapítanom, hogy bizony jó (lesz) ez az idei Fishing, és jó érzés a közé a néhányezer szerencsés ember közé tartozni, akik nem szorultak ki a szuperteltházas fesztiválról. Fogjuk ezt még emlegetni.
Décsy Eszter
fotók: Zsiga Pál
Megosztom.

Comments are closed.

Itt zöldebb a fű és kövérebb a nyár.

Iratkozz fel, hogy ne maradj le semmiről!