Archív

Gyorsabban jött ez a Fishing on Orfű utolsó napja, mint szerettük volna. Bizonyára valami időhurok lehet a dolog mögött, ami a jókedv, fröccs és jó zene átlagából keletkezhet. Kispéntek és nagypéntek a Fishingen, avagy ilyen volt az elmúlt két nap.

Igen erős kezdéssel startolt a jubileumi Fishing, és ezt szépen szinten is tartják. Többen is beszélgettünk arról, hogy a fesztivál hétvégéjére rászervezett CSTP fesztnek vajon van-e hatása a Fishingre, de szerintem maximum annyi, hogy sok zenekar nem tud végig maradni a fesztiválon. Pedig a fellépésért hetijegy is jár, és ettől lehet a Fishing nagyjából az egyetlen fesztivál, ahol lépten-nyomon muzsikusokba botlik az ember, koccinthat velük egyet (vagy többet), mint egy szép nagy családi összejövetelen. Ezt mind nagyon szeretjük, nem szép ebbe belepiszkálni. De azért lássuk, kik voltak itt csütörtökön. A segges ugrás után leginkább csak össze-vissza mászkáltunk, és először mentünk fel az idei egyik újításhoz, A tűzhöz közel színpadhoz, ami egy fáróllógó bádog hagymaalakú szauna. A délutáni sávban Lévay Balázs beszélget zenészekkel, akkor éppen Apey-vel, aki annak ellenére is nagyon jó dalokat játszott, hogy Lévaynak láthatóan kevéssé sikerült memorizálnia a szóló és zenekar közti különbséget, vagy legalább a zenekar nevét. Bár, legalább kevésbé rontotta el, mint a többi fesztiválokon szokták (Capy and the pea és társaik).

Az este legnagyobb pillanata erősen és egyértelműen a Borfaluban volt, a tavalyi év legjobb fesztiválját is szervező Wemsical közbenjárásával érkezett a fesztiválra a szerb Repetitor, akik a korai időpont és a borfalu nyugis atmoszférája ellenére is olyan koncertet nyomtak, hogy a fülünk nem ketté állt, hanem inkább többfelé. Iszonyat zúzás, reszelős post-punk és garázs témák egy teljesen elborult trió prezentálásában, amit a kötelezően megnézendők listára kell tennie mindenkinek. Be is újítottam tőlük egy jó bakelitet, Bulcsú cimborám pedig gyermeki mosollyal és csillogó szemekkel bújt bele friss Repetitor pólójába. Az este másik csúcspontja a Supernem volt, amin reggelig táncoltunk volna (nem rossz cipőben), ha abba nem hagyják egy ponton.

“Kétféle ember van, és mind a kettőből egy csomó van a fesztiválon.”
Csóré Zoltán

Azt gondolná az ember, hogy azért három nap fesztiválozás után kissé meg tud fáradni a közönség, de a Fishing valahogy ezt is enyhíti. Napközben együtt örültünk a kis olvasósaroknak a babzsákfoteleseknél, amit gerillában csempészett oda a FISZ iroda egyszemélyes élharcosa. A nagy melegben újra felsétáltunk a tűz nélküli Tűzhöz közel színpadhoz, hogy megnézzük Nagy István zenei leleményeit. Péterfy Bori mellett a kevésbé ismert Kasszandra szíve-lelke tegnap Vaskó Renivel duóban prezentálta a dalokat, mi meg hangosan kuncogtunk az amúgy igen erős dalokon. Itt futottunk bele újra abba a formába, aki valószínűleg nulladik nap reggel volt utoljára józan, és képes alvás közben úgy bugizni, mintha egy diszkóban lenne a Saturday Night Fever közben, valamikor a 80-as években. A beígért vihar is megérkezett később, de ahogy jött, szerencsére úgy ment is, egy erősebb zuhé után már el is felejtettük, hogy lehetne akár rossz idő is.

A péntek estére is jutottak csúcspontok, az AWS tinihergelős bruálkodása és lajhárkodós performansza után a Grand Mexican Warlock prezentálásában is, akik sajnos nagyon keveset koncerteznek az utóbbi időben, és ez egy picit érezhető is a zenekaron, de mindennek ellenére egyszerűen erős és kurvajó volt a koncert. Meglepetésből egy régi-új tag is velük volt, Reich Tamás (ex-Subscribe) gitározott tegnap, irgalmatlanul jól. Olyan még egyszer ennyit még elbírtunk volna a dalokból.

A péntek este egyébként a szokásokról szólt, a kötelező Grand után már csak az Uzipovon és az Apey & the Pea-n buliztunk irgalmatlan nagyot. Itt szúrnám közbe azt a zene szempontjából tökéletesen irreleváns infót, hogy Hosszúnak, az Uzipov énekesének, vadiúj tetoválás került a karjára előző nap, mégpedig egy cseresznye csillámtetkó Papp Szabi kislányától, amit előző este büszkén mutogatott nekünk. Na, ezért (is) szeretem ezt a fesztivált. A srácok pedig csillogó cseresznyékkel együtt is odatették a koncertet, ahogy azt kell, utánuk pedig Apeyékben sem csalódtunk.

“Van kedvenc Fish! számom, kettő is.”
Csóré Zoltán

Egyetlen nap maradt hátra a fesztiválból, és a fáradtság ellenére is, már most számolom vissza a napokat a jövőévi Fishingig. De ennyire ne szaladjunk még előre, inkább bulizzunk együtt egy hatalmasat ma is.

Décsy Eszter
fotó: Zsiga Pál

Korábbi Fishing on Orfű cikkek itt.

Megosztom.

Comments are closed.

A lájk felmelegít, és tele van C-vitaminnal.

Kövess minket facebookon!

 

 NOWmagazin.hu