Archív

Szombatra már kissé megfáradva ébredtünk a sátor melegében, de a fesztiválhangulat nem késett, gyűjtöttünk egy kis erőt, hogy az utolsó napot is végigbulizzuk. Itt a 2017-es Fishing on Orfű záróbeszámolója.

A nyitónap csúcspontja két koncert volt, kezdve az egykori ZUP duóvá fejlődött tesóival, a Muzsik és Volkovával. Lovasi András, a fesztivál egyik alapítója, nem mellesleg megemlítendő, persze, a Kispál és a Borz és Kiscsilag, ötvenedik születésnapjára rittyentett irgalmatlan nagy all star koncertje volt a másik. Mindenki így szeretne ötvenéves lenni, ebben biztos vagyok. A csütörtöki legnagyobb pontoknál a féregjáratszínpadon a szívem csücske Jazzékielt emelném ki, akik még azt a cimborámat is megfogták, aki mindig húzza az orrát a zenekarokra, amikkel traktálom. A részletesebb beszámoló itt:
Megfejtett titkok, nagyszabású ünneplés és nyakig merülés a nyárban – FOOkedd és FOOszerda beszámoló, 2017.

Csütörtökön fedeztük fel a Közel a tűzhöz színpadot, ami még a Borfalunál is kicsit feljebb, az erőben egy pici tisztáson van, és lényegében egy fáról lelógó óriási bádoghagyma. Ha tűz nem is volt, a legintimebb, legbarátságosabb hangulatú pontja volt az egész fesztiválnak. Több koncertet is néztünk itt, például csütörtökön Apey szólóját, éjjel a The Devil’s Trade-et, pénteken Nagy István (Kasszandra, Péterfy Bori) zenei leleményeit is, és mind zseniálisan jók voltak. A csütörtököt nálam a borfalus Repetitor trió elborult és arcleszakítós koncertje vitte. Állítólag ősszel vagy tavasszal visszanéznek hozzánk, én máris számolom a napokat. A péntek volt a keményvonalasabb nap, sorra jöttek az olyan koncertek, ahol mindenki csípőből bólogatott; AWS, GMW, Uzipov és Apey & the Pea, csak felsorolás szinten. Mind iszonyatosan jó koncertzenekarok, élőben kihagyhatatlanok. Részletesebben itt:
Van fürdőruhánk, kettő is… – FOOcsütörtök és FOOpéntek beszámoló

Kicsit fáradtan kezdtük a szombatot, mert hiába az árnyékos sátorhelyek, az alvást sosem sikerült kellően hosszan űzni, így az első gondolatom aznap az volt, hogy ha hazaérek, azonnal foglalni kéne egy szállást a jövő évi fesztivál idejére. Ezt leszámítva már tényleg úgy éreztük magunkat az utolsó napra, mintha valami baráti táborban lennénk, mert már ismerős volt minden arc, aki szembejött épp. A nagyszínpadon kezdtem az estét, a Blahalouisiana szellősen ugyan, de azért szépen megtöltötte a nagyszínpad előtti részt, őket pedig a színpad névadójának, Kacatnak a gazdája követte, azaz Beck Zoli a 30Y-nal. Itt már lényegesen nagyobb volt a tömeg, nem is mentünk előre nagyon, úgyis kevés volt már ahhoz a hangunk, hogy telitorokból énekeljük a Teremtőst.
Innen a borfalut vettük célba, hogy hódoljunk az új heppünknek, miszerint ismeretlen szerb bandákat nézünk, és a Threesome-ban sem kellett csalódni, egész fasza power surf zenét játszottak. (Azért csak a szórakozás kedvéért érdemes kipróbálni, hogy rákerestek a bandára a neten, sok sikert :D)
Egy kis borfalus pihenő után mentem el a Quimbyre, ami már kb. az első napi Lovasi-bulival egyező számú nézőt hozott el a színpad elé. Hozták a szokásos formát, tök jól nézett ki a színpad elején villanykörtékből (vagy valami olyasmikből) kirakott Quimby felirat, és mintha a vizuál is erősebb lett volna a legutóbbi tapasztalataimhoz képest.
A Kiest is nagyon szerettem a Punnany Massif Fan Club színpadon, nem az ő hibájuk volt, hogy csak a fűben ücsörögve bírtam már nézni őket, mert a rájuk jellemző lendületet hozták most is. Volt még egy kis Bohemian Betyars és Kutya Vacsorája a hajnal felé közeledve, majd utolsó koncertként a Volkova Sisters lépett fel, ahol kicsit a régi szigetes utolsó Sziámi koncertes hangulat uralkodott el, egész sokan lettünk a végére, velem együtt olyanok is, akik nem nagyon ismerték még őket, de ideális lezárása volt a Fishing koncertjeinek. Persze a veretősátorban még ment a buli reggelig, de én már inkább a másnapi indulásra és mihamarabbi szállásfoglalásra koncentrálva egy utolsó próbát tettem az alvásra a mérsékelten kényelmes sátramban.

Csóré Zoltán

A tavalyi beszámolóban már dicsértem, mennyire profin van összerakva a fesztivál, a napközbeni programoktól az esti koncertekig, és ezt a szintet nemcsak hozták idén is, de egy leheletnyivel még rá is tettek. Ami ezt csak még jobban súlyozza, az az, hogy mindezt elsősorban jegyeladásokból, lehetőleg minél kevesebb szponzorral igyekeznek megoldani. Semmi arcbatolt gigamarketing és fogyasztási kényszer. A fesztivál közönsége is jóval közvetlenebb, barátságosabb, mint máshol, az itt bulizó zenészekről nem is beszélve. A fesztiválstaff is dicséretre méltóan profin dolgozik, a beengedéstől a kiszolgálásig, mindenki. A bővülésnek köszönhetően a line-up is erősödött idén, illetve a zsúfoltság is enyhült, bár a zsúfoltságra eddig sem volt panasz, és idén is teltházas volt a fesztivál. Zárszóként már csak annyit tudok mondani, Fishing on Orfű, kedvellek, jövőre újra találkozunk!

Décsy Eszter
fotó: Zsiga Pál

Megosztom.

Comments are closed.

A lájk felmelegít, és tele van C-vitaminnal.

Kövess minket facebookon!

 

 NOWmagazin.hu